Fotó: Gertrud Gozner: Negro. Modell: Arena Minda. A felvétel a Szerző tulajdona: © Gertrud Gozner
Article publié dans le cadre du projet ArtHeals. Nos autres articles en français sont disponibles ici.
A boszorkánymester [Részlet]:
A vedlés története
Órája lebeg haja a vízben,
amikor koppint a vörös.
Kilincset nem nyit az ősrégi,
romos őrházban.
Vastag falak, a sókristályként reszelős,
szétvásó sírkövek,
kavics alatt sárga, málló papírstószok.
Böki ujjával, kilincset nem mozdít:
Kigyere, beszélni akarok veled!
– dörren bé a nyíláson.
Soari Júlia nem válaszol, lebeg szótlan.
Majd a rés felé kérdez, az ingerült hang
ahonnét elébb besüvített:
– Mit látol, ha nézel? Mit látsz a kádban?
A veresember nem szól, nem morog, nem dörög.
Semmi nem árulja el, hogy ott áll még.
Nem lát semmit, jaj istenem, megvakítottam – így Júlia,
és újabb forró vizet öklendeztet ki a kád közepénél hörgő
csapból, éppen ottlebegő ölére.
Még egy óra, s immár messziről halló morgásokkal,
koppintás nélkül bömböl bé a veresember, hogy kiparancsolja.
– Ülj be mellém, beszélgetünk, veres gyerekeim leendő atyja,
veresemberem – kérleli Soari Júlia.
Mert a veresember nem lép be, nem mer.
Öle tükrön fodrozó
párájától riadik.
Őt nem látja.
Kérdi hát másodszorra:
– Kit látsz a kádban, ha belenézel?
A veresember dühtől pirosan horkan az ajtóban,
mint sérült vadkan,
sarkon fordul.
A vasajtó csattan a sírkert kőfalán.
– Ha benéznél, félig kész boszorkát látnál,
aki nem neked készült.
Ül még órát, ujjbegye mállik
mint az egymást őrző sírok odaki,
bársony öle felpuhul, bőre zsibbad, annyira,
nem is érzi, hideget enged.
Így tölti az utolsó negyedórát.
A háromból, amit a választó vízpróba igényel.
Kiszáll, fél lábát a kád kávára támasztva dörgöli
a kiázott rétegeket.
Sirül le róla egyenletesen, hámlik a burok,
az elhasznált bőr,
áthavazza a kopott kőpadlót.
Részlet. A boszorkánymester. (Versregény) Péterffy Zsófia rajzaival. Nyitott Könyv, Budapest. Felelős kiadó: Halmos Ádám. Szerkesztő: Dánél Móna. Borítóterv: Gaso Utószó: Stilét Tamás.
PHOTO: GERTRUD GOZNER: NEGRO. MODEL: ARENA MINDA.. THE IMAGE IS THE AUTHOR’S PROPERTY: © GERTRUD GOZNER
THE WITCHMASTER (excerpt):
THE STORY OF SHEDDING
Her watch drifts, her hair afloat in water,
when the red man taps.
No handle turns
in the ancient, ruined guardhouse.
Thick walls; gravestones rasping like salt crystals,
scoured apart,
beneath pebbles, yellowing stacks of paper, flaking away.
He pokes with his finger, the handle does not move:
Come out, I want to speak to you!
— he booms through the slit.
Soari Júlia does not answer, floats wordless.
Then she asks toward the crack, toward the irritated voice
that rushed in earlier:
— What do you see when you look? What do you see in the tub?
The red man does not speak, does not grumble, does not thunder.
Nothing betrays that he is still standing there.
He sees nothing, my God, I’ve blinded him — thus Júlia,
and she retches more hot water from the gurgling tap
at the centre of the tub,
right onto her floating lap.
Another hour, and now from afar, with audible growls,
without knocking, the red man bellows in, to order her out.
— Sit in with me, let us talk, you future father of my red children,
my red man — Soari Júlia pleads.
For the red man does not step inside, does not dare.
He recoils from the mirror-rippling steam
of her lap.
He does not see her.
So she asks again:
— Whom do you see in the tub, when you look?
The red man snorts crimson with rage in the doorway,
like a wounded boar,
and turns on his heel.
The iron door slams against the cemetery’s stone wall.
— If you looked, you would see a half-made witch,
not made for you.
She remains seated another hour, her fingertips crumbling
like the graves outside that keep watch over one another,
her velvet lap softening, her skin numbing so deeply
she no longer feels the cold let in.
Thus she spends the final quarter-hour
of the three the choosing water-test requires.
She steps out, bracing one foot on the rim of the tub,
rubbing the soaked-through layers.
The casing peels away evenly,
the worn-out skin sloughs off,
snowing over the scuffed stone floor.
Gergely Edit
Excerpt from The Witchmaster (verse novel)
Illustrations by Zsófia Péterffy.
Nyitott Könyv, Budapest.
Publisher: Ádám Halmos. Editor: Móna Dánél.
Cover design: Gaso. Afterword: Tamás Stilét.
#musicHeals Saxicola Rubi
Gergely Edit: LE MAÎTRE DES SORCIÈRES (extrait)
L’HISTOIRE DE LA MUE
Sa montre flotte, ses cheveux dérivent dans l’eau,
lorsque l’homme rouge frappe.
Aucune poignée ne s’ouvre
dans la très ancienne guérite en ruine.
Murs épais ; pierres tombales râpeuses comme des cristaux de sel,
disloquées,
sous les graviers, des liasses de papier jauni, friable.
Il pousse du doigt, la poignée ne bouge pas :
Sors, je veux te parler !
— sa voix éclate par l’étroite ouverture.
Soari Júlia ne répond pas, elle flotte, muette.
Puis elle interroge vers la fente, vers la voix irritée
qui tout à l’heure s’est engouffrée :
— Que vois-tu quand tu regardes ? Que vois-tu dans la baignoire ?
L’homme rouge ne parle pas, ne grogne pas, ne tonne pas.
Rien n’indique qu’il se tienne encore là.
Il ne voit rien, mon Dieu, je l’ai aveuglé — ainsi Júlia,
et elle recrache encore de l’eau brûlante
du robinet haletant au centre de la baignoire,
sur son giron qui flotte là.
Encore une heure, et déjà de loin, accompagné de grondements audibles,
sans frapper, l’homme rouge hurle pour l’ordonner de sortir.
— Assieds-toi près de moi, parlons, futur père de mes enfants rouges,
mon homme rouge — supplie Soari Júlia.
Mais l’homme rouge n’entre pas, il n’ose pas.
Il recule devant la buée miroitante
qui ondule sur le miroir de son giron.
Il ne la voit pas.
Alors elle demande une seconde fois :
— Qui vois-tu dans la baignoire, lorsque tu regardes ?
L’homme rouge, écarlate de colère, renâcle sur le seuil,
comme un sanglier blessé,
et se détourne.
La porte de fer claque contre le mur de pierre du cimetière.
— Si tu regardais, tu verrais une sorcière à demi façonnée,
qui n’est pas faite pour toi.
Elle demeure assise encore une heure, le bout de ses doigts s’effrite,
comme les tombes dehors qui se veillent l’une l’autre,
son giron de velours s’amollit, sa peau s’engourdit à tel point
qu’elle ne sent même plus le froid qui s’infiltre.
Ainsi s’écoule le dernier quart d’heure,
des trois qu’exige l’épreuve de l’eau choisissante.
Elle sort, posant un pied sur le rebord de la baignoire,
et frotte les couches détrempées.
La gaine se détache régulièrement,
la peau usée se détache en lambeaux,
neigeant sur le sol de pierre usé.
Gergely Edit
Extrait de Le Maître des sorcières (roman en vers)
[RO in edit]
The arenaminda-gergelyedit project: enter
Created in the shared space between two sisters —
one living in Parisian light, the other in the quiet mountains of Székelyföld.
Two worlds, held together by memory, art, and the calm insistence of survival.
This is Magánterület 2.0 microsite (since 2002)an ArtHeals forum, and a tribute to all the women whose stories carve silence into the air.
Concept & Curation
Magánterület 2.0 — Serious matters & elite-tabloid. Glamdoire.
Strategic aim: femicide-tribute.
Editor: Gergely Edit
Freelance parteners:
Photo: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
ArtHeals-partener: Laurent Rochelle • Concerts: calendar
Sound engineer: Winter Zeev
Microsite backdrop: Zsolt Kovács
Thank you for being here —
in a place where memory is work, and beauty is a kind of resistance.
#MusicHeals Saxicola Rubi 2026. szeptember – Csiszár-fürddő
Részletek
