Figyelemgazdaság, ananász és a gyergyói lélek — gondolatok Seer László előadása nyomán

Vannak előadások, amelyek után nemcsak jegyzeteket viszünk magunkkal, hanem egyfajta megerősítést is: hogy a szakmánk — a marketing — még mindig képes emberi maradni.

Ilyen volt számomra Dr. Seer László előadása az Erdélyi Magyar Marketing Szövetség első nyilvános webináriumán.

Lacit régóta ismerem, követem a pályáját, és mindig öröm látni, hogyan egyesíti a pszichológus és a marketingstratéga látásmódját. Ez az este pedig pontosan erről szólt:
arról, hogyan működik az emberi figyelem, és mit kezdhet vele a mai kommunikátor — az online zajban, a közösségi média scroll-tengerében, a figyelemgazdaság sűrű erdejében.

Forrás: EMMSZ / GEprintscreen a webináriumról

 „Mi az, amit látok, és miért fontos ez nekem?”

Laci előadása finoman egyensúlyozott a tudományos és a gyakorlati között.
A klasszikus AIDA-modell (Attention–Interest–Desire–Action) nem tankönyvi példaként, hanem élő emberi mechanizmusként jelent meg: a reflexből induló, majd motivációba hajló figyelem folyamataként.

Ahogy mondta:

„A figyelem megszerzése nem kognitív, hanem reflexszerű esemény.”

És ez mindent átír. Mert ha a reflexet értjük, a reklám sem puszta „trükk” többé, hanem empátiaalapú kommunikációs cselekedet.

Az ananász-effektus – amikor a váratlan új jelentést ad

Az előadás egyik legerősebb képe az „ananász a pódiumon” történet volt:

egy váratlan, oda nem illő inger, amely kizökkent, és újrahangolja a figyelmet.

Ez a pop-out, vagyis a szaliencia elve – az a pillanat, amikor valami kilóg a környezetéből, és az agy egyszerűen nem tud nem reagálni rá.

Ez az elv a UX-design és a reklámpszichológia egyik alaptörvénye, de

Laci erdélyi példákkal tette elevenné: hogyan lehet kontrasztot teremteni nemcsak vizuálisan, hanem kommunikációs attitűdben is.
Egy gesztusban, egy szóban, egy emberi arcban.

Arcok, tekintetek, emberi történetek

Kevés előadó tud ennyire szerethetően beszélni a neuromarketingről.

Laci példái nem laboratóriumi kísérletek voltak, hanem mindennapi felismerések:
hogy egy tekintet iránya, egy emberi arc közelsége biológiailag beprogramozott figyelemvonzó erő.

És hogy a márkák ott hibáznak, amikor elveszítik az emberi dimenziót.

Erdélyben, ahol a közösségi élmény és az emberi kapcsolatok a kommunikáció alapszövetei, ez a felismerés különösen fontos.
Talán itt a „human to human” marketing nem csak trend – hanem alapállás.

Forrás: EMMSZ / GEprintscreen a webináriumról

A „kevesebb több”– és amikor a zaj öl

A munkamemória korlátairól szóló rész különösen betalált.

A „kognitív overload” nemcsak UX-probléma, hanem kulturális jelenség: túl sok információ, túl sok inger, túl kevés szünet.

És Laci nem ijesztgetett – csak finoman emlékeztetett rá, hogy

az egyszerűség nem szegénység, hanem stratégia.

Hogy a „less is more” nem minimalizmus, hanem figyelemgazdálkodás.

„A reklámot nem látjuk – mert nem akarjuk látni”

A „banner blindness” vagy figyelmi vakság kapcsán jött az este egyik legerősebb gondolata:

„Ne a figyelem eltereléséért küzdjünk, hanem a figyelem kiérdemléséért.”

Ez az a mondat, amit jó lenne minden social media manager falára kifüggeszteni.

A márkák nagy része még mindig a „hangosabb leszek” logikában gondolkodik, miközben az emberek nem a hangerőt,

hanem az őszinteséget hallják meg.

Meglepetés és frissesség – a bizalom új nyelve

Az előadás vége az „újdonság paradoxonáról” szólt:
ha valamit túl sokszor látunk, már nem is észleljük.

Ez nem csak a remarketingre igaz, hanem a kapcsolatainkra, a márkákra, az egész online világunkra.

Laci tanácsa: „A meglepetések megérik.”

Nem feltétlenül vizuális formában — lehet ez egy apró gesztus, egy váratlan kedvesség, egy plusz mondat a csomagban.
Egy „high five” a MailChimptől, vagy egy köszönőlevél, amit valaki tényleg elolvas.

 Miért volt ez erdélyi?

Talán azért, mert az előadásban nemcsak szakma volt, hanem mentalitás is.

Az, ahogy Laci beszélt – közösségben gondolkodva, együtt tanulva, nem fentről lefelé, hanem mellől – ez a bottom-up figyelem kulturális értelemben is igaz.

Az erdélyi marketingesek nem multik brandstratégiáit másolják, hanem saját kontextust építenek: hiteles, emberi figyelemre.

Ez a szemlélet – hogy a szakmai mélység és az emberi alázat nem zárja ki egymást – szerintem épp ettől „erdélyi”.

Talán azért, mert az előadásban nemcsak szakma volt, hanem mentalitás is.

Továbbgondolásra

• Lehet-e a marketing valóban empatikus – és közben hatékony?

• A „figyelem mint valuta” világában ki profitál igazán – a márka vagy a közönség?

• Hogyan tudunk „figyelmet kiérdemlő” tartalmat készíteni ott, ahol a zaj a legerősebb?

Én nagyon drukkolok Dr. Seer Lászlónak.

Nemcsak azért, mert kiváló szakember, hanem mert emlékeztet minket arra, hogy a marketing akkor jó, ha nemcsak eladni akar, hanem érteni is az embert, akinek szól.

Gergely Edit

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

#musicHeals

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE