grecsó Krisztián. Fotó: 2012. KÉPFORRÁS

Előszó

Húsz év nem pusztán idő: mértékegység is.

Megmutatja, mi marad meg egy mondatból, ha közben intézmények, táborok, díjak, barátságok és sértettségek átrendezik a térképet. És, legfőképpen: milyenek voltak az akkori irodalmi állapotok. Élet.

Ez a régi beszélgetés — #vintage — ma nem csak azért érdekes,  mert Grecsó Krisztián azóta „valaki lett”. Hanem mert közszereplői alkat volt- és maradt. És mert ez erdélyi irodalmi élet meg: változott.

Az interjú közepén van az a mondat: „Nagypolgári közeg, székely gyökerek, maffiózó termés.”

Egy korszak hangja ez, egy „üvegházi klíma”, amelyet azóta többször átneveztek, átfestettek, megrogyasztottak, kivonultattak, visszatámogattak, szét-elhatárololódtak, etc. — és mégis, valahogy itt maradt velünk.

Hogy ez a „termés” ma hol van: határon innen, túl, vagy már mindenen túl, arról lehetne kérdezni. Lehetne. Én most nem kérdezem.

Inkább csak kiteszem ezt a szöveget, mint egy régi fényképet: nem azért, hogy igazoljon, hanem hogy emlékeztessen.

És mert a kisebbségi lét edz — de az edzettség ára sokszor az, hogy az ember megtanul figyelni is.

Gergely Edit

A szerző projektmenedzser- és HR-képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kontextus:

#vintage Orbán György: A könyvek világa ne adjon helyet nem könyves szempontú felosztásoknak

Könyvheti interjú: Grecsó Krisztián

A Pletykaanyu eljutott oda, hogy van

Mikszáthi mesélőkedv, móriczi karakterformálás, örkényi pontosság – így jellemzi a kritika Grecsó Krisztiánt.

A magyar olvasó számára azonban a 2001-ben Pletykaanyu című prózaköte révén vált leginkább ismertté, azaz „hirhedtté” az író. A 74. Ünnepi könyvhéten a Terasz.hu webfolyóirat Ráday utcai irodalmi műsora után nyilatkozott a Krónikának.

GERGELY EDIT: Nemrégiben érkezett haza Kolozsvárról. Írók közül indult, írókkal utazott, írók közé érkezett, láthatta, megállapíthatta: mi a különbség az erdélyi magyar és a magyarországi magyar író közt? Van valamiféle szavakba foglalható kontraszt?

GRECSÓ KRISZTIÁN: A kolozsvári fiatal írók jóval élelmesebbnek, életrevalóbbnak tűnnek, mint mi, magyarországiak vagyunk.

Ennek több oka lehet, talán legfőképpen az, hogy

a kisebbségi lét megedzi a lelket, és egy kis svindli mindenképpen szükséges a túléléshez. Ha meg a kicsi megvan, könnyen megszaporodik.

Az ottani fiatal író szerepeitől egyáltalán nem idegen az anyagiasság, a jólét, az élet élvezete, de persze az önzetlenség sem. Miközben mi akkor is sírunk, ha van valamink, úgy látom, ott büszkén vállalják, ha van mit a tejbe aprítani. És van.

Nagypolgári közeg, székely gyökerek, maffiózó termés. Egészen különleges üvegházi klíma.

– A Pletykaanyu című kötet sikere hogyan hatott önre?

– Ez a bizonyos siker valójában annyit jelent, hogy egy irodalmi esten talán akad ember, aki már hallott róla – szakmaibb közönség esetén, aki olvasta. Ennyi, nem több.

Kolozsvárott például furcsa lett volna, ha valamilyen módon megpróbálom a kötet mellé fölskiccelni akár a magyarországi kritikai fogadtatást, akár a botrányt, a médiaőrületet. Egyrészt, mert ez senkit nem érdekel, másrészt, mert

a média ideje szuper gyors.

Abban az időszámításban az én ügyem nyolcszáz éves kérdés, alap nélküli lett volna: mintha díszletet igyekeztem volna rajzolni a könyv mögé.

Azon kívül, tudja magát hova tenni az ember: a Szépírók Társasága és E-MIL közös szervezésében háromnapos könyvfesztivál volt Kolozsváron.

Még ott is alig volt visszhangja!

Garaczi László, Gazdag József, Kukorelly Endre, Nagy Ildikó Noémi, Németh Gábor és jómagam abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy

felolvasásunk az egyetem új épületének első rendezvénye volt.

Másnap közölte a sajtó, hogy a jelenlegi miniszterelnök fát ültetett, a korábbit pedig a nemzet miniszterelnökének nevezte egy püspök. Ennyi.

Duna TÉVÉS KÖZVETÍTŐ kocsit csak egy dugóban láttam várakozni.

– Csak az a mennyiség, amit az Élet és Irodalomban olvashattunk a Klein naplóból, kitesz egy kötetet. Miért pihenteti, miért nem jelentette meg? Nem tart attól, hogy ha nem lovagolja meg a sikert, kikopik az olvasói tudatból?

– Nem akarok én meglovagolni semmit, és ha megakarnám, sem tudnám, mert a Klein-napló címmel készülő regényem még félkésznek sem nevezhető, rengeteg munka van még vele.

Aki tavaly figyelemmel követte az Élet és Irodalomban a havonta megjelenő részeket, az bizonyára érzékelte, hogy több cselekményszál indult el a kelleténél, a fele is elég lett volna, nem tudtam kézben tartani a dolgokat.

Most miközben építek, írok, rombolok is: átláthatóbbá teszem a szerkezetet.

– Egy fiatal írónak eszébe jut-e – túl a díjakon, mint pl. a Bródy -, elismerő kritikákon, az eladott könyvek példányszáma? Vagy a kiadó tesz arról, hogy ne feledkezzen meg róla?

– Mikor annak idején először megtudtam, milyen példányszámokkal dolgozik a kortárs irodalom, az volt az első gondolatom, hogy azok a kötetek tulajdonképpen nem is léteznek. Nincsenek. Fizikálisan, az adathordozó, mint olyan, nem tölti be a funkcióját.

Hatszáz példány még majdnem kézirat, barátok, ivócimborák úri huncutsága, egy esküvői meghívó.

Kiirthatatlan ideák élnek bennem a rendszerváltás előttről, mikor akadtak olyan könyvek, amiket nem lehetett kikerülni se.

Én most nem az ideológia által preferált művekről akarok beszélni, hanem arról, hogy fizikailag léteztek a lapok, a betűk.

Az Angyalkacsinálás című verseskötetem, ami ’99-ben jelent meg, nem létezik. Nem is beszélve a ’96-os Vízjelek a honvágyról című kötetről. Ezek a munkák nincsenek. A Pletykaanyu legalább odáig eljutott, hogy van. Ez is valami.

– A békéscsabai Bárka szerkesztője, amely a folyóiratolvasók szerint a legfrissebb és legmobilabb irodalmi lap. Mondana valamit a folyóirat koncepciójáról, terveiről?

Nagyon örülök, ha így látják, már nem dolgoztunk hiába. Legközelebbi tervünk egy újabb csabai – gyulai konferencia és fesztivál: A humor szerepe az irodalomban.

Ezt a témát járják majd körül napközben az irodalomtudósok, este pedig a Várszínházban olyanok olvassák föl külön erre az estére írt műveiket, mint Esterházy Péter, Garaczi László vagy Parti Nagy Lajos. Természetesen ezt az anyagot a 2003/5-6-os Bárkában olvashatják majd az érdeklődők.

FORRÁS: Krónika
Fotó (elveszett. Ássuk.): Gergely Edit

Kapcsolódó:

#vintage [Erdélyi Terasz] Vida Gábor: Irodalomkritika Erdélyben | Ahol nincs, ott ne keress [Vita-Min]

[spájz] Garaczi László: A játék harc is

[spájz] Parti Nagy Lajos: „Az erdélyi diáklányok Farkas Árpád verset hordoztak a tárcájukban”

#musicHeals Kinga Głyk 28-year-old Polish composer bass phenom

Or, jumping-around 🙂 haladóknak via Charles Berthould.

#ArtHeals Laurent Rochelle feat. Gergely Edit itt.

Exkluzív interjúink:

arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE

Koncepció:

A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.

Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.

Stratégiai cél: femicide-tribute.

Fenntartó, szerk.: GE

A Történet:

Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.