Kurtág György Fotó: BMC / Hrotkó Bálint / lenn: A tó. Fotó: Gyalai István

Gergely Edit jelenleg itt van: Balaruc Les Bains via Occitanie

Frédéric balra, Laurent jobbra. Arena Minda fotója

Átcuccoltunk – zongora, szaxofon, klarinét, zonoraszék, állvány etc. kézi zirr-zörr Laurentnek – és kiszámoltuk analóg, hogy fix #100 éve született tegnap KURTÁG GYÖRGY (nem mellesleg RO, Lugoson):

szeretem ezt a fölcsillanást a szemekben, átcuccoltunk és egy KV mellett mutatom a kútnál, Tanu Ki a.k.a. Laurent Rochelle és Fréderick, a PRIMA KANTA zongoristája Frédéric Schadoroff / kávé megáll a levegőben/,

két szuper francia jazz-zenész nagy szent megilletődött csöndben tiszteleg a pillanatban.

Boldog születésnapot, Kurtág György innen, Franciahonból !

GEhotspot. Realtime GEphoto.

– Frédérick csak annyit kérdez: És játszott tegnap maga Kurtág is? – … és ma este GIGIGI / PRIMA KANTA : közben, itt az autóban, a francia napsütésben voilá, fölteszem GYALAI ISTVÁN bécsi beszámolója… [Link kommentben.]

A cikkhez tettem Kurtág-interjút és Mozart-futamot is.

Nem tudom, lehetne-e ennél jobb forgatókönyv erre a projektünkre avec Les disques Linoleum. Tudom.

Story hamarosan a Litera – Az irodalmi portálon.

#musicHeals #vanvigasz

Gergely Edit, France

Kedves Edit,

remélem minden a jó irányba emelkedik-repül-siklik, simán, át a bajokon és a gondok felhőin… A kék ég üzeni: így legyen!

Válaszolni készültem neked, aztán ez lett belőle. „Élö közvetítés a Müpából” – hát elküldöm, használd, ha gondolod –

ÉS MINDEN JÓT NEKED S FIADNAK!!!!

Ölel

tehát e friss szöveg:

Gyalai István

Kurtág György 100

MÜPA-koncert via Wien

Kurtág György 100. születésnapi ünnepi koncertjét közvetíti egyenes adásban a bécsi egyes osztrák rádió, valamifajta ünnepélyesség van a szavak – és persze a zenedarabok között.

– Fazekas Gergely zenetudós beszél a színpadon – Stefan Stein, Marianne Stein férjének emlékére írott darab következik, 1989-ből… Grabstein für Stefan, In memoriam Stefan Stein.

Egy argentin gitáros következik… a hangszerek a teremben különböző helyeken vannak felállítva

(azelőtt „Quasi una fantasia“ volt többek között hallható)

– Kurtág az érzékelésünkkel játszik, mondja a moderátor, a tér érzékelését ez a szokatlan felállás nagyon is befolyásolja, mondja

aztán, most a „Sírkő…“ darab előkészítése folyik, nem mozaik, hanem egy hosszú folyamatos melódia, ha jól értem…

Most az argentin gitáros és a dirigens, Markus Metz (?), Grabstein für Stefan,

aha, nekem is szólhatna,

és most felhangzik Kurtág gitáron, hárfaszerű pengetéssel…

Odakint esik a hó, miután tegnap verőfényes tavaszi nap volt, elképesztően szeszélyes ide-oda villódzása immár az időjárásnak is, mintha nem lenne elég mindebből más színtereken …

Valaki köhint hangosan a Müpában (hülye név, sorry)

– holnap workshop, második rész, a színek hideg-meleg kontrasztját fogom tematizálni

(erős gongütés),

most valami nyekergő fúvós, mint a téli szél a ház sarkán késő este,

ismét gong avagy cintányér, elhalkul, gitár és szinte riadó-sziréna, vagy hát tényleg az is, közben csörren-csörög, most meg felharsannak mintha edényfedelek, aztán vad trombitázás,

elefántok rohannak végig a főuton, előbukkan egy katonazenekarszerűség és fűrészelik a cintányérokat lassú nyugalommal…

Születésnapi koncert élőben: ez is egyszer történhet meg, egy százéves születésnapi koncert,

Kurtág titokzatos lantpengető melódiái, de azért csak maradjunk eléggé a kakofón mederben illetve határokon belül.

Kibomlás is van,

visszafelé hanyatlás is van,

halkulás is,

most ismét sírósnak tűnő halk sikolyok, vagy csak idegfűrészelés cintányérban szabadkézzel,

a trombita nyávog lassan, kipp-kopp, minden van,

lassú nyugalomban lépegetünk valami totál ismeretlen kifejlet felé, már megint lágy lantpengetés, szinte homéroszi lehetne,

de azért a kor nem marad ki,

borzongatóan halkan zümmögve, lépegetve lassan az idő partján, mondaná Weninger, most nagy a csend, és TAPS, taps, taps, nem a rondas őrjöngő fajtából, inkább a zsibbadtra bűvölt féle.

Ez volt az Opus 15C, „Stefan sírkövére“, Danubia zenekar a Bartók Béla koncertteremben.

Késői kamarazenekari mű: „Sztéle“ 1994-ből, hogyan dolgozik Kurtág a nagyzenekarral, Mihály Andrással együtt, előbb zongoradarabként, Claudio Abbado-nak ajánlva,

három részből áll, largissimo, disparato con molto, molto sustenuto,

negyediket nem értettem, tizenhárom perces mű, no lássuk, kibírjuk,

a moderátor ismét kellemes hangon mesélget németül persze,

virtuóz textúrák és energiák,

intim kamarezenekari munka anélkül, hogy a monumentalitását veszítené, most megint Pestről valaki angolul okoskodik, „artisan workshop“, however, eighthundert year poliphonic musik, Kurtág és a zenekar , most tele a színpad, ma este először, tele van zenészekkel, Markus Stelz karnagy a zenekarról,

Voreinstudierung, Kurtag war da, auf die Goldwagen legen könne, das Danubia Orchester kennt sich bestens aus, heute abend wird’s wunderbar* (GEford.lenn), mondja a karmester.

*Előtanulmány / előkészítő próba volt, Kurtág is ott volt, nyugodtan „aranytálcára lehet tenni” (biztosra lehet venni), a Danubia Zenekar nagyon jól tudja a dolgát, ma este csodálatos lesz. – mondja a karmester.

Gergely Fazekas angolul, olyan a hangja mint a TGM ifjú filozófus diákjának, Sipos Balázsé…

Most felcsendül fúvósokkal a Kurtág darab…

Kurtág György Fotó: BMC / Hrotkó Bálint

Kurtág György
Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész

Kurtág György (1926) a kortárs klasszikus zene egyik legnagyobb hatású alkotója, akinek művészetét a végletekig letisztult forma, az intenzív érzelmi sűrűség és az emberi létezés alapkérdéseire való érzékeny reflektálás jellemzi. Zenéje a kamarazenei intimitástól a nagyobb vokális–instrumentális művekig terjed, miközben mindig a hallgatás, a csend és a figyelem etikáját állítja középpontba.
2024-ben Wolf-díjjal tüntették ki zeneművészeti kategóriában, amely életművének nemzetközi jelentőségét és időtálló hatását ismeri el. Bővebben.

Közelítő-távolodó objektív; oh nem, ez csak a hangolás volt

(kb. 100 zenész van, íme a modern zene csapdája, a hangolás szuperzenének tűnhet, hihihi…)

TEHÁT MOST:

Aha, sokkal sokkolóbb kezdet, azonnal vonítósan kakofónikus így elsőre, persze modulált hallatlanul, finom andalgásban folytatódik, valahol csendes gong, fuvola sikít, pengetnek valamit

(száz zenész!)

sírósan feljajdul ismét, egyre élesebben, még jó, hogy azért szordínóban, lassú, panaszos, szinte vánszorgó ritmus,

legalábbis nem olyan nyugtalanító, nagyon is érdemes hallgatni, most valami pálcával ráüthettek egy kottatartóra, vagy a szék támlájára, a trombiták-fúvósok kezdenek idegesen ide-oda fújtatni,

zengően színes festékkavarodás, mintha ecsetet mosnál tiszta vízben, egy újabb pohár is megjelent,

most élesebben jajdul egy hang és erősebben csattan egy ütés, nyivákoló kísérettel mintha valami megszállott most cimbalmozni kezdene,

a ritmus érezhetően hevül, keresztbefut valami állat az úton, gyorsan eltűnik de a nyugtalanság marad, vonósok jajonganak, kicsit mintha fúrnának egyet valamelyik zápfogadon, egy zongora is felmerül, vagy keményen pengetett hárfa, de hisz a mobilon hallgaton,

nincs nagy minőség, csak nagy odafigyelés, ahogy azt Simone Weil ajánlja, az imádkozás sine qua nonjaként… Csend is van beépítve, nagyon jót tesz, tagol-konstruál-fenntart.

Zúgó képzetek vagy képzelgések, kissé a fejfájás melódája lehetne, visszatérő lüktetésekkel, de nem fáj, inkább megint Szépségkirálynő arca dereng a függönyökön túlról,

ütnek az óra harangjai, mint múlt héten a Lipót-templomban reggel 9-kor.

De most csütörtök este van, erősebbre fogják a harsonák, lassú révedező bűvöletben, most megint koppan-ütődik-súrlódik valami, de rézfúvós felel rá parancsolóan és ellenállhatalanul.

Lépegetünk tovább, az időbe van mérve, szünetre kibomlás, felívelésre hanyatlás, melódiára csend, darabokra újabb darabok hullanak-rakódnak, ismétlődések és variációk egymással kézenfogva járják, halkulás van most éppen soron, minth távolodna a száz szegénylegény-muzsikus, óraütés-szívdobogás, csak nagyon lassú nyugalommal, sétálva elmélázva mindazon, ami volt, van és még esetleg lehet is.

Köhögés a teremben, ráfelelve fúvószengedezés erősödve, lassú folyamként áradva-duzzadva.

Csend. Vége.

TAPS.

Szintén meditatív, de ünnepélyes nyugodt szép tetszéssel.

Itt abbahagyom az „élőközvetítést“ a 100-éves Kurtág születésnapi koncertről…

Ma, 2026. február 19-én este.

Gyalai István

Gyalai István: A Tó.

#musicHeals

Kapcsolódó:

HU-DE-EN [preGuest] Gyalai István #Wien-blogja a február 12-i AtelierA kiállítás elé

#ArtHeals contact@gergelyedit.com

Laurent Rochelle feat. Gergely Edit itt.

Exkluzív interjúink:

Weber Kristóf Fotó: Lenthár Balázs • Laurent Rochelle Stéphane Migot • Gergely Edit Winter Zeev • Balázsi Gábor • Gyalai István • Arena Minda Gertrud Gozner

Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat. • Weber Kristóf zeneszerző-kritikus a művészet- és AI kapcsolatáról gondolkodik. • Balázsi Gábor newyork-i rákkutató emberi léptékben enged közel egy FLOWinterjúban. HAMAROSAN: Gyalai István bécsi grafikus.

És Neked miben segíthetek? • GEpress-referenciák.

A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.

arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE

Arena Minda / Photo: Δούλος Ιωάννης • Gergely Edit / Fotó: Winter Zeev

Koncepció:

A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.

Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.

Stratégiai cél: femicide-tribute.

Fenntartó, szerk.: GE

A Történet:

Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.

PARTNEREK:

Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner

HANGmérnök: Winter Zeev

microsite Háttérkép: Kovács Zsolt

#artHeals partner: Laurent Rochelle

Köszönöm, hogy a Magánterület 2.0 megépítésekor a KZSfluxus-Octosonicra támaszkodhattam.

Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE

Fotók: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner

Facebook Comments Box