[A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA] KI NYÚLTA LE AZ UNITER-GÁLÁT?

musicHeals

2009. május 5. – Transindex.ro A cikk születése idején a szerző szabadúszóként kommunikációs tanácsadásból élt, és a Transindex Holt Költő gergely.transindex.ro bloggere volt a saját Magánterület blogja mellett.

A színház éves ünnepi gálája a színpadról átkerült idén a steril üvegre. Kitörlődött mögüle a mondén esemény.

Az UNITER házatáján valami nagyon krízisben van.

A krízis ma divat, mi több, divatos takaródzó.

Nem is tudni, mi idegesítőbb: ha valaki reflexből rávágja magyarázatként, mielőtt az igazi indokok közül tisztességesen felfedne valamicskét, vagy az, ha valaki reflexből elhiszi.

Ilyen krízishiszti év ez. Az összes impotenciát és lebőgést ki lehet vele váltani és le lehet igazolni.

Most az UNITERét.

Csakhogy aki az elmúlt esztendőkben egyszer is részt vett a romániai színházak legizgalmasabb évi parádéján, vagy egy lélegzetvételnyit is helyszíni szagmintát vett az év legjobbjainak színházi Oscar-gáláján – s az otthon drukkolóknak is megelőlegezzük ezt az empátiát –, az átverhetetlen.

És mégis.

Idén, mint ismeretes, a fővárosi nemzeti színház 1500 férőhelyes nagyterme helyett egy 180 férőhelyes stúdióból „adták” az ünnepet. Büszkén és peckesen, hogy „belefértek a műsoridőbe”. Így a jelöltek mellett csupán a díjat átnyújtók fértek be a stúdióba.

Kintrekedt a jelölteket elkísérő kollégák és hozzátartozók raja, és kintrekedt a sajtó is (kivéve a gálabarát Academia Cațavencu médiacsoport Cotidianulját, mely különben derék előzetes interjúkat, portrékat közölt a jelöltekkel, köztük a magyar jelöltekkel természetesen).

Olyannyira, hogy a hírügynökségeken sem talált felvételt az írott sajtó, így vagy archív képet használtak – ami zsenáns, de legalább az esemény súlyozásában tisztelendő -, vagy kép nélküli hasábocskává töpörödött a díjazottak névsora.

Hogy visszavonta támogatását a krízisre vonatkozva a támogatók jelentős része, hogy felére csökkent a büdzsé, valóban követel ésszerű átszervezést.

De nem az ünnep beszippantását egy tévékészülékbe.

Ismerünk egy gálahangulatot, amikor hallani az előtted ülő sorokban mit súgnak össze a színészóriások, amikor mondjuk a jelölt Hatházi András a lánya és neje között ülve várja a végzést.

[kulissza][Bukarest] Mikoron elkaptuk az 5 perce díjazott Hatházi Andrást az Uniter-színpadán | Ványa bácsi diadala

Hogy az idei korlátozással lett volna a díjkiosztó „meghitt”, „intim”?

Ha elhisszük ezt az elhintett kommentárt, a meghittség definíciója van krízisben.

Ismerünk egy UNITER-gálát, mely a színházban van otthon, a színházteremben történik a díjazott nevét tartalmazó boríték felszakításának izgalmaival és tökéletlenségeivel.

Életszerűségével.

Aktuális, 2025-ös UNITER-gála teljes felvétele.

Arról nem is beszélve, hogy az eddigi gyakorlat, a gála utáni, vagy gálaszünetekben történő villáminterjúztatás, a jó értelemben vett sztárolás esélyét is elsikkasztotta az RTV.

A számunkra legzavaróbb pedig az, hogy így egy megkozmetikázott műsort kapott a néző anélkül, hogy másnap a tudósításokból a bakik- és helyszíni csemegékkel is egybevethette volna. Mint ahogy eddig tehette.

Az idei tévés monopólium megfosztott a forrás-szabadság jogától és manipulált. Az idei tévés monopólium kirekesztett és diszkriminált.

Az eddigi gálákon az egyetlen számunkra zavaró körülmény az volt, hogy a gálát levezető UNITER-elnök, Ion Caramitru színművész és ex-kultúrminiszter stresszelte a közönséget és meghívottakat azzal, hogy őt stresszelik a tévések a műsoridővel.

Nem azt mondjuk, hogy ne legyen sajátos ritmusa a gálának, a színpadra lépőknek pedig nem kell időkeretet szabni.

De arra való a konferanszié- és moderátor, hogy ezt feszesen kézben tartsa, a gála előtti szervezés pedig arra, hogy a gördülékenységet szavatolja.

A gála társszervezője ugyanis az UNITER mellett a kincstári televízió, amely egyenesben exkluzív közvetítette eddig is a nagyszínpadon olykor kétszeresére dagadó díjkiosztót. Nem ismerjük a számítást, mennyit spórolt az UNITER azon, hogy nem kellett kifizetnie az RTV kiszállási díját a színházhoz, s a színházterem világítását.

Nem ismerjük a szervezők együttműködésére vonatkozó szerződés tartalmát sem.

Ion Caramitru. RIP. Képforrás

Viszont ismerünk egy évről évre savanyúbb és humortalanabb (egykoron közel szívünk csücske) Ion Caramitrut, ki idén még a gálát megelőző bukaresti sajtótájékoztatón is valamiért csak bizonyos ideig és bizonyos szögből hagyta magát fényképeztetni, majd elhessegette a fotósokat, a díjkiosztón pedig gálánsan, unottan és sekélyesen tolmácsolta az angolul és franciául beszélő meghívottakat.

Tisztában vagyunk vele, elnök-konferanszié minőségében exponált és sérülékeny – előző kiadásoknál meglehetősen kínos perceket élhetett át, mikor szakmán belüli, díjak környéki csetepatékat vagy botrányok kellett kordában tartania –, ám ez még nem indok arra, hogy egy nyitott, „lázadásveszélyt” hordozó ünnepet átadjunk egy zárt, szűrőkkel dolgozó ministúdiónak.

Mert elvi kérdés, hogy a gála van-e a tévés felvételért, vagy a tévés felvétel a gáláért.

Ha ez mindegy, az alapvető krízis itt az elvek krízise.

Az alapelv pedig az:

a szakmáért és a közönségért rendezünk évente egyszer olyan gálát, melyre jelöltek és rajongók RTV-meghívó, azaz RTV-vízum nélkül utazhatnak.

Azzal pedig legkevésbé értünk egyet – lebőgés kategória –, hogy a díjak értéke a tavalyi átlag 7000 lej helyett 5000-re csökkent. Ez egy vicc.

Azt mondja az UNITER a tisztelt díjazottjainak, akiknek művészetét abszolút értékben zsűrizi,

„Hú, de peches vagy, öregem, hogy nem tavaly nyertél!”?

Hisszük, a kultuszminisztérium egy elkövetkező krízistelen-évben beváltható csekket juttat el az idei díjazottaknak a díjösszeg-különbözet levásárlására.

– a Transindex.ro RIP portálról.

Gergely Edit

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kapcsolódó:

#vintage [interjú] Budaházi Attila: A zen állapotában nincs csattanó

#vintage [interjú] Albu István: A Figura önmegvalósításra ösztönöz

#vintage [interjú] Deák Réka bábszínész: Nekünk az identitás, a határok mibenléte központi kérdés

#vintage [interjú] Zakariás Zalán: A színház által van hitem

#vintage [interjú] Fekete Bernadetta: A székelyföldi nők bárhol a világon megállnák a helyüket

#vintage [interjú] Veress Albert: Örülök, hogy sokféleképpen tapasztalhatom meg a világot

#vintage [interjú] Kozma Dávid: A színház szinte soha nem volt fontosabb, mint most

[spájz] Barabás Árpád Freddy: „Mi itt afféle túrkálós-sztárok vagyunk”

#vintage [interjú] Máthé Ancsa: Az álmok macerásak

#ArtHeals  contact@gergelyedit.com

Exkluzív interjúink:

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE