magánterület

Személyes közérdek. Nem AI-tartalom.

„Kik ezek a mosolygó emberek, és hol állnak?” – egy 1967-es erdélyi fotó román története

Egy román nyelvű Facebook-csoportban („Brașov, orașul sufletului meu”) kering ez a fekete-fehér felvétel, a forrásmegjelölés szerint az azopan.ro oldalról, Palocsay Zsigmond gyűjteményéből.

A román nyelvű leírás így szól:

Azaz, ford.GE:

1967, egy „sikeres Duna-deltai kirándulás” után készült kép; a jobb szélen Plugor Sándor látható; balról Szilágyi Domokos (karjaiban Plugor Barnabással), továbbá Fazakas Csilla, Máthé Julianna és Miklóssy Mária. A kommentfolyam végül arra jut, hogy a háttérben látható hosszú „sávszerű” tömbház a brassói Bulevardul Gării (Állomás sugárút) egyik tömbháza.

Miért fontos, hogy a magyar nevek itt szinte mind pontosan szerepelnek?

Apróságnak tűnhet, de egy erdélyi magyar olvasónak sokat jelent, ha egy román nyelvű, laikus városi csoportban helyesen írják a magyar neveket. Ez azt üzeni: a közösségi emlékezet befogadó, és tiszteletben tartja a város többnyelvű múltját – még akkor is, ha a poszt nem irodalomtörténeti fórum. Ilyenkor az építészeti-várostörténeti érdeklődés és a névhasználati pontosság szépen összeér: az épített környezet képei mellett a személyek identitása is megőrződik.

A jelenségre maga a poszt is példa: a készítő és az alanyok nevei forráshelyesen kerültek ki – Palocsay-Palacsay az egyetlen elírás, elgépelésnek is megengedhető, az Azopan megjelölésével együtt.

Plugor Sándor fiának keresztneve viszont helyesen: Magor.

Költő, szerkesztő, tanár Magyarországon, és nem mellesleg ő lett a Honfoglaló 3. Szuperbajnokságának győztese (2019). Az ő Mózes-kosarát tartja Plugor Sándor a képen – ő van Szisz ölében.

Milyen érzés látni ezt a képet? Plugor & Szisz barátsága

A képen egy szűk kulturális háló pillanatképe villan fel: képzőművész, költő és baráti körük. A Plugor–Szilágyi kapcsolat nem „alkalmi”: ismert az Öregek könyve (1976) című, közös kötetük – Szilágyi verseihez Plugor illusztrációi társulnak. Ez a könyv művészi szövetségük.

Levelezésük és alkotói párbeszédük több tanulmányban, kiadott dokumentumban is felbukkan. A KJNT kiadványa például idézi a kapcsolatot, és utal arra, hogy Plugor levelezési „csendjei” is egy megismételhetetlen alkotói gesztus részei voltak – vagyis nem csupán barátok, hanem kreatív partnerek is voltak.

Szisz levele Plugor Sándorhoz. Az eredeti Miklóssy Mária tulajdona.

Érdemes megjegyezni: az Öregek könyve tehát eredetileg egy Bálint Tibor-szöveg címe volt, amelyet Szlágyi Domokos „konok ragaszkodással kölcsönvesz” (forrás).

„Három nő a képen” – ki kicsoda?

A csoportleírás szerint a három nő: Fazakas Csilla, Máthé (Julianna) és Miklóssy Mária.

Közülük Miklóssy Mária (Plugor Sándorné) festőként is ismert, életútja és családi kötődései jól dokumentáltak. Ha jól tudom, Sepsiszentgyörgyön él, az ő tulajdonában van a fönti Szisz-levél is.

Fazakas Csilla az 1960–70-es évek brassói-kolozsvári értelmiségi közegének ismert alakja, később Palocsay Zsigmond felesége – a Transtelex cikke is így mutatja be, kifejezetten az Azopanra került Palocsay-gyűjtemény kapcsán. Ez a tény erősíti, hogy a képen szereplő hölgyek egyikeként őt helyesen azonosította a közösség.

