Fotó: Winter Zeev. Modell: Arena Minda / SepsiProject.

ELŐSZÓ

Amikor ez a Trinapló* íródott, még telefonmodemes idők jártak mindenfelé, nem csupán Székelyföldön. Gyergyóban azonban a fiatal és élelmes netszolgáltatók mintha menet közben tanultak volna meg mindent – szolgáltatással együtt.

Gyergyói vonalas telefonról frissítgettem a Magánterület.tk-t, kanadai szerveren, és minden mentésnél/felmentésnél hallgattam az R2D2-szerű hangocskákat, ahogy csuklik-sipákol a telefonos kapcsolat. Késő este fogtam neki, hogy ne legyenek túlterheltek a vonalak.

Többórás munkával tettem fel két flekket. Direktben, mert úgyis legalább hatvan százalékban nekem kellett megírnom a kódokat is. És közben még alakítottam a tartalmat is, ha a forma szétdobta, kikövetelte.

Ezen az estén félóránként mentem fel a negyedikre, a szárítóban lévő dobozhoz is, hogy megbizgereljem. Mivel nem volt izzó, a szomszédban Weil Gyula doki készséggel, kedvesen világított elemlámpával, kizökkenthetetlen jóakarattal és támogatással: az irodalom fontos – mondta –, a gyerek későn fekvő, kopogjak nyugodtan. (Innen is csókoltatás Londonba.)

Éjfélkor már igen röstelltem, de muszáj volt megint mennem. Közben ugyanis átírtam egy bekezdést a Michael Jackson életéről szóló új film kritikáját tartalmazó blogbejegyzésben. Érzékeny téma, érzékeny idegrendszer kellett hozzá, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell. A képet háromszor cseréltem le, mire elégedett lettem vele. Háromszor félóra feltöltés.

Hokedlire kellett állni – Gyula adta –, resetelni a dobozt. Füleltünk a sötétben, indul-e. Örültünk.

A sávszélességről nincs most kéznél kordokumentum, de az biztos, hogy a számítógép 386-os volt. Sajgó emlék, mennyire irigyeltem a gazdagok Pentium I-esét, és micsoda hülyeségekkel vigasztaltam magam, például az amortizálódással.

Cirócica már órák óta szundikált a Forradalom után segélyben kapott svájci katonai hálózsákom alján. Gyergyóban nem volt fűtés kora tavasszal – ahogy a Forradalom előtt sem.

Éjfél körül lehetett, és már majdnem elégedett is voltam. Pár HTML-kódot még átigazítottam: kurzív, bold, a kép széleinek eltávolítása öt pixellel függőlegesen és vízszintesen – manuálisan. Közben nyitva volt a mail is, hogy visszaolvassam, amit a „szamárvezetőben” már átvettünk Moshuval. És még akkor is meg-megakadt a szemem valamin: az ő-ékezetek hullámosak, Egek, szépek, de nem mindenütt ugyanazok – miért vajon?

(A pMachine félautomata blogmotor ugyanis Kanadából érkezett meg Erdélybe 2002-ben média-történelmileg legelső blognak. A blogopédusom – aki szak(és Nabokov)fordító – a pMachine-nak fordította le magyarra, románra, talán oroszra is, és a honor mellé két példányt kért használatba: egyet magának, egyet nekem. Erről még külön is.)

Meg akartam becsülni. És élveztem is csinálni mindezt, de ezen az estén már legalább négy órája dolgoztam folyamatosan. Éreztem, hogy vehetek egy levegőt, ráfrissítek a mailre: a föld túlsó végén reggeledett, Kanada ír-e valami szaktanácsot.

És ekkor begurult egy idegen mail az usa.net-es címemre.

Ez állt benne:

Szép estét.

Órák óta nézem, ahogy dolgozol, tízpercenként ráfrissítek a blogodra, izgalommal várom, mi változik. Még nézném. Idehoztam a vacsorát is a gép mellé, pedig gyűlölöm a morzsákat a billentyűzeten, és nemigen viselném jól, ha mégis rávenne valaki ilyesmire. Ez egy.

Kettő: engem nem is a szöveged érdekel igazán – bár az sem érdektelen –, hanem a javításaid. És abból az összeset fejből visszamondom, ha akarod. Láttam, hogyan szerkesztesz a fejedben. Nem rosszul.

Kiesett éppen egy emberem, és én írnám helyette, de írd meg akkor te a Trinaplót a Terasz.hu-ra. Holnapután kezded, egy hétig, napi egy anyagot. Menj fel, mindent megtalálsz kint, amit tudnod kell.

Fizetni nem tudom, Romániába hogyan tudunk, de megbeszélem PP.-vel. Kezdjük a Trinaplóval, de mondom már most, hogy lesz tovább is, közben kitalálom.

Most pedig lefekszem, és szerintem neked sem ártana. Várom holnap az igent, és adom a technikai részleteket is.

Jó éjt.

PS. A főszerk vagyok.
OZ

*A Terasz.hu egy korai online kulturális-irodalmi portál volt, amely Magyarországon már a blogvilág hajnalán platformot adott írásnak, kritikának és naplószerű megjelenéseknek az irodalom és művészetek terén. (inaplo.hu)

Trinapló -t írni olyan online közegben történő publikálást jelentett, amely akkoriban valódi közösségi és szellemi térként működött, Onagy Zoltán író, ötletgazda főszerkesztésében.

GE

Teraszosítás. A Trinapló az, amikor hárman háromfélét róvogatnak csendes, békés egymásmellettiségben a Terasz.hu-n [RIP]. Ezek itt egyikünk nyomai. Ge/Magánterület, 2003.

Trinapló – GERGELY EDIT:

Első megálló

Valaki felkért, hogy írjak neki egy „könnyed hangvételű, de okos és tanulságos” filmnovellát.

Tegnap délutántól rajta dolgozom, s mint mindig, amikor nyugtalan vagyok, elégedetlen és dühös van ki “gyötrődés”-nek becézi, teljes lényemmel dolgozom bele magam a témába, alig alszom éjszaka, idegállapotom is a kozmikus érzékenység és kimerültség határértékeihez közelít —  egyszóval: ihletem van.

Most már elkészült a szinopszis.

Az a munkacíme: A szeretőm k(r)émje —  én vagyok.

Az alapötlet abból indul ki, hogy mindenki magából indul ki, vagy valami kliséből a férfi-nő kapcsolatban végtére is mindenki “használja” a másikat. S hogy ez egyeseket azért nem zavar mások meg azért nem veszik észre, mert a kapcsolatukat valamely módszerrel tudatosan vagy sem működőképessé teszik.

Szerintem három ilyen módszer létezik (az esetleges többi —  ha lenne —  az mind vagy árnyalata, vagy mutációja ezeknek):

1.  a kapcsolatban a felek vagy különlegessé teszik egymást egymás számára — ez az affektív-emocionális tényezőkre épülő minta;
2. vagy megkötnek egy Szerződést azaz meg- és kiegyeznek az elvárások feltételrendszerében — ez az intellektuális minta,
3. vagy attól működik az egész, hogy valamelyik fél fizet — ez meg a piacorientált minta.

Az én történetem szereplői viszonya bár csodák csodája mindhárom típus egyidőben való alkalmazására nyújt potenciált, hőseim valójában egyik változatot sem kooptálták együttlétük mintegy nyolc hónapja alatt. A történet konfliktusa abban áll, hogy a hőseim egyike történetesen a nő az alábbiak alapján megfogalmazza magának a fenti konzekvenciákat, és úgy dönt, hogy mivel a kapcsolatra, amelynek részese, egyik minta sem releváns, így ez a kapcsolat —  nem is létezik.

(Az én személyes konfliktusom meg abban áll, hogy a szöveget március végi határidővel kell megírnom, és nem tudom, önzés-e az veled szemben, vagy pedig gyöngédség, hogy ha ez a kapcsolat nem létezik, akkor egyedül fogom Befejezni.)

Ez a zárójelből való kiszólás itt —  most nagyon tetszik. Megállok. Megcsodálom.

Megállok.

Gergely Edit Magánterület.tk, 2003.

Trinapló: Terasz.hu, Irodalmi szekció. Szerkesztő: Onagy Zoltán.

A szerző a szöveg keltezése idején a gyergyószentmiklósi SynTV főszerkesztője és a Krónika erdélyi magyar napilap gyergyói tudósítója volt.

Jelenleg projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Exkluzív:

#musicHeals

arenaminda-gergelyedit project: enter

Created in the shared space between two sisters —
one living in Parisian light, the other in the quiet mountains of Székelyföld.
Two worlds, held together by memory, art, and the calm insistence of survival.

This is Magánterület 2.0 microsite, privaRt property

(since 2002)

an ArtHeals forum, and a tribute to all the women whose stories carve silence into the air.

Concept & Curation
Magánterület 2.0 — Serious matters & elite-tabloid. Glamdoire.
Strategic aim: femicide-tribute.
Editor: Gergely Edit

Freelance parteners:
Photo: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner

MusicHeals: Laurent Rochelle
Sound engineer: Winter Zeev
Microsite backdrop: Zsolt Kovács

Thank you for being here —
in a place where memory is work, and beauty is a kind of resistance.

#MusicHeals #prima kanta 31.01.2026

Details PRIMA KANTA