Fotó: Gertrud Gozner DivaProject / Modell: Arena Minda

GElőszó, 2026.

Hugi, Arena Minda ragaszkodott hozzá, hogy ez a fotó menjen ehhez a vershez.

Volt egy kisebb vitánk a 18+ miatt – a kép nagyíthatóságát Hugi modell-szerződése korlátozza. (Tudom, tudom: megkaptam a reklamációkat. Ezt betartjuk, vagy Hugi nélkül megyünk #faitesvosjeux.) Végül azzal győzött meg (hogy nem lesz ez így sok együtt): hát a történettel, amivel én győztem meg őt. Amint következik.

Ezt a verset 1992 elején írtam, Gyergyószentmiklóson. Készültem az egyetemi felvételire – még nem nyertem meg az országos magyar tantárgyversenyt (amúgy is csak majdnem. Pár hónappal később).

Egyszer csak ülök otthon, a földszinti tömbházlakásunk nővéremmel közös gyerekszobájában, és csöng a telefon. Vonalas.

Egy fiú mondja, hogy

Elekes Andris teológus hallgató barátja; most jött haza a katonaságból. És van nála valami, ami az enyém. Szeretné visszaadni.

Zavarban voltam persze – ki ne lenne? –: egy mondatban két ismeretlen, egy titok, öt regény.

Ketten jöttek, a barátja is vele. Vörös volt az arcuk, és nagyon csöndesen, lassan mozogtak. Megrezzentem, amikor összenéztek, majd becsukták a gyerekszoba ajtaját maguk mögött.

Befeszült háttal vártam.

Aztán elővettek egy gyűrött, kockás füzetlapot. Gondosan kinyitogatták, és felém tartották.

Az én versem volt rajta.

Azt mondták, ezt egymásnak másolták a katonaságban.

Kézírással terjedt.

Kívülről tudják.

És csak annyit mondtak egymásnak a nehezebb napokon – a románul megtrenírozott székely kiskatonák –, amikor a megaláztatásokat már nehezen bírták:

„kalhinc”.

Néztem a kitartott lapot, és moccanni sem tudtam. Az agyamig sem ért el, hogy ez valóság. Hogy ez tényleg történik.

Tovább tartották. Aztán megszólalt valamelyikük (többes számban mesélem, mert duplán rezonál bennem a hang: nem tudom, melyikük mondta éppen).

Hogy esetleg… akkor… dedikálnám-e.

Mert igazából szeretnék, ha inkább náluk maradna. Fontos.

Háromszor kérdeztem meg a nevüket, mert nem vitte az agyam. Dedikáltam.

Összevillant a szemük, és még mindig nem tudtam, biztonságban vagyok-e. Egy-egy fejjel magasabbak voltak nálam, izmosak, frissen borotválva, és meggyötört szemmel.

Megköszönték. Kezet nyújtottak. Kezet fogtunk.

Rögtön fordultak is ki az ajtón. A kijárat alig egy méterre volt. Az Apám ott állt, és kérdezett, miután ő is kezet fogott velük: Edici, rendben minden? Mondtam: Igen.

Nincs más tanú. Megkérdeném, hallotta-é. De most már késő.

Így esett.

Ez a Míg önálló Élete. Veled Uram, de nélkülem.

Köszönöm, fijjug.

ge

Míg

motoszkálás egy szájüregben

meredten és ráérősen

– két csupasz csiga –

purcog a pőre nyelvek közt s

nyihog a nyúlós nyálka

mozgás ébred az ujjpercekben

simítás indul a tarkókig hátra

– támadna toporgó tébolyult dárda –

szemérem sikít a síkos futárra

! hátha megállna.

ütemes cuppogás bőrt üt a bőrön.

tátongó köldökön csonka szemöldök.

gubancos felszínt guggol a gerinc.

míg csókok kalhinc.

Gergely Edit

in. Üzenet lélekdoktor szeretőhöz. / Message à mon amant psychologue Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 1999. 

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kapcsolódó:

• [Kritika][lélekdoki] Zsigmond Andrea: Testszínű szavak (Gergely Edit kötetéről) Korunk
• [tanulmány] Németh Zoltán: Női szövegek és szövegnők. Gergely Edit – Karafiáth Orsolya – Erdős Virág köteteiről
• [kritika] Zsávolya Zoltán: A „vágy” lehangoló tárgya. Az Irodalom Visszavág.
• [tanulmány] Kántás Balázs: A kritikus, aki nem kritikus, mégis határozottan kritizál. A fanyalgás művészete. Zsávolya kritikájának kritikája, in. Áthangolás, 137.p. Vác Ucca Műhely, Veszprém, 2017.
• [Recenzió] Bajna György: Üzenet lélekdoktor szeretőhöz

#musicHeals Jackie Venson 01:15 : Flying

• • Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
  • Stratégiai cél: femicide-tribute.
  • Fenntartó, szerk.: GE

  • Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE

  • 

    Fotók:  Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner