Nézem a pizsamát derekán elöl felrántó kisfiamat. Örömét. Arcát. Fényeit. Látni próbálok. Amit ő. Ami van. Ne te fényviszonyok, ne te anyagismeret, fizika, spektrum, árnyelmélet. Csak látni. Szemközt tájkép csíptetőkkel. Erdőalji levegő. Hópelyhek az ablaküvegen. Hópelyheink. – Nézd, milyen színű lett! – mutat kicsim papírcsipkéinkre, melyekről bizton tudom: fehérek. Fehér papírból készítettük. De most már … Bővebben: [VIDEÓ] [PRIVÁT] GÖRÖG ÖRÖMÖK: Színvallás