Gergely Edit: Mielőtt újratöltenél
elképzelem, ahogy hirtelen betoppansz, belemarkolsz a fenekembe (mintegy előlegezésként), aztán már tuszkolnál is be zegzugos élményeidbe (könnyedén átcsókolod az előszobát) 4m x 2m (de a szobaajtónál áporodottra kocsonyásodott várakozásaimba ütközünk), hát újból az előszoba (2m x 4m) (rögtön balra a konyha) valahol féltávon (2/2m x 4/2m) irányát váltott étvágyad hihetetlen ereje pördültömben feszít falra (majd) fújtatva présel a küszöbre, fülemben a lihegés, ahogy szaggatnád le rólam az önmegtartóztatás gönceit, nehezen megy, megtorpansz egy lélegzetvételnyit, rágyújtasz, a füstöt készakarva szembefújod (újabban nem dohányzom) na, kifújtad magad, úgyhogy folytatjuk is, hisz’ kötelességednek érzed haladéktalanul belém gyúrni az utóbbi húsz nap (hónap? év?) eseményeit, miniatűrig aprólékoló minuciozitással mindazt, ami veled történt, hitelességük (re)konstruálásához plasztikus képeket, arcokat hívsz elő, bűvös erőterű hely(zet)eket (ahol s amelyekben te nélkülem s én nélküled) személyek & személyiségek & kerítők & sztorik & briliáns poénok (of kórsz) őrült kavalkádja duzzasztja a látványt, és feszítve csomósodik ágyékban már-már az elviselhetetlenségig, Pécs-Budapest-
Szeged-London-Párizs panorámáit gyömöszölöd belém alig félmeredten (s az sem zökkent ki ha) sietve kipattogtatod harsány emlékeidet, kuncogva koppannak agyvelőmön, akár egy kopasz konyhaasztalon (a konyha még mindég balra) de nem veszel észre semmit, úgyis kilövöd az egész tárat, pedig a képvadászi sörétek már ott sisteregnek valahol a tűrőképességem egyre mélyülő homlokráncában (2,5m x 7m) de nem ellenkezem, egyelőre még kapkodva próbálok közössé lenni általuk veled vagy általad velük (egykutya) míg te kimódolt rendszerességgel, akkurátusi pontossággal helyezed belém (örök nyugalomra) a kihunyni készülő diákat, míg csak a legeslegutolsó is a helyére nem kerül, aztán meg mint aki dolgát végezte, lefordulsz rólam [hagyod hogy kitöltse az első ürítés nyomán támadt hiátusteret a viszonylagos megkönnyebbülés (pihensz) mielőtt újratöltenél (pihegünk) megvárjuk, míg tekintetedet nem fedi már el megdicsőüléseid magad kovácsolta nimbusza] egy szuszra kiontott beszámolód egyetlen állandó tündöklő hőséből egyszerű önmagámmá alakulsz át, és elképzeled, ahogy hirtelen betoppansz
Megjelent in Látó VI. évfolyam, 11. szám Kiemelt fotó: Simon Attila / Modell: Arena Minda, Matera Project
