[VIDEÓ] [Görög örömök] Nappalink Thesszaloníkiben: a Rotunda

Ez a körtemplom olyan, mint egy hagyma: héjanként bontható történelemmel. Rendszeres látogatói vagyunk, de a legelső találkozás hazavitt bele.

Egyik görög nyelvtanárom (a háromból) már első órán kikötötte:

– Szaloniki – ezt csak a külföldiek mondják. A görögöknek a város Thesszaloníki – hisz Nagy Sándor húga, Thesszaloniké nevét viseli, aki, apjuknak épp a thesszáliaiak fölött aratott győzelmekor született. Szaloníkizni sértés.

Azóta soha ki nem ejtettem, The nélkül a Thesszaloníkit.

A város olyan, mintha felét levágta volna a tenger – persze, mert kikötőváros –, úgy érzem magam benne a negyedik hónapban is, mintha a középpontja az Égei-menti sétánya lenne. A karfa nélküli, simán vízre szakadó városszél párkányán ott az út, s a sétány bicikliúttal.

Forgalomban északról éppen ide jutni: pompás élmény.

Egyirányú parti háromsávos – s a városban is a közlekedést a temérdek egyirányú rendszere, valamint a mindkét oldalán parkolt kisutcák mediterrán gyakorlatának reflexei éltetik.

A parti sétány félórás séta a fiammal és triciklijével (minden bicikliútszegély-jelző macskaszemre rászöktet, amit kihagy, visszahalássza), és itt szoktunk bőr focilabdát találni, csak áll a lejárónál magában – igaz, szemerkélő esőben.

A sétány a kikötőtől a Fehér Toronyig (Pirgosz) nyúlik, ott szöget vált, öblöt képez – az utak mind vele párhuzamosan gyűrűznek, aztán derékszögben szeli őket középtájon a Felsővárosból tengerre ereszkedő Arisztotelousz, mely végig sétálóutca – s a vele párhuzamos egyirányú, fel- és leszállító kisutcák.

Az Arisztotelousz varázsa, hogy a közepéről éppen a tengerre látsz – de ez bármely kisutca megfelelő szintjéről bemérhető. Képzeljenek el egy nyitott legyezőt – alája az Égei-tengert. Szintén jellemzője a városhangulatnak: rengeteg cégtábla, (görög) felirat, pirinyó és zsúfolt információk kopott tarkaságban – olyasszerű az érzés, mintha Bukarestben járnál. És sehol, de sehol nem veszik le a téli utcai díszítéseket.

A parti sétányon már megérkeztünk estéjén szemet szúrt a fehér, általunk tavaszi gyopárnak nevezett csillagos díszítés minden egyes villanypóznán, de odébb, Katerini felé is színes gyertyamotívumos villanypóznák állnak a nyárban.

És van a műemlékek között a városnak valamije, ahová belépve a fiam hanyatt dobta magát, és így szemlélődött eztán, ahányszor csak jöttünk belakni – a csodás „nappalinkat” Thesszalonikiben: a Rotundát.

Ez a körtemplom olyan, mint egy hagyma: héjanként bontható történelemmel. Rendszeres látogatói vagyunk, de a legelső találkozás hazavitt bele. Térkép nem volt nálunk, ösztönből tanultuk a várost – az épület körvonala azonnal magához hív Galériusz császár szomszédos diadalívétől.

A Rotunda nagy paradoxona: nem körbejárható.

Kívül azért nem, mert rengeteg fekete csencselő sűrűn telerakja áruval körbe a járdát, s a kis sétálóutcát – gyakorlatilag csak a köztük maradó vásárló-ösvényen egyensúlyozol (sportcipők zömmel, tréningek, görgős bőröndök).

Gyakorlatilag csak a kapuból fényképezhető, ahol a mecsetje magasra ugró szögét még befoghatod. A vaskerítés és Rotunda közti belső héjon pedig a vad növényzet nem enged a fal közelébe – a görögök nem láttak fantáziát abban, hogy turistaösvényt képezzenek ki a fal mellett, vagy lehet, így védik a falat a felügyelet nélkül talán szuvenír-gyűjtőktől.

A Krisztus után 306-ban épült műemlék koradélután háromig látogatható, a bejáratnál balra a halk és mosolygós őrkisasszony háza és nyújtózó macskái, jobbra bozót alatti kőtömbökből üzemképtelen körkút. Bozót, tavasszal sűrű, csokros, citromsárga virággal. Mögötte a mecset – mellette a körtemplom.

A bejárattól olvasható a harsány, hatalmas UNESCO-feliratos tábla, s a templom bejáratánál kapható görög és angol füzetke az Európa Tanács támogatásával ingyenesen hozzáférhető, elvihető. Szintén bejáratnál a vendégkönyv – adatgyűjtő, mintha cserébe az ingyenességért (vö.: a város némely látványosságánál akár 6 euró belépti díjat is elkérnek).

Lapozom a vonalas, foglalkozást, mailcímet is kérő vaskos füzetet,

románokat és magyarokat keresek

– vagy inkább csak amelyiken előbb megakad a szemem, utána keresi a másikat. Lelépve a lépcsőfokokat elsőre hűvös, kongó kerengő: a bútorzat a félkörben még álló állványzat – noha a prospektus azt mondja, a restaurálás befejeződött (nyomtatási időpont nincs rajta).

A hatalmas körfal belső íve ürességében is lenyűgöző. Olvasom: magassága a tetőkupoláig 30 méter, a falak pedig eredetileg 6,3 méter vastagok voltak, az eredeti átmérő pedig 24,5 méter. Az „eredetileg” a Zeusz-templom funkciót jelentik, avagy Galériusz császár idejében a neki szánt mauzóleumot – a történészek e kettős célt sejtik. Halála után, a IV. században a „keresztényüldöző” császár mauzóleumából keresztény templom lett – ötszáz éven át.

Az Arkangyaloknak dedikálva átalakították több bejáratúvá, megtoldották egy mély apszissal, s boltíves fülkéinek falát átütve, háromhajós bazilikává bővítették. A kupola boltozatos fülkéibe aranylemezes mozaikképek kerültek.

A ma is látható mozaiktábla fő érdekessége, hogy a szentek alakjai még nem merevek, és a hátteret díszes görög épületek képe tölti ki.

Ha a bejáratnál hirtelen visszafordulunk, a Rotunda használatban lévőnek tűnik: a bejárat melletti fülkékben feltekert perzsaszőnyegeket, összecsukott székeket láthatni. Olyan átalakításokat is végeztek itt, melyeknek külső toldásai nem maradtak meg.

Két nagy földrengés rongálta az épületet: egy bizánci éra-béli és az 1978-as – mindkettő nyomai ott vannak abban a szinkron-ugrásban, mely a kupolát belülről szemlélőnek az „összetapasztottság” érzését adják: mintha egy eltörött csészét illesztett volna össze valaki nagy műgonddal, a hiányzó részeket kipótolva.

A Mennybemenetel freskó az első földrengés nyomait is takarja.

A minaretet az épület 1590-91-ben kapta, mikor Szulejmán sejk „vette át” az épületet – saját sírjának készítve elő, e célból nyomban a saját nevére is nevezte át. 1912. után egy ideig ismét ortodox templom lett, majd az 1950-es évek végén rendbehozták és látogatható műemlékké nyitották.

A jelenleg Szent György Rotunda nevet viselő épületben fotózni nagy kihívás – az állványzatra rögzített ezres derítők a beszakadó erős napfény ellen dolgoznak.

Vaku – bár nem tilos – nem versenyzik. Nagy kihívás azért is, mert minden szögnél agresszív az ellenfény.

Láttam órán át térdelve, nesztelen dolgozó (japán) fotóst, amint övén körbe rekeszekből cserélgette az optikára csatolható varázseszközöket. Nem először járhatott – nem kereste a szöget: csak beült, dolgozott.

Minden látogatás kitölt egy órát, akárha negyede volna. Leülsz törökülésben, egyenes háttal, lélegzel, fejben fotózol újabb szeletkét a mozaikból, s a fényképezkedő turisták csak futó pillanatfelvételek a mézsűrű fényködben.

Fiam, hanyatt, mondikál is, és már kipróbálta az akusztikát. Engem a kupola közepe alatt, pontosan a centrumban lévő méteres, fehér márvány korong vonz, a különben téglapadozatú csupatégla-épületben. És van a márványkorongon egy érményi lyuk, amely elnyeli a hangot.

Rejtélyes és ijesztő.

Lehet, hogy csak egy lefolyó. De, lehet, csak áthúz valami, valamit, valahová – valamilyen időkből.

Gergely Edit

– A szöveg keltezésekor a szerző a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Erasmus-ösztöndíjasa volt, marketing-kommunikáció szakon. Mindmáig egyedüli az A.T.E.I. történetében, aki egyedül nevelt 2 és fél éves gyerekével egyetemben végezte el sikerrel a szemesztert: 1-1 adott vizsgalehetőséggel. Conversation + grammatics külön kreditek görög alapfokú nyelvizsgával együtt.

– Eredeti közlés helye a szerző Transindex-blogján RIP.

Olvasnál még görög örömöket? Itt a

[VIDEÓ] [HELYSZÍNI] GÁMOSZ ÁLLÁ ELLINIKÁ – FRIGY HELLÁSZBAN

Gergely Edit

– a Transindex.ro RIP portálról.

A szerző projektmenedzser- és HR-képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Go to #musicHeals project with Musicien compositeur jazz Laurent Rochelle.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE