[GÖRÖGÖRÖMÖK] A SZUCSÁVAI SZOMSZÉD

Gergely Edit utolsó frissítés: 10:50 GMT +2, 2011. május 12. – a Transindex.ro portálról

Fizikai munkával havi 800 eurót keres egy román Görögországban. Ha nem bolondítják össze a görögök a dolgokat a sztrájkkal, 2300-at is megkeresett volna.

Az, hogy a szucsávai szomszédom havi keresete több mint duplája a havi Erasmus ösztöndíjamnak, nem zavar, ha a rezsink ugyanaz is. Nekem van pluszban, ugyanebben a keretben, a kisfiam,

neki pluszban a vendégmunkás szomorúsága.

Azt mondja tegnap: ha állást találna otthon tízmilliós régi lej havi fizetésért, azonnal pakolna.

A kijelentés akkor átütő, ha tudjuk: a szucsávai szomszédom tizenkét éve él Görögországban.

Az ősszel azt az ajánlatot kapta: ugyanezzel a felszereléssel dolgozva a kikötőben rakodjon. Napi 12 órát, havi 2300 eurós bérért.

Azonban a görögök sztrájkolni kezdtek, az ajánlat mögötti német szerződést pedig felfüggesztette a kéthetes sztrájk.

A romániai vendégmunkások elmúlt tizenkét éve nem volt egy tündöklés az Olümposzon.

Mielőtt Románia EU-tag lett volna, üldözték őket. Szomszédom, aki mellesleg ugyanabból a faluból való, mint Nadia Comăneci, hat évig egy raktárban élt és dolgozott.

Nem járt ki, nehogy elkapják. Hat év szabadság egy dobozban.

Csak azzal kommunikált, aki hetente egyszer bevásárolt neki, annak is a többi, régebbről ott lévő románok fordítottak – így görögül sem tanult meg az első három évben, míg a tolmácsai el nem költöztek.

• Kelt,
• dolgozott,
• örülgetett,
• dolgozott,
• iszogatott,
• lefeküdt.
• Küldte haza a pénzt édesanyjának, és hét testvérének.

Aztán jött az EU, és jött Athénba mindkét öccse. Hárman béreltek lakást, hárman dolgozgattak.

Küldték haza a pénzt édesanyjuknak, a hatalmas szántóföldek művelésére, gabonára, házakra, vetésre, napszámosokra.

Most már csak ő küldi: nagyobbik öccse házas, a második babát várják – és „nem fogják ugyanazt a hibát elkövetni, mint az elsővel”: nem otthon, Romániában anyakönyveztetik, illetve mindkét országban, „és aztán, majd ha megnő, eldönti, mi akar lenni”.

Nem akarnak hazaköltözni. Athénban jó nekik.

Szomszédomnak már nem jó Athén. Feltelt nyomorultakkal. Söpredékkel – mondja.

„Már nem sétálhatsz az utcán szürkületben egyedül anélkül, hogy egy fekete nő meg ne fogná a kezed, vagy valaki meg ne próbálna lopni. Szomorú. Elköltöztem, akkor már inkább itt, a még élhető Thesszaloniki” – mondja.

És itt van fél éve. És most idejöttünk, a szomszédba. Otthonról.

Ha tévézni akarunk, mehetünk hozzá: román csatornákat néz, román szinkronnal – fiamnak, kérés nélkül, magyarra állította a rajzfilmet.

• Ötkor kel, tíz perces sleepre állítja, majd felül.
• Negyedórát ül maga elé nézve az ágy szélén.
• Huszonöt percet gyalogol, hétre ér be, gyalog, a multi sörgyárba, amely holland sört is legyárt a görög vezető márka mellett.
• Hivatalosan háromig dolgozik, négyig túlóráznak – rakják a sörösládákat ki-be, csomagolnak.
• Szombaton is dolgozik – ha van munka. De nem fogy a sör. Hideg van még Görögországban, és a vásárlóerő csökkent. Áttértek múlt héten kisebb csomagolásra, az alkalmazottak harmadát elküldték. Feketézők maradtak.

Szomszédom még addig marad, amíg a görög törvénykezés szerint ledolgozhatja egyhuzamban a munkanélküli segély igényléséhez szükséges időt.

A segély annyi, mint Romániában kéthavi átlagfizetés. A nyugdíj annyi, mint öthavi.

Ellenben évente 2-3 hónapot dolgozni is kell a nyugdíjasnak.

Szomszédom nem görög állampolgár, de munkakönyves alkalmazott itt.

Meglopják, „persze, mint a románok otthon” – mondja.

Nem vezették be a képesítését a szerződésébe, és a napi ledolgozott óráiból le-lelopnak havi tucatot. Aztán, ha szóvá teszi, „mint otthon, a románok, összeveszünk, aztán ki-ki felejt: én a bosszúságomat, ők javítani a tévedést.”

Ha hazaért a szomszédomba, ebédet főz, közben cujkát iszik – otthonit. Tévézik, de Băsescut már nem érti – mondja.

• Negyedik „caniţa” után leáll, ebéd után lefekszik.
• Tízkor felkel, megöntözi a sor palántát, amit a betonkert mellé ültetett oldalt: hagyma, paradicsom, vinetta – annyit költött a palántákra, mint az én heti ebéd-vacsorám a sulikantinban.
• Tévézik kettőig.
• Kis papírkán összeírja a napi pontokat.
• Ha nyolckor ébred, sokat beszélgetünk.
• És vasárnap elkísér kirándulásainkon.

Fantasztikus a csirkepaprikása, s a hatalmas piros ruhástálja hetek óta nálunk: a fiam fürdőkádja. Az édeset sajnos nem szereti, a sütimet sem.

De szereti a tehénkéket, kiránduláskor kifotóz az ablakon. Otthon tizenhat hektár földje van, erdeje – de nincs kistraktor. Arra gyűjt most.

Keveset beszél, és sosem jön át magától.

Megjavította a babakocsinkat, és idekaptam a görög-román társalgási kézikönyvét. Húsvétra a lakáskulcsát, tévézhessen a kicsim azalatt is.

A görög állampolgárságot megkapni rendkívül nehéz: a görögök katonai szolgálatot kérnek.

Görögországban. Görögországért.

A nyugdíjhoz pedig – eltérően az olasz- és spanyolországi vendégmunkásoktól – nem számítják be a Romániában letöltött éveket.

Az adóbevallási papírokat viszont már megküldték neki Romániából.

• Szucsávai szomszédunk apa híján felnevelte hét testvérét, abbahagyta a líceumot is miattuk – most még ül itt kicsit, aztán indul haza, a földjére, a falujába – ahol majd családot is alapítana.
• Váradon töltötte a katonaságot. Volt magyar barátnője akkor, Ida.
• Aztán éjjeliőr volt.
• Gyári dolgozó.
• Ismét éjjeliőr.
• Aztán átjött ide: és itt megszokta, mondja, de nem is tudja, mit – teszi hozzá halkan,

honvágy a szemében.

Húsvét hétfőn, míg Athénban ünnepelt, mi három lagzin bámészkodunk a szemközti nagytemplomban.

A násznépről lehullott művirágokat aztán, mire megjött, felcsavarjuk a fuszulykakaróira.

#vanvigasz

Gergely Edit

A szöveg keltezésekor a szerző a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Erasmus-ösztöndíjasa volt, marketing-kommunikáció szakon. Mindmáig egyedüli az A.T.E.I. Thessaloniki történetében, aki, egyedül nevelt két és fél éves gyerekével egyetemben végezte el sikerrel a szemesztert: tantárgyanként mindössze 1-1 adott vizsgalehetőséggel. Conversation + grammatics görög alapfokú nyelvizsgával együtt. Eredeti közlés helye a szerző Transindex-blogján: https://gergely.transindex.ro Fotók: Gergely Edit, magánarchívum.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE