Ha valaki azt mondta volna nekem az 1990-es évek elején, Gyergyóban, hogy Triceps 70 éves születésnapján a rólam szóló PRAE-cikkét fogom kitenni a fészre — kiröhögöm.
Jó, a fészről nem tudhattam.
De azt igen, hogy Gyergyószentmiklóson volt, nem „Romániában élt” csak úgy, általában, ahogy a Wikipédia mondja. (Ok, tuuudom.)
Én, akkori középiskolás tanúként: kivételesen most sokkkal jobban tudom.
Figura-előadáson dolgozott. Beckett: Koponyatorony.
Reggelente, a Virág-negyedből a líceumba menet, láttam a Figurások edzéseit: cicanadrág, hideg, párafelhők, reziliencia. Hobo Tibi, Löki, Árus Kati, Imola, Dögo, Csirke, Csilla...
Kész performansz volt a járdán is. Kocogtak.
Miközben mi, a mini-betonrengetegben, fűtés nélkül – már megint, mint mindig, és megmegállva. Infrastrukturális nyervogásokkal, mint mindig. Szétrobbantott gödrös sugárúttal, a kilopott aszfaltból-cementtől.
De ők, ők nyomták.
Mint ha élieneket ejtőztek volna be székelyvidékre.
Rituális kisabszurd
Előtte, még ’89 előtt, megnéztem az Übüt, a Bocsárdi Laciét.
Tudtam, mi ez a kocogás a Szabadság hátán. (Ami nem púp volt még akkor.)
A kultúrházban, talán most balettermében. A földön ültünk, törökülésben; ha kinyújtom a kezem, megérintem Tib’ke arcát.
Aztán a Tutyi-Mutyi Móka, Szent-Miklós napi fergeteggel.
Mikulás a figurás 1991-es mikulásvárás Gyergyószentmiklóson. Rendező: Bocsárdi László. A felvételt Könczei Csilla és Schneider Tibor készítette. Szereplők: Albu Annamária, Árus Katalin, Csák Zsolt, Diószegi Imola (kezdőkép), Makai András, Pálffy Tibor, Pázmán Attila, Szabó Jenő, Szabó Tibor-András, Szakács László, Vadas László, Vincze Csilla, Zorkóczy Zenóbia.
És most itt volt a Koponyatorony.
És, szinte műhelymunka publikus verziójaként: megszületett a hosszú próbafolyamatopk kompenzációjaként-produkciójaként, a beszédtechnikai gyakorlatsorból kiforrott
Pöszmékör.
Bocsárdi Gabi arcát itt tettem el örökre.
Forrás: Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház. Skenotheke 3. Budapest, 2000. Intro.
Akkoriban véletlenül nagyon közel voltam az egyik stábtaghoz, és tudtam napról napra: reziliencia-edzések vannak, futások vannak, határérzékelő-kitolások vannak.
Szamurájos csaták. For real.
Odakint, a Négyes kilométernél, az isten háta mögötti tavacskánál épült a hatalmas csőállványzat.
Huszár Gaba plakátja. 1992
Aztán azon lógva, mászva, küzdve készült egy legalább négyórás előadás. Eleinte, asszem 6-8 óra. Majd mind jöttek lefelé. Nem organikusan – hanem a management miatt.
Aztán belső vita is, Tika, mintha, kérte, hogy legyen közönségbarátabb? (Javítsatok, ha megcsalna a memoár.)
Tehát hetekig durván kiképzés.
Mélypontokkal, PERSZE.
Koponyatorony, Gyergyószentmiklós, 1991. Szebeni Zsuzsa, 22.oldal.
Majd Triceps, végső érvként, kijelenti a belső gyűlésen, valahogy így:
„Na és ha egy néző se marad a végéig, akkor mi a gond?”
Illetve: aki ki akarna szállni a játszókból, szabad, tegye meg most.
Ha eddig nem mondtam volna semmit: na, ez Triceps.
Tricepsz 2007. Forrás: BOGYISZ
Ahogyan anno a Népszabadságban helyszíni tudósítóként is megírtam: a Koponyatornyot a szakma mérföldkőnek tekinti a Figura életében.
Pontosabban:
Bocsárdi szerint „mai viszonyokhoz, összefüggésekhez képest is érvényes előadás volt” a Triceps, Lantos László által 92-ben létrehozott Koponyatorony is, melynek nyomán a Figura Gyergyószentmiklóson intézményesült, nem pedig az erre ajánlatot tevő megyeszékhely Csíkszeredában.
Ugyanis Triceps a bemutatón „hordószónokként” közölte a nézőkkel, hogy ez rendezői színház, a Figura ezt szereti, aki pedig unja, annak a büfé balra van.
Mi, a kis láthatatlan háttércsapat, az Általuk Elvarázsoltak: a hírekkel rezdültünk. Szívszorongva néztük mi is az időjárás-előrejelzést. És, tudom, hogy a Figura tagjait ez a tréning „átkattintotta” valami egész szilárddá.
Nem csak eljátszani, hogy mindent kibírunk. Hanem „csak” kibírni profin.
És, ha jól tudom: sokan feladták a Négyesnél zajló premieren a közönségből.
