[A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA] Magyar nyelvlecke

2008. július 10. – Transindex.ro A cikk születése idején a szerző szabadúszóként kommunikációs tanácsadásból élt, és a Transindex Holt Költő gergely.transindex.ro bloggere volt a saját Magánterület blogja mellett.

Azt kérdezi a hat éves fiúcska – szőke fürtök libbennek – mit jelent az a szó, hogy genya.

Budapesten kérdezi, de kolozsvári szülők porontya.

Hatalmas, tiszta, kék szemekkel néz, miközben rakocsálja a Noé bárkája legóba az alkatrészeket, a fiú és leány cicát, kikeresvén a kupacból a néni és bácsi tevét, elefántot is párban, mert így folyamatos az élet öröksége, kinek-kinek a maga nyelvén.

Gyűszűnyi hordóba kerülnek a kék címletű pénz-téglácskák is, amiket kitartóan eurónak nevez, holott megegyeztünk, az azért anakronisztikus lenne.

A genya nem anakronisztikus. A genya bizalmas.

Bizalmasan kérdi, miután kiszaladt már a száján – merthogy nem adott enni a nő- és férfi tehénnek.

– Most genya vagyok. Mit jelent?– És felnéz a válaszért.

Rám ugyan felnézhet.

Diszharmóniában vagyok a genyával. Felőlem lehet szépirodalomban, akkor is. Most szép magyar beszédben van. Közbeszédben. Utcán.

S mert Budapest a magyar világ közepe – az írott kultúra mindenünnen Budapestre csatol, a könyveket itt kiadni is „már valami”, s amit s ahogy Budapest mond, az igaz (de minimum: fontos), ami regionális, az nem (vagy egyre kevésbé létezik, figyeljük csak meg a Székelyföldre hazatérő vendégmunkásokat) –, s a közhasználatos szép magyar beszéd sztenderdeket teremt.

Rögzít.

Kinyilvánít hivatalosan.

Szabállyá avat.

Ahogy a városban koslatunk, minden második sarkon fényképezhető, agyon- vagy félreragozott kifejezések, torz jelentéstermés. Budapest utcanyelve.

Értjük a csíziót (csízió = a latin circumcisioból származik, körülmetélést jelentett eredetileg, a népnyelv takarékosan rövidítette): Budapest nyelve lehet bármilyen torz, a magyar kultúra központja, ergo szempontot ad.

Majd a porontynak is, ha sorra rákérdez az előidézett képzavarokra. De most itt állunk a gyerekkel.

A kérdezés bizalmi felületén, miközben mi még odahaza a székely „csemer”*-en szocializálódtunk.

Csemer (vö. csömör), mint a genya regionalizmusa.

S akkor most hová vigyük be a gyereket? A genetikailag lepróbált non plus ultrás székely nyelvi tanösvényre, vagy a genya tisztességes etimológiájába? Pontosabban: ha bevisszük, hogyan jövünk ki belőle?

Természetesen hazugsággal. A gyereket hangzáson alapuló tévösvényre visszük. „Peti, a genya a gennyből jön.” Kijövetelnek hozzátesszük: „Asszem.”

Nádasy Ádám írt pár éve a Magyar Narancsban a magyar nyelvre jelemző magánhangzó-harmóniáról (bokrotok, fejetek, tökötök), illetve diszharmóniáról.

A bizalmas vagy tréfás nyelvhasználatban sok esetben direkt hozunk létre diszharmóniát – írja. – Magas hangrendű szavakhoz a, ó tartalmú becéző-szlengesítő képzőt teszünk, pl. kégli – kéró, Ferenc – Feró, fekete – feka, Péter – Petya, szemét – szenya, geci – genya, genyó.

Itt állunk most, becézetlen dilemmában. Az igazságok tövén.

*csemer 1.) csömör, sömör 2.) utálatos  Általános népi szó hangalakváltozata. „Matricaria chamomilla L.; kamilla, székfű. A legáltalánosabban használt háziszer. (…) A tápcsatorna gyulladásos megbetegedései, mint a gyomorgyulladás (+), vagy gyomormérgezés (?), csemer (?), sárgaság (+) ellen is hatásos.” Pálfalvi Pál: Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban. Acta 1998. A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum évkönyve.” Forrás

Gergely Edit

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE