Photo: La Demoiselle Projekt, Gozner Gertrud / Modell: Arena Minda.

gergely.transindex.ro A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA A PEDOFIL APEH Gergely Edit utolsó frissítés: 16:09 GMT +2, 2010. október 26. – a Transindex.ro portálról

„Ezen a világon semmire sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót” – áll a magyar adóhivatal honlapján, a „gyerekeknek” rovatban. Mekkora padlót fogna az APEH, ha négyéves gyerekétől ezt az életbölcseletét visszahallaná.

Van egy barátnőm, akinek a nővére a kisgyerekével közösen számolgatta ki esténként a családi könyvelés hányadánállunkját.

Együtt, játékos formában, „értelmét” magyarázva.

Közös pénzét, közös kasszájét, közös életét.

A „közös pénz lényegét” a gyerek a „közös játszótér lényegé”-nél, a „közös játék” lényegénél, és „a magántulajdon lényegé”-nél hamarább megismerte.

És utána csakis fillérekért adta oda a babáit a barátainak. És csakis azokkal barátkozott, akiknek kölcsönadhatta.

És boldog volt.

 

Az APEH is odavan a boldog gyerekekért.

Akarja.

Van reá stratégiája.

Az Adókalauzhoz az APEH egyik hivatalának offline polcán jutottunk, az űrlapok között.

A4es formátum, diszkrét, elegáns. Elölről forgatjuk. Monalisamosollyal üdvözöl benne Budai Bernadett kormányszóvivő. Fekete kosztüm, piros, vékony csíkos inge fenn kigombolva, s a feltűzött hajból himbálódzik finoman egy tincs.

Zilált elegancia. Karba font karok. Kell ennyi egyensúly a közvetlenség stabilizálásához.

Valami szemet szúr a feje fölötti tartalomjegyzékben:

„Gyerekeknek: AdóManó színrelép. 21. oldal.”

Ami ott fogad, van abban valami perverz.

Képileg, nyelvileg, ötletileg főleg. Mindenileg.

A huszonegyedik oldalon AdóManót találjuk. Ő az – első rápillantásra látszik. Nem mert brand – rá van írva neve a tarisznyájára.

És ott a mese. Az APEH mese.

Ez a felvezetője (komoly):

„Ezen a világon semmire sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót” – mondta Benjamin Franklin, a 18. századi közgazdász, amerikai író, s megállapítása örökérvényűnek tekinthető, hiszen egy valamit mindannyian tudunk: adót fizetni kell.

Segíteni akarunk, ahogy a kiadvány alcíme is mutatja:

---

Ha már örömtelivé nem tehetjük, legalább hadd segítsünk!

Hisz ki adózik örömmel? Az ország azonban nem működhet polgárainak hozzájárulása nélkül.

Ennek megértésében is kívánunk segíteni ezzel a kiadvánnyal, hiszen az adózás közös ügyünk …

(Forrás: Apeh.hu. A 2009.06.18-i két gyerekeknek-bejegyzés felvezetője megegyezik a papiroséval.)

---

Az adóval kapcsolatos ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni…

Az APEH szándéka, hogy a közelmúltban kitalált AdóManó figura segítségével játékos formában és a mesék világának segítségével megismertesse a gyerekekkel az adózás, a közös pénz lényegét, értelmét…

Kérdés,

kell-e nekünk – anyukás identitásúaknak – ez az azúrkékeges-alig-bárányfelhős felhőtlenvalóság?

A nyomtatvány – brosúra – borítóján azúr ég, bárányfelhők, és felénk dobott úszógumi, alatta diszkréten az APEH-mottóval:

„Ha már örömtelivé nem tehetjük az adózást, legalább hadd segítsünk”.

---

Következő kérdés:

ki írta az AdóManó mesét?

(Szerző nincs feltüntetve. Nehezen elképzelhető, hogy az APEH-kollektíva.

Ha felkérésre írja valamelyikünk a szépirodalmi avatott brancsból, mint a magyar szappanoperák némelyikét, akkor is jó lenne látni a nevet.

Szeretném látni – én, az anyukaidentitású – a szerződést, a közbeszerzését is.

És szeretném látni Budai Bernadettet, aki egyesegyedül az arcát adja ehhez – nyilván hivatalból -, hogy megmutatja a neveléstudományi akkreditációt is e stratégia alá.

Más kérdés nincs is. Valóság van. Tessék feldolgozni.

Viccessé feldolgozható szituáció is van. Jó sarkosra.

Tessék elképzelni, hogy az ukrán maffia ad ki hasonló kiadványkát, hogy az élet realitásaival a kisgyerek időben szembesülhessen.

Persze, az analógiát az APEH kikérheti magának. Kedves APEH.

Az analógia szándéka nem létezik, minden hasonlóság pusztán véletlen egybeesés. Egybeesett a tudatban.

Anyuka identitás létezik, kisgyerek létezik. AdóManó létezik. Ez itt a gond.

 

Nézzünk ki egy kisgyerek tudatából, vizsgáljuk meg „a mesét”.

Szövegszinten a mese Manóföldön jár, ahol MiaManó a polgármester fogad bennünket. Nem kenyérrel és sóval, hanem képileg az AdóManó látványával.

A mese ez:

•  van egy önkormányzati vezető, akinek a fogalmával a kisgyereknek rendben kellene lenni
• van szörpharmat,
• szüretelő manók,
• pityerkebokor, és „szippantyóka” – így, ty-vel. És a Törpök déjá-vu licensze. Aztán, fülük vonalából, a hobbitok formalicensze.

Marketingimídzsben nincs meddőszórás.

Minden formatábort manipulálunk.

És akkor még nem is beszéltünk az emo-frizuráról.

AdóManó fekete bretonja jobb szemére hull – úgy a köldökéig…

Mit meddőszórás: a marketing stratégia az összes gyerek / ifjú korosztályt és összes lelkületet telitalálja.

Nincs elvesztegetett közpénz, ajvé.

Ebben az önkormányati-szippantyókás emohobbit közegben megy nehezen a munka, mindenki tripla beruházással végzi a kereskedelmet.

Extrém eseteket találunk, a beszállítók stupiditásán mindössze céltudatosságuk tesz túl.

• Föld alatt hoznak Manóföldre mézeskalácsot, ami összekoszolódik.
• Megkerülik a fél Földgolyóbist a kaláccsal.
• Nagy a közösségi energiaveszteség. Miért? Mert nincs híd a patakocskán, hogy ott járjanak-keljenek a kamionok.
• Szép példája a közösségi vezetésnek, hogy MiaManó nevet viselő polgármester is szó szerint izzad a kalácsfuvarban. (Jó, ha a gyerek megszokja, mit kellene látnia. Jó?)
• Tanulság (részletesen elmagyarázva): ha mindenki összeteszi a kicsi pénzét, jut pénz hídra. Boldogságra.

Ennyit a gyereknevelési adókalauzról.

És akkor még nem is említettük a netes verzió „memóriajátékát”

amelynél fénylő kisgarast rakocsálhatunk a porcelánmalac lopóba /románul: puskulica — miért hívják lopónak? Tessék egy etimológiai rejtvény, ráadásnak./

Az AdóManó-mese itt Adó manó színre lép.

Eláruljuk, versikével záródik:

„Ha híd épül, az a jó,/ Nincsen más, mint az adó, //Egy aranyból ragyogó, /Ettől boldog a manó.”

Zavarba ejtő. Képzavarból képzavarba.

És mégis, van valami megejtő humora ennek a vershelyzetnek.

Nem tudom eldönteni – én, mint anyukaidentitás -, most maradjak a pedofil-telitalálatnál, vagy váltsam ki az „agymosás”-sal.

• „Az arc”, aki vállalja a kiadványt.
• Az agy, aki vállalja.
• A PEH. (Pech.)

Máris látom – ideát,

mifelénk még nem, de el tudom képzelni odaátra

– az óvodányi kisgyereket, kézen fogva menetelnek AdóManó-mondókájuk ritmusára.

Szemükben a tiszta semmi. Bárányfelhőkkel.

 

Gergely Edit – a Transindex.ro [RIP] portálról.

 

A szerző projektmenedzser- és HR-képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

---

Go to #musicHeals project with Musicien compositeur jazz Laurent Rochelle.

---

#musicHeals

BTW: Kisvideó, melyből, feleim a szakmányban, megszemlélhetjük, milyen sajtós munkakörülmények (folyamatok, dresscode, dinamika) vagynak  mindeközben a New York Timesszerkesztőségében. Moi, a Bécsi úton is szerettem a Népszabi deszket – igaz, MATESZ és más bérlők is vegyesen Szilveszterkor -, de ez azért, így koncerttel spékelve: kedves kategória. Úgy-e, Magdi?

PS: Szöveget meghallgatni ne féljetek. GE

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE