Számomra a jó vers az, ami gyakran az eszembe jut, aminek a sok értelmetlenül felgyűjtött limlom között helyet szorítok agyamban, ami gondolkodásra késztet.
Jól érzem magam, ha Gergely Editnek az Üzenet lélekdoktor szeretőhöz című kötetét lapozgatom.
Nyilván bonckéssel hadakozó és górcsővel piszmogó kritikusok darabokra szedhetik és megmutathatják, hogy van szeplő a szeplőtelenen. (Bár lenne ki észrevegye!)
Egy dolgot ellenben ők is be kell majd ismerjenek: Gergely Edit versei jó versek, első kötetében pedig sok a nagyon jó, s a versírás minden csínját-bínját ismerő alkotóról valló is.
Valószínű, hogy a magát az álszentek pukkasztása érdekében kitakaró ribilliót okoz őszinteségével.
Mert miként is illik gyönge nőhöz a testiség izzadtságcseppes, szárnyat és bilincset hordozó voltáról szólni?
Milyen szerelmes vers az, ami nem parfümöt permetez a kikeményített falvédőre – és milyen leány az olyan leány, aki nem tördeli kacsóit és nem szemlesütve sandít ki a fátyol alól, hanem el is mondja, hogy a szerelemnek van egy – nem is mindig rossz – testiséggel összefüggő fejezete is, sőt, nem is ez teszi olykor a szerelmest esendővé és kiszolgáltatottá?
Mi az, hogy több mint 600 évvel Villon után gyergyószentmiklósi hajadon néha Villon stílusában mer írni?
Hogy vethet papírra erotikus verssorokat egy lány, aki legfennebb a porcelánnippek törölgetése közben szabadna arra gondoljon, hogy a gólya eljöttéig mi minden történhet?
A költőnek egy dologhoz föltétlen joga van: arról írni, ami számára a legfontosabb, amitől felgyúl a vers és nem csak verssorok születnek, de érzelmek, gondolatok is.
Fojtogató füstű tapló vagy ívfény lobbantja-e a költeményt? Mindegy.
A költőnek még – sok megszorítás mellett – ahhoz is joga van, hogy játsszon a nyelvvel.
Önfeledten, mint a gyermek, akinek sokszor zagyvának tűnik a blablája, de ami nélkül beszélni nem tanulhatna meg. Aztán miért is kell nyelvtörő mondókákat szajkózzanak azok, akik majd a legszebben kell szóljanak a színpadról?
Néha vacogva, máskor önfeledten éneklő madárka dalait törték sorokba e kötetben.
Álszenteskedésekkel és képmutatással berácsozott kalitkából felfakadó ének valamennyi.
Gergely Edit a legnagyobbakat utánozza.
Bárki megpróbálhatja, hogy milyen könnyű ez.
– Megjelent a Hargita Népe irodalmi rovatában. – Kiemelt kép: Kajtár Klára (Csíkdánfalva 2023).
BAJNA GYÖRGY. Fotó: Zsigmond Attila
Bajna György (Gyergyószentmiklós, 1947) erdélyi magyar író, költő, újságíró. 1966-tól publikál verset, esszét stb. 1990-től 2008-ig a Hargita Népe megyei lap újságírója volt. Nyugdíjasként Zsigmond Attila operatőr, dokumentumfilmrendező társaként mint szerkesztő-riporter az MTVA tudósítójaként is dolgozik.