Szél fútt.
Mozgatta a csővázat. Ellenőrizték, műszakiak: vajh biztonságos-e még?
Az gondolom mindent elmond a Figuráról, hogy őket nem aggasztotta a szél. Bele voltak állva.
Szpícs is volt előtte, ahol Triceps elmondta, hogy mindenki aki úgy érzi nyugodtan menjen haza. Volt, aki rögtön indult – heccből is. Sértődésből is. Vagy mert nem tudott mit kezdeni ezzel (naugye, Harry Partch, domage).
Eső, az nem esett. Baleset se.
És a Figura lejátszodta a végéig.
Talán 2 néző maradt végig? Whatever. Respect, azóta is, mindig, és megmegállva.
És akkor még hol volt az Éhezőművész? Ekkor. Hát, ugyanott. Tricepsben.
Mert így vannak összerakva. „Zakkantak”.
„Lehetne hülyéskedni is. De minek? Dolog van.”
Triceps, 2025. Fotó: Stéphán Virág, Sisso fantasztik cikkénél
Hát így, ez mind van hetven éve, Tricepsziában. Érzem. Tudom.
És amikor kiderült — mert Dánél Móna mondta — hogy Triceps írja a Boszmester utószavát: majdnem leestem a bukaresti Scânteia-Házban a szerkesztőségi székről.
Aztán megbeszélte velem, hogy Stilét Tamásként írja alá. És megértettem: igazából, értettem, Egóból, hogy ez szívás. De, Lélekben, baromira jól esett, hogy megtisztelt a privát okokkal (ne kérdjétek: nem mondom el).
Ilyen értelemben, upszi, tkp… én volnék a Triceps Keresztanyja. (?!?)
A Koponyatorony plakátját évtizedekig költöztettem magammal, mindefelé. Otthon voltam benne. Elveszett, persze, mint mindenem szinte azóta. De az Otthonom benne most is, hogy írom ezt, és ahányszor csak Rá gondolok: intact bennem. Tehát, ettől tanulhattam meg: dehogyis veszett!
Épphogy dehogyis.
Az azóta eltelt 7 városváltásban és 15 albérletváltásban elszórtam valahol a dedikált Éhezőművészt is…
És etelt gyorsan még tíz év, és egyszer csak jelzi, hogy küld még könyveket, ha kérem. Kértem.
És aztán, tiszta véletlenül, észrevettem, hogy írt rólam a PRAE-n. (Kerettörténet.)
[Ezért ajándékba most ssshhh, de kipreparáltam neki születésnapra a közös Harry Partch-interjúnkat.
Jelentem, pipa megoldva itt. Enjoy! Forrás Tricepsz :-(-hez
Kiváltottam magamhoz a sok anyázott YouTube-reklámot is, hogy tudja élvezni, ha még egyszer végignézné. Vagy talán majd mint együtt. Kivetítve a MERSZ-ben?]
Az éhezőművész. Dokumentum felvétel. Borítókép. Forrás
A Szent Őrültek hajszála sohse görbüljék.
Hetven felett ez a minimum.
Elnézegetem a MERSZ-t, ahogy Marival külön birodalomban vannak. Az alkotóKözösség nem pusztán egy fogalom. Gyakorlat. (Ilyenkor, jó át/újra/gondolni az introvertáltság hátrányait is, ehhe.)
És elnézem a vidéki kis házat, ahová — ha még mindig áll az egykori meghívás — 2026-ban mindenképp megérkezem. Ha a vendégszoba foglalt is: kertben is jó lesz, a cicákkal.
De addig is: jelenléttel, szeretettel, barátsággal — születésnap van, Emberek.
Triceps70.
30 éve el akartam mindezt mondani. Még jó, hogy időközben fölfedezték a netet.
Tény: sokkal kevesebb lennék, ha nem Gyergyóban vagyunk mind tök véletlen (lópikulát), nem harminc éve hordanám magamban azt az érzést, hogy
van ez az elszánt, fanatikusan karakteres, bátor művészet.
Hogy a test mindent kibír.
Az elme pedig fan(t)a(sz)tikus.
Ha van különbség. Ha van külön.
Az Élet Performansz. Kőkemény Mosolyban.
OPÁL SZÍNHÁZ: ICH BIN KÜNSTLER – SLAVKO MATKOVIĆ EMLÉKÉRE Forrás
Mi is itt a kérdés? Nincs kérdés*. Ünnep van. Ilyenkor kétely sincs.
Vrăjitorii chiar există.
Isten éltessen, Triceps.
rajongó figurás szívvel, a havasok lábától, ahol-ihol az akkori Figurások is: Sepsiszentgyörgyről, 2025.
*Háde, kérdés... nagyon is van:
* * * Szeretettel, &küldök köszöntőbe egy kis Taót Laurent-től:
#musicHeals Go to Laurent Rochelle & Gergely Edit project
És Neked miben segíthetek? • GEpress-referenciák.
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
- Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
- Stratégiai cél: femicide-tribute.
- Fenntartó: saját büdzsé, saját szerkesztés, saját vétó. Különjogok: Arena Minda
-
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Fotók: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
