Totálban izgi
Kezdjük azzal, hogy legyen jó nagy fölfordulás otthon. Például, teszem azt, egy költözés. Ilyenkor kívánsz „egy kis édeset”. Pereputty mondja így. Pereputty lévén kiskorú, te meg lévén jó fej akarol lenni, vállalsz egy túrótortát, „mert azt nem lehet elrontani”. Jó hírem van: de.
Mivel nincs még a sütő se bekötve, nem készítjük a pihepuha piskótát. Mivel a kiégett botmixert még nem cseréltük le új utódra, kekszet se darálunk. Hanem, újítunk. Hirtelen fölindulásból az egyik multitól veszünk saját márka tortalapot. Eddig moldávokban nem csalódtunk, de „ez nyugati, akkor rossz nem lehet”-elven.
De. Állagban is, ízben is. Totál melléfogás.
De már három napja álljuk a költözéses ínségeket, közben egy privát évfordulót is ülve, pereputtynak beharangozva: úgyhogy ma nekiveselkedtünk. Pörgetős galériában fönn dokumentáltuk.
Hozzávalók:
A bűn rossz lapokon túl három doboz mascarpone (mi olaszra bukkantunk), minél zsírosabb tejföl (ugyanettől a multitól, ottjártunkkor: nem blamálhatjuk, nagyon jó). Ízesítésnek a három nap alatt már fölfaltunk minden gyümölcsöt, amit erre a célra vettünk. (Ribizlit kellene, szeretnénk nagyon, de nincs most kéznél, meg még tán picit várunk is vele, következő privát fordulóig, mikorra már otthonos minden. Minden.)
Méz. Kakaó. Négy tasak zselatin. Tortaforma. Koncentrált mentatea a lap megöntözéséhez. Kakaós galacsin – nevezzük mentőövnek, amit az Élet dobott. Történetesen, hogy nem falta föl senki itthon, hiába akartunk kedveskedni vele, mert mindenki diétázik.
Csodával határosan nem a kukában landolt
Összeállítása:
- tortaformába lapot be: nem könnyű, mert törik, és jaj, nehogy megkóstold: killer nyuvasztós és nagy a kísértés, hogy likvidáld (ahogy a Mókus mondja, ha a személyiségi jogait nyirbálom, mikor engedélye nélkül filmezgetem 10 évesen). Németül kukkot se, fogalmunk nincs, miért HELL a neve ennek a terméknek – találgatni túl olcsó.
- mentateát kiskanállal megsétáltatni rajta, majd megszórni galacsinokkal
- zselatin, ugye, meg van már áztatva, könnyedén cseppfolyóssá melegítjük. Nagyon ügyelni: nem forrhat föl! Mascarponét kilapátolni, kakaóval bőven megszórni, csak úgy szemre mézet, és mindennel összekutyulni, míg egyneművé nem lesz. Rácsorgatni a lapra.
- eredetileg még egy lapot lehetne a tetejére – de merénylet lenne ebben a minőségben. Betesszük a hűtőbe, dermedni. De, mivel mi jól fölforraltuk a 2 tasak zselatint, aztán megtoldtuk még 2-vel, korrekciónak, minékünk szinte alig kenhető, oly erőkkel dermed is.
- Tetejét megszórjuk galacsinnal. Szeleteléskor mind lepereg: mint a betonról, ezért majd a tányérba úgy kell rá visszarakocsálni, szinte nélkül egyenként.
Totált fotózni okés. Nagy izgalmak, tálalás beszállításakor pereputtynak game-elés mellé: vajh ízlik-e?
Tadamm, ízlett. Nem áruljuk el a kulisszatitkokat, de sejtelmesen mosolygunk.
Tény: Harcoshalak fond musical nélkül nehezen kibírható desszertküzdelem.
Epilógus:
Valamit kezdeni nem akarunk a maradék tortalappal. A potyoló kísért, egyébként meg csak épp ott hányódik a díszletben (kalapácsnak használtuk). A Rézangyal is csak ott van. Mindig ott van.
Új ház, régi ügyetlenkedések. Nevezzük fúziós konyhának. Tanulságok levonva.
Kóstolnál előtte valami szolidabbat? Itt a:
