[A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA] KISEBBSÉGI MÉDIAMELLÉNY

Demeter András István jelenlegi (2026) román kultuszminiszter. Forrás2007-ben Demeter András István:

a román kultúrminisztérium főigazgatója,

ugyanakkor magánvállalkozásban pucérra vetkőző színművész,

ugyanakkor televízióban sugárzott, bizonyos szolgáltatást almába harapva egy bankot népszerűsítő „piaci” reklámarc.

---

Szolgálat és szakmaiság

Az örökölt struktúrák piacosítása kiváltképp írott sajtóra jellemző. „Ideológiailag” nem nyomkövetők az új formátumok, az országos- és regionálisan örökölt hírlapok elődeik jogörökösei. Ebben kiugró példa az Előre jogelődiségét 2005-ben bevállaló Új Magyar Szó (1947-2009).

Szintén örökölt struktúraként piacosult a helyi elektronikus sajtó is: ha megnézzük a magyar nyelvű helyi televíziók tulajdonosi struktúráját, ez a folyamat általánosítható (kivételekkel, természetesen).

Ezekkel a típushibákkal:

• kábeltelevízió szolgáltató cégek alakulása helyi vagy/és magyarországi tőkéből,
• csatolt áruként és marketingfogásként (vö. előfizetők toborzása) helyi műsor alapítása
• magyarországi kereskedelmi csatornák adásainak átmásolása, bejátszása (műsorok, filmek is): nagy „biznisz”-korszak, jogdíjproblémák miatt ma szigorúan ellenőrzött.
• helyi TV-stúdiókat nem fejlesztik a profitból szerkesztőségek „beállnak” magyarországi televíziós tudósítói hálózatba, sokan technikát is szereznek az alternatív munkaadótól,
• egy ideig mindenkinek jó, mert a külföldre gyártott, szakmailag és technikailag jó minőségű (pl. SVHS rendszerű helyi TV-nél digitálisról átírt) helyi készítésű nyersanyagot vetítenek,
• kiválik a „profi” ős-sajtós réteg, – a kábeltévés szolgáltató eladja a stúdióval együtt a céget, nagyvállalkozónak,
• helyi vállalkozó és/vagy politikai érdekcsoport visszavásárolja a stúdiót.

Ennél a folyamatnál a kedvenc házipéldám a gyergyói helyi média: jelenleg két magyar hetilappal, két megyei-regionális lappal, két helyi magyar televízióstúdióval (miközben Sepsiszentgyörgyön egy se). Első és harmadik kiélezett politikai ellenpólusban.

Médiavállalkozások tulajdonlási szerkezetéből adódó kisebbségi médiás típushiba (különben román nyelvű médiában is megtalálható): az állami lapok privatizálásakor a szerkesztőség tagjai részvényesekké lépnek elő. Esetenként alapítvánnyal is működtetik a lapot.

Elbocsátásokra így nincs kvórum – de nem is kell szakszervezet.

Kisebb érdekeltségű, helyi sajtóban tapasztalható (de egy iskolapélda a régi Romániai Magyar Szó anyaga, nyelve is) az újságírói műfajok keveredése, a tényanyagból való „kibeszélés” az „odamondogatás”.

Sokszor a szerzőket is ez teszi népszerűvé – a „Nagy Öregeket” a helyi tanácsok életműdíjakkal fényezik, ezáltal „szolgálatot”, nem szakmaiságot honorálva. És így épül tovább a köztudat.

Kihelyezett hírgyárszeletek

Tendencia még:

a „kihelyezett rovatok” lapcsinálási módszer, amennyiben a bukaresti országos magyar napilap munkaszervezését egy trendnek nevezhetjük – én annak nevezem, a globális onlájn trend következtében. A visszabeszélő média (Sas István) érájában gazdaságosnak tűnik onlájn szerkesztőség költségkímélő fenntartása offlájn tartalmak gyártási folyamataként is.

Az Új Magyar Szónak például több rovatát nem Bukarestben szerkesztik, (Parászka Boróka Mozgó Világ 2010. decemberi számában közölt írása szerint csak két munkatárs dolgozik Bukarestben).

Onlájn sajtónál is „örökölt”-nek sorolom az írott sajtótermékek internetes változatát. Itt megfigyelhető a következő folyamat illetve tendencia-sor – a piaci alakulás szemszögéből nézve:

• a „HHRF-korszak”: az amerikai emberjogi szervezet gyűjtőportálján ingyen, a tulajdonosok számára is bérmentve elérhetővé tette a romániai magyar sajtótermékeket. Ez jelenleg archívum, pár kivétellel minden honlap önállósult, saját piaci elképzeléssel, reklámfelület-gazdálkodási tendenciával,
• kb. 5 éve az onlájn tartalom fizetőssé válás tendenciájával kacérkodott. Ez most stagnál (vélhetően a negatív kommunikációs feedback hatására, nem csupán technikai akadályok miatt.).
• Jelenleg az onlájn változat felvenni látszik a versenyt az országos-regionális hírportálokkal: lapzárta előtti frissítésekkel, tartalomgyártással igyekeznek a látogatottságot a következő megjelenésig tartó időintervallumban is növelni – vélhetően a reklámfelületek eladhatósága céljával. Ez jelenleg jobbára barterszinten „kifizetődő”.
• kommentek: a „visszabeszélő média” a Maszol.ro berobbanásakor (2006) érte el virágkorát, rekordját.

Emlékszem, és bentről emlékszem: özönlöttek a kommentek.

Jelenleg az országos terjesztésű napilapok egyike sem interaktív (ÚMSZ-nál kapacitásgondok, Krónikánál is struktúra-gondokat sejtet az impresszum).

Utóbbinál a közösségi megosztás technikai lehetősége, a „lájkolás” előrehaladottabb fejlesztés bukaresti konkurenséhez képest. Előbbinél a hozzászólások, a kommentlehetőség technikailag adott.)
Hibák fejezetnél szarvashiba: az Új Magyar Szó címlapja nem jelenik meg az onlájn változatban. (Nem csupán .pdf-ben nem: sehogy.)

Piacilag: a hordozó marketingfelületről hiányzik a termék, a tulajdonképpeni brand. Ez az ÚMSZ Maszol hírportálának piaci önállósulásakor, Manna-ként leválásakor éppen fennálló belső konfliktus, tehát HR- és belső PR (kommunikációs) menedzsment-hiba következménye.

Hasonlóképpen „identitás-zavarosak”  a Hargita Népe nyomtatott-onlájn tartalmi kettős.

Örökölt struktúrák piacosításához sorolom a terjesztési megoldások alternatíva-keresését ill. teremtését.

Iskolapélda ebben – miként a Csinta Samu főiskolai jegyzetében is szerepel* – a Krónika saját, Román Postával dacoló logisztikája.

(A saját terjesztők keresése jelenleg több regionális lap marketing-osztályán napirenden van.)

A rikkancsok, saját helyi terjesztők alkalmazása is.

Itt történelmileg érdekes az eset, amikor egyik gyergyói helyi napilapot a magyar-magyar politikai ellenpólus-konkurense jelentette fel a kiskorú rikkancsok alkalmazása miatt.

Támogatási konstrukciók- és variánsok

A romániai magyar civil-társadalmi rétegzettsége, az erre csatlakozó kommunikációs csatornákként elképzelt és éltetett médiumok változatossága a piaci létezés és támogatási határesetek egész skáláját termelte ki ebben a hermafrodita piaci-politikai ködben.

Határeseteket említve nyomtatott sajtónál itt a Hargita Népe, mint önkormányzati (Hargita Megye Tanácsa a kiadó) kiadvány és közszolga napilap. KÖZPÉNZBŐL. (Megj. Ma is, 2025. GE)

Eddig nem szóltunk a

helyi- regionális kereskedelmi rádiók

ról.

Támogatási konstrukciók tekintetében ők tűnnek a leginkább önállóaknak, piacilag stabilaknak.

Cifrázom, de lehet mintegy előreugró konklúzió:

míg nincs a nyomtatott romániai magyar sajtónak szakmailag bevizsgált olvasottsága, hitelesített fogyasztási paraméterei, az elektronikusnak kisebbségi indexekre nem-vetített, pozitív diszkriminációval („kisebbségi média fenntartása”) nem torzított hallgatottsága, nézettsége – a támogatási konstrukciók is egy sor piaci devianciát szülnek.

Ugyanide sorolom a szakmai érdekképviselet (MÚRE) impotenciáját:

a  stratégiahiányt és piaci szemléletet mellőző berendezkedést, egy naprakész, piaci mutatókat is felvonultató saját adatbázis híján.

Piaci mutatókat mellőző adatbázis híján. Elvi kérdés, nemde.

Mérések, paraméterek, piaci mutatók ahhoz kellenek: látszódjon, mekkora piaci erővel, milyen piaci hatékonysággal rendelkezik az a sajtótermék, amelyhez a közpénzeket, mint vissza nem térítendő támogatást, hozzárendeljük.

Lévén 2011-ben bármilyen közösségnek fenntartandó, közszolgálati szerepet betöltő médiumait lehetetlen és ésszerűtlen egyenlően szabott kis morzsákkal segíteni.

Piaci verseny lévén, ésszerű az lenne, ha a mutatók, mint a fogyasztás – azaz az igény – lenyomata, rangsorolhatná a termékekhez rendelhető támogatási összegek nagyságrendjét.

Ehhez kapcsolnám Stanik István ÚMSZ-vezérigazgatóként tett elvi kijelentését:

a pályázott hazai-magyarországi támogatásokhoz, médiavállalkozásokról lévén szó, a vállalkozás által felmutatott önrész-előírásnak is pályázási feltételnek kellene lennie.

Vagyis: aki nem tud a romániai magyar piacon kigazdálkodni önerőből semmit, csupán elkölti a támogatást, feldarabolja, közszolgálati jogon, az szoruljon ki az „eltartottak” kegyelméből, a nagyok és erősek, akik a morzsácskák aprózódása miatt nem bírjanak kellően nagyot fejleszteni, arányos önrész-elvárás teljesítésével erőre kaphassanak, valódibb piaci versenyt élezve.

Reklámpiaci stratégiák – fejlesztések

Itt látszanak a legjobban a problémák.

Nyomtatott sajtónál a sarokszám a tízezres példányszám – nagy hirdetőket ezen alul megfogni lehetetlen.

Romániában semmi nem lehetetlen, ergo illegálisan lehetséges. (Lásd Román Posta hirdetések botrány.)

Ezért nem nyilvánosak az eladott példányszámok.

De mivel nem is a piacról – reklámbevételből – él meg, hanem a politika „szubvencionálja”, minden mutató kb. titkos belső információvá válik.

Az auditálás elvont fogalom.

Az ÚMSZ indulásakor éppen ezért, vállalkozói szellemből – Stanik üzleti tervének „garantálására” – auditáltatta a román audit szervezetnél a tízezres nyomtatott példányszámát – ez példa és kivétel.

Ez társadalmi-médiavállalkozói valóság a térségben, egyhamar változni nem fog – míg a nagytámogatók stratégiája sem válik piacivá (lásd fenn Stanik).

Mégis, folyamatként jegyzem:

a romániai magyar média kezd tudomást venni a reklámpiacáról, kezdi felfedezni az üzleti lehetőségeket. Nyilván, ezekről az állapotokról hozzávetőleges fejlődési körképet adhat egy olyan körkérdés is, mely például a nyomtatott sajtó reklámajánlatait gyűjti be.

A felajánlott kedvezmények tükrözik az állapotokat.

Új belépők

– a romániai magyar médiapiac alakulásában új belépőként jelenik meg a Krónika – a Romániai Magyar Szó országos/erdélyi alternatívájaként, magyarországi tőkéből.

Éppen ezért óvakodva is – értelmiségi véleményirányítók és tekintélyek megkeresésével és bevonásával az igazgatói tanácsba, ugyanakkor nyugati típusú vállalati gazdasági modellel és energiatakarékos, hatékony belső szervezettséggel.

Ide értve a

gyors vezetőváltást,

szapora tudósítócserét,

szakmai igényességet –

és húzóerőnek tervezett logisztikát (más magyarországi folyóirat, majd hazai szolgáltatók számláinak kiszállítása vállalásával).

Korszerűségét, szakmai igényét a hierarchiától eltekintő demokratikus gyakorlatok – pl. a levelezőlistás lapértékelők, viták – erősítette.

Rendhagyó marketing- és médiaesemény volt az Erdély Szépe szépségkutatóval egybekötött, premizálást is nyilvánosan ünneplő születésnapi show.

„A napilapok elenyésző része nyereséges vállalkozás: a partiumi napilapok közül a Szatmári Friss Újságot és a Bihari Naplót és további román nyelvű napilapokat birtokló osztrák-magyar tulajdonú Inform Media Kft. és az Udvarhelyi Híradó mintájának kiterjesztését célzó, a Csíki Hírlapot, a Vásárhelyi Hírlapot és Gyergyói Hírlapot tömörítő hírlapcsoport.”

(Forrás: Csinta Samu / MÜTF, 2010. főiskolai előadása.)

Előbbi a „multik” biztonságát adja, utóbbi a Krónika által is kikísérletezett „regionális oldalak” mintájára cseréli a címlapját, a központi szerkesztőség által előállított tartalmak mindegyik lapban való szerepeltetésével.

Gazdaságilag itt az egymásra támaszkodás elve adja a biztonságot: például a Gyergyói Hírlap indulásakor a csíki szerkesztőség munkatársainak jövedelmezése visszaesett.

Konklúzióban rögzíthető tendencia: a regionális közszolgálati médiumok megerősödése.

Az onlájn sajtó robbanásszerű fejlődésével (lásd konvergencia erdélyi magyar portálokon: például a vezető Transindex Transindex-tv-je, adatbankja, önfeltölthetős blogjai, fóruma stb.) a romániai magyar napisajtóban is jelentkezik, jelentkezett a globális tendencia:

a fogyasztó választja ki, hogy az érdekeit/őt érintő hírt honnan, illetve éppen mikor szeretné fogyasztani.

A magyarországi közszolgálati médiarendszerben zajló átalakulások, a nemzeti hírügynökség átszervezése vélhetően máris hatással van a romániai magyar médiában dolgozókra.

A független médiavállalkozások, produkciós stúdiók, tudósítók büdzséje Erdélyben is, akár más magyar kisebbségi közösségben, vállalkozásokként a magyar piacra alapozott.

Utópasszus a szerkezetről

A médiavállalatok szerkezetét nézve:

 tulajdonos(i kör)

menedzsment/marketing

kreatívok (tartalomgyártók).

És adott a kettős piac: a lap/médium, mint termék piaca, a lapban-médiumban levő reklámfelület piaca.

A struktúrán belüli kommunikáció a legfontosabb.

Vezér és Főszerkesztő értsen szót, és ne dolgozzon egymás ellen.

Bizalmi viszony javallott (láttam ilyet, olyat, egyazon cégen belüli változásokkor).

Általánosan:

bármilyen médiavállalkozásnál a kreatív és a marketing közötti kommunikációs és érdek-egyeztetések gördülékenysége a legfontosabb a vállalati munkahangulat derűje és emberségessége, és ennek eredményességre való hatása miatt.

Örökös konfliktushelyzet adott, a kettős piaci szerkezetből adódóan: – marketing hozza be a pénzt, kreatívok fogyasztják – marketing elveszi a felületet a kreatívoktól hirdetési felületnek (nyomtatott sajtóra jellemző) – marketing-logisztika-Vezér érdeke, hogy a lap időben nyomdába menjen (avagy hírműsorok időben elkészüljenek), mivel költségvonzata van a késéseknek.

Főszerkesztő/újságírók érdeke, hogy a napi történések mind benne legyenek a másnap reggeli lapban.

marketing/Tulajdonos érdeke, hogy ésszerűen újítson technikát – sokáig ne.

Szerkesztőségé, hogy minél könnyebben dolgozhasson.

Kommunikáción belül a Vezérnek és Főszerkesztőnek úgy kell egyensúlyoznia, hogy (akár a „jó zsaru, rossz zsaru” technikával, akár a sima meghallgatás és problémakezelés technikával) ne dobják egymás udvarára a döglött macskát, ne vétsenek etikai és belső rendszabályzatban rögzített szabályok ellen.

Már ahol létezik belső rendszabályzat.

Egyensúlyozásban a HR és belső PR funkciók időszakos alkalmazása jót tesz a munkahangulatnak (csapatépítők, vállalati bulik, továbbképzések). Pozitív kölcsönhatást szokott eredményezni a teljesítmény-honoráló illetve motiváló premizálás. Főként, ha nem anyagi természetű (a fizetés, az jár – nem motivációs eszköz).

Romániai magyar médiavállalatoknál típushiba: tulajdonos azonos a vezérigazgatóval, aki azonos a főszerkesztővel (lásd regionális lapok, örökölt struktúrák).

Másik típushiba:

kineveznek gyorsan egy főszerkesztőt (főként ott, ahol igazgatói tanács szavazással választja ki – magyarán kollégák saját maguk közül), és nincs mellé adva vezetői know-how.

Gyakorta a szerkesztőség kérdőívez is.

Gyakorta a marketinget „lenézi” a kreatív osztály.

És fordítva.

Tény: a romániai magyar újságíró ágrólszakadt, igyekszik több médiumnak is dolgozni.

Tesz a marketingérdekekre.

Marketing tesz a szakmai igényességre.

Tulajdonos is tesz a szakmai igényességre, inkább lefarag a veszteségekből.

Egyensúlyban maradni, tisztán mérni és tervezni, tisztességesen kommunikálni a legjobb kölcsönhatás.

Hiszek abban (én, aki legutóbbi nyomtatott sajtós középvezetői pozíciómból azért mondtam fel, mert többszöri kérésre sem kaptam feladatköri leírást), hogy az a pár romániai magyar újságíró-menedzser, akivel volt szerencsém jól dolgozni, valaha majd egyetlen cégnél építi a szakmát.

És abban, hogy még lesz értelme.

 

Gergely Edit – a Transindex.ro portálról RIP.

 

A szöveghez első kézből felhasználtam Csinta Samunak a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) számára Médiavállalatok gazdaságtana tárgyhoz elhangzott, hivatalos előadását. 

 

A szerző a szöveg megjelenése idején a MÜTF diákja volt. Jelenleg projektmenedzser- és HR-specialista képesítésű, marketing-kommunikáció végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

---

Exkluzív interjúink:

---

És Neked miben segíthetek? •  GEpress-referenciák.

---

#musicHeals

---

Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE