[A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA] bőrkeményedés a szabadságon

Gergely Edit / 2010. április 7./ Transindex A cikk születése idején a szerző marketing-komunikációs főiskolára járt. GYES-en volt. Szabadúszóként kommunikációs tanácsadásból élt, és a Transindex Holt Költő bloggere volt – a saját Magánterülete mellett.

Az EU-s identitás részhalmaza a világpolgárságnak. Valamivel elkötelez, ez lekoptatja róla a szabadságot. Az EU-s identitás bőrkeményedés a szabadságon.

Annak érdekében, hogy a kontinens lakosai erősebben kötődjenek a közös Európához, a Bizottság úgy határozott, támogatja az Európai Örökség címmel kapcsolatos kezdeményezést.

A címet olyan történelmi helyszínek nyerhetik el, melyek jelentősége túlmutat az országhatárokon. A hír az Európai Bizottság „e-weblapján”. A kezdeményezést Magyarország, Franciaország és Spanyolország indította útnak 2006-ban azzal a céllal, hogy az európai polgárok jobban megismerjék és többre értékeljék közös – ám sok szempontból rendkívül különböző – történelmi és kulturális örökségüket.

Az „erősebb kötődés” jól beránt a gyomrunkba.

Ami fokozható, az létezik. De létezik-e, csak, mert fokozható?

Beragadva az „annak érdekében” kapcsolatba, kétségtelenül igen. Tekintsünk magunkba. Vizsgáljuk meg ezt a rándulást.

Mi lehet kötődésem érdeke?

Hogy jól érezzem magam a „közös Európában”. Szeressem. És mert szeretem, vállaljam.

Szabadság nélkül nehéz lenne.

(Ide teszünk egy emlékeztető kódot: 89.) Aztán még egyet: 62.

Mióta az EU területén működő 62 fapados légitársasággal könnyedén körbeutazható Európa, EU-s identitásom az európai infrastruktúra szerves részeként üzemel.

Egy szabad fapados szavazó vagyok, aki itthon üzemel.

EU-s identitásom földrajzilag körülrajzolható. És ez visszahat rám: körülrajzol. Mint egy lasszó.

Lássuk a dokumentumokat.

A vizsgált EU-s jegyzék létrehozását eredetileg a franciák és a spanyolok vetették fel az EU-tagállamok kulturális minisztereinek tavaszi, nem hivatalos találkozóján, de Bozóki András akkori magyar kulturális miniszter „ott azonnal hozzászólt a témához”, s ezt követően Magyarországot meghívták, hogy legyen szintén előterjesztője a javaslatnak.

Ez a jegyzék jól kapcsolódik az UNESCO világörökségi listájához – magyarázza a magyar oktatási tárca honlapja –, de az európai identitást állítaná előtérbe.

Az EU-identitás kineveléselve felülírja az UNESCO örökségelvét.

Az UNESCO ugyanis kettéválasztja az épített örökséget és a szellemi örökséget.

A magyar-francia-spanyol javaslat viszont azt hangsúlyozza, hogy „mindez nem választható ketté, az európai identitás kialakulásában e két tényező szorosan összefonódott” – hangoztatta Bozóki miniszter.

Ha az elvileg szétválasztott dolgokról kiderül, szét nem választhatók, hinni kell benne, hogy eddig nem esett kár a világban.

(Ide is teszünk egy emlékeztető  kódot a ceruzánkkal, majd jól elmaszatoljuk.)

Csiszárfürdő környéke. Fotó: Taierling Péter

Jelenleg a „mozgalomban” 18 ország vesz részt, köztük Svájc és Románia is. Tizennyolc államvezetés.

A cluny apátságot az európai kulturális örökség első helyszínévé avatták 2007-ben.

A jegyzék ma már több tucat természeti, illetve városi helyszínt, történelmi emlékhelyet és épületet feltüntet. Az Akropolisz, illetve az Európai Unió egyik alapító atyjának, Robert Schuman francia államférfinek a háza is szerepel a jegyzékben. Itt ringott az európai kultúra és az EU-kultusz bölcsője.

De szerepel az a liverpooli klub is, ahol a Beatles együttes először lépett fel. Ez kedves és fáni.

Bozóki 2oo6-ban Magyarország részéről a lista lehetséges szereplőjének mondta az ’56-os lyukas magyar zászlót.

Ez drámai.

Köznapi magyar identitásom hajlamos a drámaiságra, de ha beadom a közösbe, letisztul. Lesz belőle valami EU-san magyar időszámítás, vagy magyarosan EU-s.

De erről hitelesen az echte magyarok szólhatnak. (Ceruzával: ’56.)

Kíváncsiak vagyunk, Románia mit ad a közösbe.

Odateheti a listára a kulfővárosilag bepróbált Nagyszebent, s az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázni akaró Kolozsvárt és Temesvárt is.

Temesvár mellé pedig Románia is odateheti a maga lyukas zászlaját. így, ahogy van. (Cerúz: 21.)

Huszonegyedik [36.] éve nem tudjuk, ki is lövette agyon az embereket abban a bizonyos forradalomban.

Amíg azt a listát nem teszi le Románia, a saját lelki identitásáért nem tette le a garast. (Ceruzával: Lyukas zászló – lyukas garas?)

[Palóc esküvőkön szokás volt a régi időkben, hogy a pap a férfiakhoz szólt: „akinek bármi köze volt ehhez a nőhöz, az tegye le a garast!” És szépen sorban kimentek az érintettek letenni a garast. Innentől kezdve tiszta lappal indult a menyasszony, senki sem hánytorgathatta fel a múltat következmények nélkül (szóbeli vagy inkább bicskázás). Különösen azok nem, akik nem tették le a garast, mert rögtön megkapták: „te nem tetted le a garast, nincs jogod bármit is mondani!”] (Forrás: Palócprovence)

Heller Ágnes most megsimogatná a fejem. „De mi a kritériuma annak, hogy van-e vagy nincs „európai kultúra”?

Az én véleményem nagyon egyszerű:

Lesz európai kultúra, ha lesz olyan európai identitás, melyet nemcsak a kulturális elit fogad el, hanem az európai lakosság jelentős része is.

Ha tehát megkérdezik egy fiataltól, „Mit jelent számodra az, hogy európai vagy?”, nem fogja abszurdnak tekinteni a kérdést, hanem megpróbálja megválaszolni, még ha nehezére esik is.

A kulturális identitáshoz nem kell tudni a választ, vagy előre kódolt választ adni a fenti kérdésre, elég, ha értelmes kérdésnek tűnik, ha az európai nemzetek fiai és lányai biztosra veszik, hogy „európaiak”, nemcsak mert történetesen az európai kontinensen élnek, hanem mert ez jelent valamit a számukra.” (In. Európai identitás, modernitás és történelmi emlékezet).

A lista-ötlet hivatalos, EU felől vizsgált diskurzusa túl nagy lecsó ahhoz, hogy belecsapjunk. De alkalom rá, hogy a kódok mentén magunkba tekintsünk.

 

Péter, a szikla – Bálványos várán. 2025. november 17. Fotó: Gergely Edit

 

Milyen az EU-identitásunk?

Aki már utazott át más kontinensre, átélte azt a fura pillanatot, midőn mondjuk a Weather Channelen egy teljesen más világrész éghajlatát mutatják, ő meg mind hessegetné arrább a térképet, hogy „lássa a sajátját is”.

Egy markáns európai identitáspillanat.

Pár éve Kanadába érve elemi erővel érzékeltem: leléptem A Kontinensről. És nem akartam lelépni.

Nem hinném, hogy echte európai identitásom akadályozott volna meg szingliként emigránst jelenteni, „ia să vedem”-módra. Még csak heccből sem foglalkoztatott az alternatíva.

Négyszemközt az identitásommal nevezhető annak az elemi bizonyosságnak: nekem ezeket a gyerekeimet kellett megszülnöm, akiket azóta megszültem.

Ha megkérdené valaki, mit jelent számomra, hogy európai vagyok, ezt a torontói landoláskor érzett zsigeri bizonyosságot jelenti.

Dolgom volt itthon.

Ám ennek semmi köze a lasszóhoz.

Ha landoláskor azt érzem meg, „dolgom van Szenegálban”, most hasonlóképpen boldog anyaként szaladgálnék a tipegőm után valahol nagyon-nem-a-Hargita-aljában, és harmóniában élnék szenegáli anya identitásommal. (Ceruzával feljegyezzük: zavar az identitászavarban.)

Bálványos vára. 2025. november 17. Fotó: Gergely Edit

Az EU-identitás filozófiájának könyvészete számottevő. A vita hivatalos és hivatásos terminológiáját négyszemköztbe szándékosan nem importálom.

Az EU-brand gyártástól támadt identitászavarom, ezzel küszködöm.

A brand-gyártás kifordítja a folyamatot, olyan, mint ha az ’56-os amerikai magyar emigránsnak azt mondanánk, hogy neki európai kötődését erősítjük, most utólag, azzal, hogy a lyukas magyar zászló a jegyzék részévé lesz. Már ha a magyar nemzet odaadja. És ha az emigráns is beleegyezik.

Az EU-s identitás tehát valamiféle részhalmaza a világpolgárságnak.

Földrajz metszete a történelemmel, történelemé a történelemmel.

 

Diplomácia és manipulálás.

(Gazdaság)Politikailag ideologizált, s ez lekoptatja róla a szabadságot.

 

(Széljegyzet ceruzával):

Egy olyan romániai identitáson belül, ahol a román EU-csatlakozás szilveszteri éjszakáján elfelejtik kivilágítani Bukarestben az EU szülőatyák óriás-szobrait a Herăstrău parkban,

és Göncz Kinga akkori magyar külügyminiszer nem készült egy La multi ani!-t intézni kétszeri felszólalása valamelyikén sem a belváros terein összegyűlt ünneplőkhöz.

Mindez „romániai EU-s” identitásom része.

Mert ilyen viszont van.

(Mondhatjuk balkánEU-nak is. De minek a kifogás.)

Bálványosvár, 2025. november 17. Fotó: Winter Zeev

Tegyük a lasszót saját nyakunkra, onnét nézzünk szerteszét.

Most Székelyföldön élek. Székely identitásom nincs.

(De ha Románia igazán emlékezetest akarna alkotni, a rovásírást betehetné a jegyzékbe.)

EU-s identitásom része, hogy vállalati gazdaságtan tanárom – volt Európa Tanács-képviselő – bivalyszagúan jön órára.

Bivalytenyészetet működtet egyéni vállalkozásban.

• EU-s identitásom része, hogy a leglázasabb sertésinfluenza idejére eső újévben a házszentelők idetartják a keresztet megcsókolni Jézuskát.
• EU-s identitásom része, hogy élnék újból Bukarestben, ha úgy adódik.
• EU-s identitásom része Nagyszeben. Mert szerelmes vagyok belé.
• EU-s identitásom része az Angol Turi és az Outlet Store.
• EU-s identitásom része a kötelező TV-sugárzási digitalizáció a kötelező előnyeivel és pánikjával.
• Gigi Becali.
• Az etnobiznisz.
• A stresszelt csirke.
• EU-s identitásom része a jogi mediálás – mint hiányszakma.
• Az idegen légiós barátaim.
• Az iraki amerikai katonai állomásokon dolgozó barátaim.
• EU-s identitásom része a magyar-magyar széthúzás.
• Verespatak.
• A muzulmán sírok Stari Barban, amiket egy török énekesnőnek fényképeztem. Mert így akartam, és derék szponzorom volt hozzá.
• EU-s identitásom része dunai kormányos nagyapám, aki Régensburgról mesélt a Grimmek mellé.
• Gönyüben született, Linzben nebuló, Gyergyóban elhunyt apám, aki után nem kértem magyar állampolgárságot.
• És EU-s identitásom része a hegyeim, ahová születtem.
• Amelyekre fentről rázummolunk a gyerekekkel a Google Earthön, alulról megmásszuk. És kacagunk.

 

Csiszárfürdő – Péter Titkos Háza. Fotó: Gergely Edit

• 1973-ban született meg a közös európai identitás első hivatalos deklarációja, amelynek három alappillére: a közös örökség és közös érdekek, a felelősségvállalás a harmadik világ országait érintő közös cselekvésekért, és az európai integráció melletti elkötelezettség.
• 1985-ben indította útjára az Európa Tanács azt a kampányt, melynek lényege egy sor gyakorlati intézkedés volt az európai identitás kialakítása érdekében.

Ekkor született a kék alapon sárga csillagokat ábrázoló zászló, a közös himnusz, és az ún. „Európa nap”. Az testület felismerte a sport fontosságát is, ahol szponzorként jelent meg.

• Új szokássá vált Európa kulturális fővárosának évenkénti megválasztása. A változtatások ellenzői elsősorban azt hangoztatták, hogy egy „eurokrata” elit a saját ideológiáját próbálja meg a lakosságra kényszeríteni.
• Az elvégzett közvéleménykutatások szerint leginkább az unió alapító tagállamainak lakosai határozzák meg magukat európaiként.
• Ezzel szemben Nagy-Britannia és Dánia lakossága ragaszkodik a legnagyobb mértékben nemzeti identitásához.

(In. Létezik-e európai identitás? Koivumaa, Katarina: Europe: Several Identities, or One Single Identity? Perspectives, 1998.10 no. 11-37.p. Institute of International Relations Prague).

Gergely Edit – a Transindex.ro portálról [RIP].

 

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kiemelt kép: Csiszárfürdő (CV) Fotó: Gergely Edit

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE