[A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA] RO-HU FILMPOLITIKA: TÖKÖLÉS A GYŐZELEMBEN

Gergely Edit utolsó frissítés: 10:12 GMT +2, 2010. november 16. – a Transindex.ro portálról

Olyan ez a filmfinanszírozásos román-magyar történet, mint egy belassított művészfilm. Mindenki tudná csinálni, senki nem csinálta, és 18 év után mindenkinek szubjektív orgazmusa van tőle. Egyedül szegény Zágoni Balázs pontoz, és pontoz és pontoz, mint üde hivatalnok.

Győzelmi finist könyvelhet el az erdélyi magyar filmlobbi: két esemény nyit utat a munkára év végére. Nyitja meg a közpénzes bugyrokat.

Most már csak dolgozni kell.

Minekutána egyrészt senki sem tett le magyar projektet a román kultuszminisztériumhoz tartozó bukaresti filmintézethez,

most az újonnan kinevezett Zágoni Balázs (az intézet héttagú elnökségének tagja) biztatja őket: pályázzanak, majd ő a jó dolgokat megtámasztja lobbival.

Másrészt a marosvásárhelyi Alter-Native rövidfilmfesztivál vívta ki idén, hogy a román tárca filmintézete a magyarországi magyarral koprodukciós ügyekben leüljön tárgyalni.

Először a fesztivál 18 éve alatt. Először 1989 óta.

Az ember örül. Az ember örülős fajta.

Akkor is, mikor leírja: a fesztivál művészeti igazgatójának egyik szeme sír, a másik kacag ettől a győzelemtől.

Aztán jönnek a bónuszkérdések: ki örülhet itt és minek? Legfőképpen: ha olyan jó örülni, miért nem örült már hamarább?

(Főként, ha a magyar lapok mostanában már arról cikkeznek, a magyar tárca intézete, mint konstrukció, idénre kissé bizonytalan.)

És, ami nem kérdés: hol vannak a filmesek? Miért vannak ott, ahol?

Húzzunk vonalat a győzelemnél.

Ennél a vonalnál nem tétel az, hogy hogyan fordítjuk magyarra a CNC (román intézet) nevét (zárójelben utána a teljes román megfelelőjével).

Az sem tétel, ennek az intézetnek miért olyan a honlapja, amilyen. (Nem írok ide linket. Tessék megkeresni. Fontos a folyamat.)

Körülbelül onnét tétel, hogy miből élnek ma az erdélyi filmesek – Erdélyben. És onnét: milyen halvány ibolyáról zajlott a RO-HU filmes kommunikáció eddig – midőn magyar érdekképviselet is kormányon van egy ideje Romániában.

És hogy Zágoni Balázs előtt pár hónapig már Demeter András-István (jelenlegi román közszolgálati rádióelnök, ugyanakkor Kelemen Hunor miniszter személyi tanácsosa) is tisztségben volt.

Tehát kétfelé oszlik a közös erdmagyar filmsarunk. (Saru alatt az Achillesz.)

1. politika. és 2. film.

Pontosabban: kommunikáció és film.

Kommunikáció kategóriában – mint mediátor – a 18 éves Alter-Native-val.

Eleve erre jött létre: hogy közelebb hozza a magyar és román filmes világot.

Simó Sándor a Hunnia Filmstúdiótól járt eleget.

Kereste a románokat.

Az ember ilyenkor visszaemlékszik: a kilencvenes évek elején már itt – a homoródi diáktáborban – járt Hartyándi Jenő és Szőke Andris, a Mediawave megteremtői. Kicsit olyan figurái (színességben és szakmai fanatizmusban) a magyar világnak, mint nálunk a bukaresti filmesek.

Kommunikációnak nem rossz start.

És aztán hozták a magyar filmeket és kábeltévén vetítették. És a székelyudvarhelyi Civitas is segédkezett kapcsolatépítésben…

Csak aztán közben nagyon eltelt az idő. Van neki egy ilyen tulajdonsága.

Zágoni Balázs. Fotó: Filmtett

Nyilván ma érzékenyen disztingválni kell Zágoni Balázs státusát: a tanács tagjai szigorúan százig pontoznak minden szempont szerint minden projektet, a támogatási végeredmény puszta matematika. Viszont a filmkészítések finanszírozását egy külön ezekre felkért kuratórium végzi. magyarán: itt nem tud Zágoni lobbizni. Itt elég jónak lenni. (Zágoni Balázs pontosítása, nov.11.:

„Az, hogy most a CNC prioritása a fesztiválok és egyéb rendezvények támogatása volna, nem igaz.

A filmes támogatásokról, mint említettem, külön testületek döntenek (Comisie de selectie), akiket az igazgató kér fel, minden pályázati ciklusban új testületet, külön a játék és külön a dok és animációs filmekre, konzultálva a filmes szervezetekkel.

A költségvetés nagyrészét idén is a filmfinanszírozás és nem a filmes rendezvények tették ki. Csupán ezek az igazgatótanácstól különböző testületben zajlanak.”

Itt mindenki elég jó. Mégsem tesz le projektet.

Az ódzkodást Zágoni Balázs úgy értelmezi: a testület szakmai megítélése romlott meg, azért nem pályáznak az erdélyiek.

„Az az igazság azzal a mondattal kapcsolatban, hogy mindig irigyeltük a románfilmes produkciókat – és itt a filmek minőségéről nincs szó, hanem a gyártási körülményekről”

– mondja erre Szabó Károly filmkészítő, a budapesti filmintézet ama „erdélyieknek fenntartott helyes” két évfolyama egyikének végzettje. –

 

Szabó Károly. Forrás: Filmtett

Sokkal több pénzből, jobb technikával dolgoztak, mint amit mi bármikor is megengedhettünk volna magunknak. Mondom, itt a végeredményről soha nem is esett szó.

Ezelőtt vagy 10 esztendővel, azt mondta az akkori CNA, hogy támogatnak bármilyen filmgyártást, vigyünk életképes forgatókönyveket.

Ez csak rajtunk múlott, hogy románul nem tudtuk eladni magunkat. Ennyi változott, hogy most talán magyarul is megpróbálhatjuk.”

Mellesleg, teszi hozzá a jelenleg a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatójaként dolgozó filmes:

az Alter-Native fesztiválokon többnyire mindig a magyar filmvilág mutatkozott be, a románok felé nem volt nagyon nyomulás.

Volt rá 17 fesztivál, amikor a szervezők a kapcsolatfelvétel érdekében megtehették volna.

Ezzel szemben Gáspárik Attila Alter-Native művészeti igazgató még a vásárhelyi egyeztetés hangulatából reagál.

Szerinte: kultúra kérdése ez az egész. És meg kellene kérdezni a politikusokat: mikor voltak utoljára moziban.

És nem mellékes, hogy románul kell feliratozni a filmeket… és be kell „íratni forgalomba”…

Eközben pedig már beszalad egy komment a cikkhez, amelyre Szabó Károly megjegyzi:

„ez elég nagy butaság, manapság egy erdélyi filmes odakint kap párszáz ezer forintot egy produkcióra, még az illetékek kifizetésére is alig elég, az alkotók honoráriumáról nem is beszélek. Arthur (Bálint) döglik éhen az összes díjával együtt.”

Körülbelül itt átadná az ember a témát az itt kommentelőknek. Vagy elindítana egy személyre szóló körkérdést – ha megvolna már az erdmagyar filmes adatbázis.

De inkább belelapoz a Filmtettbe – és jól érzi magát. Valami azért csak a saját helyén működik a világban.

És az ember kimegy Gyergyószárhegyre, mikor van a Múúúvi, és ott lát kommunikációt – low budget fesztiválon.

De a legeslegjobb (ilyen kielégítetlen a magyar, a felsőfokot is mind srófolja) az lenne, ha az ember látná a szakembereket, akik stratégákká nevelkedtenek.

A helyükön. Stratégiai pontokon látná.

És látná, hogy a stratégák stratégiai kérdésekben meghallgattatnak politikusok által.

És látná, hogy a közpénzek milyen szépen visszatérnek a kisvárosokban ebből újjáéledő kis mozikba.

És akkor lehetne szkanderezni román alkotókkal.

Látványosan.

Gergely Edit

A szöveg keltezésekor a szerző a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Erasmus-ösztöndíjasa volt, marketing-kommunikáció szakon, és a Népszabadság romániai tudósítója.

Eredeti közlés helye a szerző Transindex-blogján: https://gergely.transindex.ro RIP

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE