Amikor olvasom a helyi lapban (print! – nem tudom, hogyan maradt meg ez még Erdélyben… oké, tudom, de nem akarom tudni), hogy vakolathímzésre lehet jelentkezni, kalákába, a Csiszár-fürdőre – és egy telefonszám, hirtelen, nem világos: az Isten lábát fogtam-é meg, vagy az Isten lába fogott meg engem két kézzel.

Koranyár óta lesem a Csiszár-fürdői eseményeket, kiskoncert kiskoncert hátán, Ségercz Feri alap, de van Heinczinger Mika, és vannak Csodalányok és Csodalények, Karakürt, hegedűs duó.

És élőben látjuk ahogyan ülnek mellig borvízben a Népek, hallg’ a zenét, élő, és kint táncolnak is olykor. Tiszta Boszorkányság Fehérboszorkányság álom.

Nyilván elakadt a lélegzeted. Nyilván, nekem is. Mindig, és megmegállva.

Pedig, akkor még, nem is tudom, hogy az EuroNews is lecsap – hogy ekkora a hírérték (igenigen, ők nem a Péter házára: hanem a fürdőjére – a Ház = Titkos Hely).

Itt a Péter bátyját, Johann Taierlinget hallgatjátok, 07:38 percnél – ő nem a Hímzett Házban Titkos Helyen, hanem a fürdőben, a jurtákban otthonos (csodák dettó, de oda még nem jutottam* be – nem is kéreczkedtem: tartogatom. Szavurálni jó. Kapcsoljátok be az automata fordítás gombot.)

*update 2025.nov.17: Jippíííí!

Készültünk is ide – mióta Kovászna megyébe vándoroltunk. Még nem jártam itt, csakis Bálványoson, a luxus kategóriás turisztikai desztinációt kóstolni.

Felbolondítottuk Mikához Ildikóékat, Magort, a basserolós baráti kört is – végül gyermek lerobbant valami freestyle bandázásban: kialudta, átaludta.

Berci – testvérével, Samuval érkezett Marosvásárhelyről. Hű őrzőink, minekutána eldöntötték, hogy Gazdáikkal egyneműen, mi mind Egy Falka vagyunk. Kösz, Fiúk!

[Zárójel: emlékszem, mikor gyermek – a.k.a. legközelebbi és direkt leágazású rokonom) 6 évesen 39 fokos lázban azt mondta: Anya, hozz egy vedér hideg vizet.

Vittem. Befogta az orrát és beleállt fejre. Utána, törülközőben, aludt másfél napot. Gyógyultan ébredt, ment minden tovább.)

Ennyit a kialvás felette szükséges voltáról. Nem pusholok. Tiszta mittomboszorkányságnyilván sor.]

Vakolathímzés

Péter titkos Házán

Csiszárfürdői történetek

sokkezes képriport

Most megint ez az érzésem van. Hogy nem lokalizálható. Hogy minden a lehető legjobb irányban. Céllal. A legjobb Véletlenben. Mondjuk.

Az esemény ezen a hétvégén van, amikor hirdetést látom.

Mielőtt felhívom, csekkolom, amit lehet: és látom, tavaly is volt itt képzés(!), vakolathímző képzés. Upszi.

Esküszöm, most hallom a vakolathímzés szót először. No chance, hogy felvegyenek. Ki lenne olyan őrült.

Elbátortalanodás kör. Nekidurálás kör.

liveblogging Most írom: nézheted, ahogy szerkesztek fejben is.

[Ügyrendben: itt megszakítjuk. 17:26 14.11.2025 – Folyt.köv.

De, gyorsan jelzem: a kép jobb szélén, a szürke nadrág és kék kockás ing fölött rejtélyesen eltűnt törzs gazdája én vagyok. És ez a felvétel is jelzi a lényeget: egy párhuzamos dimenzióban vagymuk, Feleim. 🙂

 

KÉPRIPORT KIPREPARÁLÁSA KÖV.

Fotók: Izolda, Péter, András.

Facebookon UPDATE jelzem, amikor. Nézz körül addig.]

UPDATE Folyt. köv. ON: 2025. november 17, 20:15

Péter. Nocomment.

Jelzem, hogy egyedül vagyok egy autóban: viszek még szívesen, aki még csatlakozna. Jelentkezik is egy 70 éves néni, Sovánka Mária néni, cseh üvegfújók leszármazottja – de végül visszamondja.

Bükszád felé csapatom.

Ez a szakasz mindig olyan nekem, minta  Bermuda-háromszög. Például: sohsem tudom megjegyezni, merre kell betérnem a „macis” forráshoz Mikóújfalu végén Málnás előtt. (Macis, mert hatalmas fa faragott medve dekorálja. Majd megyünk oda is együtt itt. Nézz vissza később is.)

És: sohsem tudom időben észrevenni, hol van a tusnádi borvízkút – mindig „eltűnik”, meg „előkerül”.

Elképesztően jófej Falka. Legjobb ever éjszakai fürdőtársak 🙂 Üdvök, szeretettel.

Minden sima felszín mögött ott a rücsközött gyötrelmeink. Ez, ami külön összekapcsol Mindannyiunkat (nem úgy értem).

Péter azzal fogad, hogy mindenki fürödjön kedvére. Összeismertet Izoldáékkal (Picur narancsban). Szentegyháza mellől. Köztisztviselő és csodálatos fotós – oldala itt – nézd meg -, és szuperanyuka. Egész családdal itt: Imre, Attila, Bogi. Gyorsak. Autonómok. Lazák. Nyitottak.

A CsodaHelyen az édes Szabadság mindenekelőtt. Bambuc a házőrző – nincs neve, de most lett hirtelen. – Társasjátékok élő spontaneitásban. Nem titkolt szándék a közösségépítés. Nagy sakkmérkőzések is, későbbiekben. Kétéjszakás kaland rulez!

A kádban születik meg a vakolathímzés pasztaszerű anyaga: agyag, homok, forgácsmoszt, víz. Az arányokat Péter vázolja, ki-ki beállítja magának.

Közben csajos intermezzók – mindenki pillanatok alatt összekapcsolódik, mint ha kommuna volnánk.

Ezt magamon mérem, aki senkit nem ismert innen korábbról. Szuperül érzem magam. Nincs szervezett bemutatkozó kör – organikusan, spontánul alakul ki.

Elképesztő finomságokat hoztak magukkal a kalákás-társak. Én, akinek ebben az albérletben éppen most se kamrám, se erkélyem nincs, ámulattal kóstolgatok.

Attila – középen – és Tibi (balra) a Hold és a Nap fölvállalói. Ha belegondolok: mindannyiunknak merész vállalkozás.

Megtudom, hogy egyikünk se vett részt a korábbi vakolathímzés-képzésen. Mind novíciusok vagyunk.

A formákat felrajzolva kaptuk – de a technikát mi magunk kísérletezgetjük.

Ekkora kompakt felületnél ez már több, mint művészet: fizika. Tibi (az énekesünk) érzékkel, precízen.

Attila vékony rétegben viszi fel az első adagot, miután, mint mi mindannyian, megkarcolhgattuk és vizeztük az alapot. De itt még nem is sejti, mekkora kihívás is lesz ez…

Gábor barátunk – aki, mint a Foilnál írtam: élmény-ajándékozásban él- és gondolkodik szolgáltatásként Székelyföldön – nem csak az iramot, a lelket is tartja bennem.

Már közel egy napja nem gondolok magamra anyaként – 17 év napi gyakorlat után ez azért baromi kellemes érzés. Mondjuk, az outfitem, ha belegondolok, egy „elhanyagolt egyetemista” – és ezt a gyermek szokta mondani, hogy mi a dresszkód, ha nem bírom belőni valami rendezvényére. De, ez csak utólag esik most le.

Azt hiszem, itt minden benne van. Reggeli óta dolgozunk a szombatban. Pindurtól, Picuron át, mindenki. Saját tempóban, de tkp megállás nélkül.

A múlt esti tábortüzes közös örömzenélés összehangolta a Csapatot.

Mártiék. Nem tudom, hogyan működik ez pontosan spirituáliában, de elképesztő produktívak így tandemben.

A mintákat Péter készítette elő. Minden megkutatva. Ősi. Most esik le – nem tudom, mitől… – , hogy tkp megtetováltuk a házát – kind of.

Lydia. Tudom, hogy Hugi, Arena Minda szereti, ha ő a kedvenc modellem: de ez most nem is értem pontosan, miért jut eszembe ily lelkiismeretfurdalással…

Huginak is elmeséltem, hogy megtudtam: milyen klassz élmény akár huszonéves orvostan-hallgatóként egymagadban világot járni, és „évente kell egy ilyen”.

A napos oldal a mienk, de finom árnyék van itt az óriási fáktól. (Nem úgy értem.)

A hátső falon technikás férfiak – és, türkizben, végre: megérkezik az egyetlen korábbi képzésen is résztvevő kollegina (Bogyó világkötészet- és virágosbolt).

Sorra megnyugtat mindannyiunkat, hogy a legjobb úton járunk: semmi pánik, mert a legvégén finisszálunk, csakis akkor lesz sima és pöpecz. Eladdig göcsörtök, kételyek és kétségbeesés.

Kálmán. Itt iparilag is taktikai az állványzat: Tibi kora reggel elmélyült töprengéssel kiókumlálta.

Az árnyékos oldalon valami szivároghat a Földből-bozótosból, mert ezen az oldalon mértani pontossággal születnek meg a hímzések.

Közben Farkas Lóri is keverget – de főként majd a bográcsost, az extra kolbászos feketelencse-főzelékünket kavargatja nagy szakértelemmel: ő a szakácsunk.

Attila faékeket hasít. A gravitáció nem kedvez a hasas Holdnak…

Mindenki újabbnál-újabb ötletet fejleszt. Egyezteti Péterrel, aki mindenre igent mond nagy lelkesedéssel. András (a zenészünk) megreformálja a tulipántos sólymokat.

Boti is Marosvásárhelyről – klassz társaság a lányokkal a szaunázás-futamokban is. Itt azon mulatunk: hogyan épült be a kollektív tudatunkba a „tulipántos” sportmárka-logó – amely immáron három vonalka.

De, amikor ezt a mintát elkezdték Tiborral, akkor, döbbenetükre, igen, az Adidas köszönt hirtelen szembe.

A fa mesterén az agyagmassza se foghat ki – kézhezálló görbe esztétikai segédeszközök a partnerek ebben.

Ezt is kirajzolja Péter az Árnyékos Oldalra – de bennünk már nincs tartalék putyeri. Szemlesütve oldalgunk a „kaviár” lencsézéshez, majd éjszakai szaunázás-feredőzéshez kipergetni a sikerélményt.

A homlokzaton két inda születik utolsó 100 méteren.

Végül én fejezem be: etetni kell a pici Tandem-fiókát is, altatni magán Apának, amíg Anya szaunázik és regenerálódik.

Csoportkép, hagyományos, nem készült – de itt vannak ezek az asztaliak, és az összes többi a fejemben. Komplett.

Éjszakai fürdőzésről nem hoztam képet. De volt furulyaszó is a medence mellett. Másnap reggel pedig a bőséges reggeli, búcsú. Én még kimegyek szaunázni búcsúzóba. Majd ki-ki elbúcsúzik egymástól is közben, kis Társaságunk.

Berci beheveredik a tuskóm alá (deszkás Vans-ben én vagyok Boti mögött – gyermektől kaptam, zsebpénzből turkálta: „Anya, légy vagány”). Samu a kezem nyalogatja. Nem bírom ki meghatódás nélkül.

Waldorf-oktatásról beszélgetünk. Hogy Hargita megyében mennyire előbbre vannak, kisközösség, összefogás, nagykaláka, iskolaépítés 2.0

Délutánra hatalmas esőben páran még elüldögélünk Péterrel az asztalnál: világtörténelem, vallásfilozófia, életfilozófia, és magyar nemzet kérdésekben.

Freestyle. Csak semmi akadémiai komplexitás. Józan paraszti észgyakorlat. Péter nagyon jó kérdező. És humorral, mindenekfelett.

Ez a Taierling Péter csodahelye vakolathímzésének igaz története.

Képek: Péter, András, Izolda.

És a szívünk.

Gergely Edit

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE