Éppen most bontják le AdyJózsef (1950, Jedd – 1991, Budapest) egyéni kiállítását Sepsiszentgyörgyön. Összesen 6 órát töltöttem Vele – kevés.
Ma még két órát, míg keresgéltem a fényképei között a neten (alig van), elolvastam a műkritikákat. Életpályáját bogarásztam. Verseit. Betettem a képekhez. A Hol jársz itt, ahol a madár se jár? – Mesés művészetek műhelymunka felnőtteknek tegnapi estjén rosszul lettem. Szédültem, émelygés, elgyöngülés.
Kolumbán Hanna műhelyvezető, vizuális művész és mentálhigiénés szakember szerint „elég erős” volt ez így együtt, az „örökre szenvedő, örök vesztes” Ady Józseffel.
A boldogság madarát kerestük. Ez volt a feladat. Mert ez a feladat.
„Szelfizz a kedvenc artworkoddal!” – van már ilyen művészetnépszerűsítő mozgalom? Rágugliztam, de nem lelem. Enivéj: már van.

Újabb szelfi a kedvenc Ady József munkámmal.
És itt a Portré is. Mint ha rólam (is) festette volna.

Ady József: Portré / Fotó: Gergely Edit, geXperience
Ady József: Az ellentmondás feloldása
Talán túl sokat
Tapasztaltam
De mindezekhez
Keveset éltemSok és kevés
Egy értelmetlenség
Kétfele tépve.Szétosztom magam
Szaggatottan voltam
Tehát így kell
átmennem
a nemlétbe is

Ady József: Ki a gödörből 1. (1985 kl., fotóakció, Házsongárdi temető, Kolozsvár)
Főleg meg: itt van egy fényképe – maradjon is itt. Mindörökké. Ámen.
