Van valami különösen erdélyi abban, amikor egy kulturális projekt lassan szétesik, hónapokon át segítségért bolyong az intézményi rendszerben, majd a végén mindenki együtt sajnálkozik — anélkül, hogy egyetlen politikai vagy szakmai felelősség kimondódna.
in Edit / LIVEblogging [11:11 -14:56, 15.05.2026] text by gE | Fotók: UNSCENE
Az Unscene története nem egyszerű szervezési kudarc. Hanem modell.
Mert ebben a történetben nem az a legmegdöbbentőbb, hogy egy alternatív kulturális kezdeményezés összeomlott.
Hanem az, hogy ott omlott össze, ahol elvileg minden adott lett volna a túléléséhez:
magyar kulturális intézmények között, RMDSZ-es hálózatok árnyékában, magyar vezetésű román minisztériumi rendszer idején, Csíkszeredában.
Az Ég szerelmére: Csíkszereda.
Bolyongás a magyar rendszerben – Csíkszereda, kultúrpolitika és az intézményes közöny
Veress Albert Csíki Játékszín– és Unscene fesztiváligazgató nyilatkozata valójában nem interjú.
Hanem segélykiáltás utólag.
Egy ember beszél benne, aki
hónapokon át próbálta megfejteni, hol van egyáltalán a rendszer.
Ki dönt.
Ki felel.
Ki tud segíteni.
És végül senki sem volt ott.
Ez a legfontosabb mondata a történetnek — még akkor is, ha Berci nem mondja ki.
Az Unscene nem egyszerűen pénzhiány miatt omlott össze. Erdélyben mindig volt pénzhiány. Az alternatív kultúra itthon történelmileg fél-illegális állapotban létezett mindig is: kölcsöntermekben, kávézókban, pályázati maradékokból, megszállottságból.
Ami most történt, az más.
Ez intézményi vákuum.
És a vákuum politikai természetű.
Mert miközben az RMDSZ évtizedek óta a kulturális infrastruktúra stratégiai jelentőségéről beszél, valójában
létrejött egy olyan rendszer, ahol a kulturális szereplők már nem tudják, kihez forduljanak.
A hálózat létezik, a felelősség eltűnt.
Ez a késői klienturális rendszerek klasszikus állapota.
Mindenki pozícióban van.
Senki sem kompetens.
Mindenki jelen van a fotókon.
Senki sem vállal döntést.
És a legkülönösebb mégis az: az erdélyi sajtó sem kérdez rá minderre.
A Székelyhon cikke végigköveti Veress Albert bolyongását az intézmények között — de feltűnően hiányzik belőle az a kérdés, amely minden normális nyilvánosságban az első lenne:
hol vannak a magyar kulturális döntéshozók?
Hol a kulturális autonómia? Hol vannak a plakátlogó szerint társszervező önkormányzatok?
Hol van az RMDSZ?
Hol van a kulturális minisztérium?
Hol vannak azok a tisztségviselők, akik évtizedek óta a „romániai magyar kulturális stratégia” nyelvén beszélnek?
És különösen:
mit gondol erről maga a kulturális miniszter, Demeter András István, aki történetesen színházi ember?
A román kultuszminisztérium vezetése. Forrás, 2026.05.15.
Mert itt nem egy marginális underground projektről van szó valahol periférián.
Hanem Csíkszeredáról.
Arról a városról, amelyet az erdélyi magyar kulturális infrastruktúra egyik mintaterének szoktak tekinteni.
És itt
egy független kulturális kezdeményezés egyszerűen elfogyott a rendszer réseiben.
Ez már nem pénzkérdés.
Ez kompetenciakérdés.
Szervezeti kérdés.
Politikai kérdés.
És mindenekelőtt: nyilvánossági kérdés.
Mert az erdélyi magyar nyilvánosság különös módon megtanulta, hogyan ne nevezze meg a saját struktúráit.
Van beszéd: identitásról, nemzetről, kultúráról, megmaradásról.
De amikor konkrét intézményi kudarc történik, hirtelen eltűnnek a nevek.
Mintha a rendszer magától működne.
Mintha nem emberek vezetnék.
Mintha nem lenne RMDSZ-es kulturális hálózat Romániában.
Pedig van.
Nagyon is van.
És éppen ez a probléma.
Mert a hatalom legveszélyesebb formája nem az, amikor agresszíven beavatkozik. Hanem amikor teljesen elpárolog a felelősség.
Amikor mindenki csak koordinál.
Kapcsolatot tart.
Jelen van.
Mosolyog.
Átad.
Megnyit.
Stratégiáról beszél.
És közben egy kulturális projekt hónapokon át bolyong a rendszerben, míg végül lassan megszűnik létezni.
A késői RMDSZ-rendszer egyik legkülönösebb sajátossága pontosan ez: a politikai jelenlét teljes, a politikai felelősség láthatatlan.
És talán ezért nem reagáltatott a cikk senkit.
Mert lassan elszoktunk attól, hogy a romániai magyar hatalmat hatalomként kezeljük.
Mintha továbbra is örök ellenzék volna.
Mintha nem ők vezetnék az intézményeket.
Mintha nem náluk lennének a pozíciók.
Mintha nem lenne már rég saját kulturális establishment.
Pedig van.
És most már ott tartunk, hogy egy alternatív kulturális tér eltűnése sem vált ki politikai reflexet.
Csak szomorúságot.
nosztalgiát.
Meg halk vállvonást.
Ez a valódi válság.
A szerző projektmenedzser, kulturális közönség- és közösségszervező képesítésű, marketing-kommunikáció végzettségű szabadúszó kommunikátor. Méray-díjas újságíró. HR-specialista. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.
És Neked miben segíthetek? • GEpress-referenciák.
Kapcsolódó:
Kapcsolódó Nagyonfáj:
#musicHeals
Bush: Machinehead
contact@gergelyedit.com
Köszönet az elmúlt két hónap több mint 10 ezer megtekintéséért, és a 2023 szeptember 19-től mért több mint 62 ezer cikkolvasásért.
A Magánterület 2.0 organikusan terjed, egyetlen reklámot sem fizettünk eddig, semmilyen platformon.
Jelenleg innen- és ennyien (UX – egyedi látogató) olvasnak bennünket:
Exkluzív interjúink:
Weber Kristóf Fotó: Lenthár Balázs • Laurent Rochelle Stéphane Migot • Gergely Edit Winter Zeev • Balázsi Gábor • Gyalai István • Arena Minda Gertrud Gozner
Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat. • Weber Kristóf zeneszerző-kritikus a művészet- és AI kapcsolatáról gondolkodik. • Balázsi Gábor newyork-i rákkutató emberi léptékben enged közel egy FLOWinterjúban. Kurtág100: Gyalai István bécsi grafikussal.
Az arenaminda-gergelyedit projekt
Arena Minda / Photo: Δούλος Ιωάννης • Gergely Edit / Fotó: Winter Zeev
Koncepció:
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
Műfaja: Serious matters & Glamdoire.
Stratégiai cél: femicide-tribute.
Fenntartó, szerk.: Gergely Edit.
A Történet:
Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.
Partnerek:
Glamdoire: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
MusicHeals: Laurent Rochelle
hangmérnök: Winter Zeev
microsite backdrop: Kovács Zsolt
Köszönöm, hogy a Magánterület 2.0 megépítésekor a KZSfluxus-Octosonicra támaszkodhattam.
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
