[szívügyek] Szerelmi apróhirdetések: Mariska – és a titkos és nyilvános „chat”-üzenetek

[17:21 - most írom: nézheted, hogyan. UPDATE 21:26 lezártam - volt közben ezaz családi. Kommentre reagálni én csak idebe fogok, lenn.]

A Múlt-kor történelmi magazinnál találtam ezt az apróhirdetést: eszerint forrása a Pesti Napló, 1914. 08. 11.

Tegnap találtam – és azóta próbálom mármint szabadidőben leellenőrizni. Székelyföldről, mondok, félreértések elkerülése végett. Tehát nem csak belépek a sarki könyvtárba – oké, tudom, vannak fizetős archívumok is a weben, de… Hosszú. (Élet rövid, és így is folyik szerteszét minden szamársággal).

Tehát:

itt van ez a történet. Szerelmi történet. Itt van Mariska. Itt van Magyarország. És itt van Mariska szerelme is – nevezzük Ferinek.

És a megkerülhetetlen tény: itt van ez a remekmű.

Csak kapjál levegőt, miután beledobbansz.

Kitettem a fészre is, még tegnap – és esküszöm, éppen most pattant be, Gyergyóból,  dr.P. Enikőtől: „Műremek”.

Tkp… igen.

Márha nem dehonesztálóan… Remeknek remek, kétségtelen.

De mű-e?

Amíg meg nem találom a hirdetést: 50% meglehet, hamis. És ebben nem segít a homályos offtopic grafikai háttér.

Ilyen az ONtopic háttér: alatta ott az eredeti, egyrészt. Másrészt, filológiailag etc. vállalom érte a felelősséget: forrás Romániai Magyar Szó – Oszágos demokratikus napilap, I. évfolyam, 38.sz., 1947. október 15., szerda, / 4.p. (főszerk.:Kacsó Sándor, lapszám felelős szerk.:Robotos Imre). – Persze, ez egy másik történet. Külön posztban hozom.

Történelemben pedig laikus vagyok jobbára – csak keresgélni tudok, limitált időkorlátban. Javítsatok, segítsetek ki Ti, nyugodtan, sőt – kommentmező itt benn. (Nem kérek regisztrálást.)

Gyulafehérvárról ez így látszik

2014. augusztus 15. – a jelentés 14.-én íródott Budapesten (Tehát 3 napos csúszás Mariskához képest, ami elég sok. Még ások valamit 11-ről is, majd – [nézz vissza később is]):

Ámde, kontextust nézve: augusztus 11-én Budapesten, Gyulafehérvárott, mindenütt, a mindennapokat már teljesen áthatotta az I. VH légköre.

Várjunk picit.

Karánsebesi vagyonközség. Amely a román (?) bánáti-határőrezredből alakult. És melynek választmánya humánszervezésben profi: megszervezi a pénzbeli kárpótlást és eleségvásárlást.

Azonnali hatállyal – mert a főispánnak (Medve Zoltán) van kérem autoritása.

+Lapszervezésből, folyamatokból, a hírlap is – Dr. Friedmann Gyulának betudhatóan – jeles. Nyomdászok szednek, inasok dolgoznak, mindenki teszi a dolgát.

Kiválaszják (art director?) a  „középzáró díszt”. Papp György nyomdája készenlétben.

Kezelik a stresszt, megoldják a terjesztési gondokat PRmarketing-kommunikációval. Kitalálják a közönségkapcsolatot – kapacitást biztosítják alá.

Bravó.

Jól értettem-é?

Zárójel:

Hogyan készült 1914-ben?

A lapot akkoriban magasnyomással (letterpress) nyomtatták. Az ilyen dísz kétféleképp kerülhetett a szedésbe:

1. Öntött fém „dísz-szort” (klasszikus megoldás)
2. Cinkklisé / elektroklisé (ha nem volt kész öntvény)

Mit látunk technikai szemmel?

A dísz tökéletesen éles kontúrokkal, szabályos, szimmetrikus, sőt geometrikusan ismétlődő vonalvastagsággal jelenik meg.

• A vonalak nem olvadtak össze, nem „tördeltek” (mint a sokat használt öntvények szoktak) – ám a teteje furán-sután törlődött, mint amikor nem kap elég „tapadósúlyt” (nem tudom ez szakmai szó-e – én érzem jgy, ahogy vizsgálom a grafikát).

• A vonalak egységes fekete tónusúak, nem mutatnak mikroporózus festékeloszlást.

• A sorközzel arányosan középre van illesztve, pontosan vízszintesen.

• A betűkkel azonos fekete fedettségű, tehát együtt festékeződött, de nem betűmagasság alatti nyom, tehát „klisészintű”.

Ezek alapján

Ez nem öntött szort, hanem cinkklisé (vagy annak galvanoplasztikai másolata, azaz elektroklisé).
Más szóval: egy fotómaratással készült nyomdai dísz.

Miért?

• Az 1910-es évekre a vidéki nyomdákban (pl. Papp Györgynél Gyulafehérváron) már elterjedt volt a fotómaratásos klisékészítés.

• Az ilyen vékony, díszítő „ornamentpántokat” gyakran pesti vagy bécsi klisékészítő műhelyek gyártották sorozatban (mint ma egy stock grafikát).

• A nyomdász ilyet rendelt, faalapra ragasztva megkapta, és úgy tette be a szedésformába, mintha egy képet illesztene a sor közé.

Utsó kör skész:

A gyártás menete (röviden, technológia szerint)

1. Rajz / ornament sablon → fekete tusrajz (valószínűleg még a századfordulón készült).

2. Üvegnegatív készítése → fényképező eljárással.

3. Cinklemez fényérzékeny bevonása (bikromátos zselatin).

4. Kontaktmásolat készítése → a rajz fekete vonalai megvédik a lakkot.

5. Savmaratás → a fehér részeket a sav kimarja → domború (relief) felület marad.

6. Kivágás és faalapra ragasztás betűmagasságra (0,918 inch).

7. Szedésbe illesztés, nyomtatás magasnyomással.

Zárójel zár.

Paraméterek Bp.

Néhány fontos, dokumentált esemény és összefüggés aznapról és közvetlenül körülötte:

• 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának — ezzel megkezdődött az első világháború.

• Augusztus 6-án már Szerbia, Oroszország, Németország, Franciaország és Anglia is hadban állt, tehát Magyarország egy világméretű konfliktus részévé vált.

• Augusztus 11-14-én a magyar sajtóban és a fővárosban a háború volt a központi téma: toborzás, hazafias felhívások, segélyakciók, katonai vonulások.

• A budapesti pályaudvarok zsúfoltak voltak: ezrek indultak a frontra. A Keleti és a Nyugati pályaudvar előtt katonazenekar játszott, búcsúzó családok sírtak –  a gyerekek in situ nyakukba kapták a határtapasztalatot.

• A Váci utcában, Andrássy úton és a nagyobb tereken adománygyűjtések zajlottak a Vöröskereszt számára („sebesült katonáknak, hadiözvegyeknek”).

• A boltokban már érezhető volt árdrágulás és hiány bizonyos termékekből (kenyér, liszt, petróleum).

• A városi közlekedés (villamos, lóvasút) még működött, de már sok járművet katonai célokra vettek igénybe.

• A legtöbb színház és mozi még működött, de a háborús hírek miatt sok előadást lemondtak.

• A Nemzeti Színház és az Operaház jótékonysági esteket szervezett „a sebesült katonák javára”.

Mi ment a sajtóban, jellemzően?

A Budapesti Hírlap és az Az Est tele voltak hasonló mód frontjelentésekkel és lelkesítő cikkekkel.

A Hadtörténelmi Közlemények tanulmányában említik, hogy 1914 júliusában a lapok így szóltak:

A mozgósítás nagy eseményei. / Viharos tüntetés a fővárosban.

Apróhirdetéseknél?

1914 nyarán sok hasonló hirdetés jelent meg a budapesti lapokban, mint a Mariskáé. A háború első heteiben sok levél kallódott el, a sajtó „személyes” rovataiban rengeteg ilyen nyomkövető–biztató sor jelent meg.

Hogyan működött a válasz?

A címzett bement a lap kiadóhivatalába, és a „3587” jeligére adhatott fel választ. A 111.az a hirdetés sorszáma a kiadásbn/lapszámban.

afféle korabeli „titkos chatüzenetek”. a nyilvánosság előtt.

És a Mariska üzenetének a rejtjele csakis a Címzettnek fogható tisztán.

Mi, kívülállók, nem tudjuk pontosan dekódolni – és ez a szépsége is a Történetüknek -: Mariska szerelme viszonozatlan, vagy viszonzott?

111.

Rend megbomlik /, falak ledőlnek.// Én vágyódva, / örökké szeretlek.// Mariska

3587

A névelők hiánya – ez adja bele az erőt. (Meg a jambusok.) A mondat csontvázát hagyja csak meg. Ritmust, közvetlenséget és feszültséget teremt. („Mert elhagyatnak akkor mindenek” /Apokrif).

– Vágyódva. – hm, félrevezethet! (Vágyódni lehet előtte, közben is. Örökre szeretni pedig akkor is, ha végzetesen egyedül maradtunk benne.)

A hang, mindenesetre: bátorító. Ha drámát olvasok, ha reményt ki.

I’s about faith. It’s about trust. Hold on.

(SADE, l. lenn #MusicHeals)

És mi van, ha mariska az, „aki végül összetartotta a világot”

Ha Mariska, miután hazaért a kiadóhivatalból, lehúzta, és gondosan összetűrte a harisnyát – kalaptű, kalap, kesztyű már a helyén -, csöndesen leül picit. Hosszú percekig üldögél, megkönnyebbülten, de nehéz szívvel.

A konyhaasztalon ott hever Henry George Haladás és szegénység című könyve (Athenaeum, 1914). A gerincén a porc ragyog, a lapok szélei enyhén kitágulva, látszik, meddig olvasták.

És Mariska sóhajt. Kinyitja az előlapot – és ott van egy kézírásos bejegyzés:

„Tudom, Mariskám, hogy korod nem alkalmas arra, hogy e könyv tartalmát megértsed, s talán jó is ez … de hitem, hogy az évek múlásával … teljesen átérzed majd e könyv szellemét … Szeretettel Feri. Kolozsvár, 1914. márc. 13.”

Flashback…?

(átjáróhoz – képre katt)

Egy pillanatig, még ebben az időkben, azért jó volt elhinni, ugye, hogy még 1914/2018. Hogy még a kalaptű a helyén. Még nem törött el, még „minden Egész” együtt. És mindenünk még rendben.

NB! Ez a poszt egy live performansz volt, melynek tartalma folyamatosan frissült. Ha benn voltál, láttad, ahogyan szerkesztek a fejemben is.

Gergely Edit

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.

A szerző Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kiemelt kép: Múlt-kor

#MusicHeals