Máthé Julianna esetében a publikus online források kevés, szórványos adatot kínálnak; az Azopan-környezetben és a csoportbejegyzésben így szerepel a neve, de a név megfeleltetésében a közösség (vagy a hozzátartozók) visszajelzését* szívesen fogadjuk [*contactGE].

UPDATE 2025.10.03, 10:10: Máthé Julianna Kanadában él – van kolléga, aki ismerte, amíg Bukarestben élt.  – még nem teljes a kép, de szuper infó! Köszi, L.

A helyszín: a háttérben a Bulevardul Gării blokkja

A fotó „építészeti nyomravezetője” a háttér hosszú, ritmusos nyílássora: a brassóiak gyorsan felismerték a Gării (állomás) környék nagy paneltömbjeit. A konkrét csoportposztban a szerző a nap végén ki is írta a konklúziót, és egy korabeli képpel támasztotta alá.

Tágabb várostörténeti keretben a korszakra amúgy is jellemző a vasút körüli, 1960-as évektől gyorsuló lakótelep-építés: a Gării–Steagul Roșu tengely „bară-blokkjai” ekkor rajzolják át a városszövetet.

Ki Palocsay Zsigmond, és mi az Azopan?

A fotót archiváló, vagy előhívó (?) Palocsay Zsigmond pedig maga is a korabeli értelmiségi-művész közeg aktív figurája; képein sorra feltűnnek írók-költők, szerkesztők, barátok – vagyis nagyon is természetes, hogy egy kirándulás-utáni brassói délutánon épp ez a társaság sodródott egymás mellé egy lakótelep előlépcsőjén.

A Palocsay-Plugor nexusra az alábbi levélrészlet is rávilágít. A szóhasználat árulkodó. Abba is belelátunk kissé, hogyan is működtek a szerző-illusztráló együttműködések akkoriban.

És felvetül óhatatlanul a kérdés: vajon, az elektronikus levelezések időszakában keltezett partnerségeket valaha is kilistázza-e az utókor. (Tessen belegondolni.)

Épp ez a kép sodródott elénk 2025. szeptember 26-án, a tőlem ugrásnyira levő Brassói Magyarok Facebook-csoport közvetítése révén.

Jókor, jó helyen.

Palocsay Zsigmond (és a család más tagjai) igen gazdag fotóhagyatékot hagytak, amelyből az utóbbi években jelentős anyag került az Azopan erdélyi fotóarchívumba. A gyűjtemény nemcsak „szocreál hétköznapokat”, hanem írók-költők, szerkesztők, művészek hétköznapi pillanatait is megőrzi – ezért lehet ez a kép egyszerre irodalom- és építészettörténeti „találka”. A sajtó is reflektált erre a kulturális szenzációra.

És most ez jó érzés

A fotó, a 2025 szeptember 26.-i, román nyelvű, Facebook-felbukkanásával, végtére is nem csupán egy „sikeres Duna-deltai kiruccanás” utózöngéje. Élő hálózati térkép az erdélyi magyar kultúra szereplőiről – egy Brassó-városépítési korszak hátterében.

Jó látni.

A román nyelvű közeg, mint oly gyakran – miként azt hároméves bukaresti életem alatt magam is naponta tapasztalhattam – : igényes partnerséggel fordul felé. Ahogy természetes.

Gergely Edit

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.

 

A szerző 35 éve újságírással foglalkozik, szerkesztői-lapszerkesztői rutinnal. Projektmenedzser képesítésű, marketingkommunikációs végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Plugor Magor és családja. Forrás: Plugor Magor Facebook-profilképe. Üdvözletünket küldjük, Sepsiszetgyörgyről. GE+Hugi, Arena Minda

Next Post

Previous Post

© 2026 magánterület

Theme by Anders Norén