Gergely Edit / 2008. augusztus 21./ Transindex A cikk születése idején a szerző marketing-komunikációs főiskolára járt. GYES-en volt. Szabadúszóként kommunikációs tanácsadásból élt, és a Transindex Holt Költő bloggere volt – a saját Magánterülete mellett.
A kiéhezve várt, tömegfókuszban levő pillanatok élőközvetítés-értékében van valami szakrális. Odaránt, pulzálsz, „megtörténik” veled – szent a pillanat. Ezért átverés, ha playbackelnek Pekingben – de ha ugyanezt István, a királytól kapja Erdélyben az ember, nem kevésbé lehervasztó.
A pekingi olimpia nyitánya a tökéletes show-t hozta a képernyőre, a mögöttes cselezések viszont jócskán összekarcolták négy nap alatt az idilli élménymonitort.
Közülük „a kislányok playback”-elése jócskán rátett egy lapáttal az előzőleg lelepleződött számítógépes trükk (a digitálisan manipulált tűzijáték) sarára.
Az ünnepség látványigazgatósága ugyanis úgy ítélte meg: Kína „tökéletes képéhez” csakis „tökéletes kislány” arcocskája mutatható
a zászló behozatala fennkölt pillanataiban felcsendülő Óda a hazához „tökéletes hangocska”-előadójaként.
Megoldás? Playback: Lin Miaoke és Jang Peiji – a kínai tökéletesség, két testben (lásd a fenti fotót).
Hallgassuk Nézzük is meg, hogyan műxik:
A magyarázatok szerint „nemzeti érdek” követelte a lépést, és ezzel az egész felelős szervezőcsapat egyetértett: a kilencéves bájos Lin lesz „arca” a hét éves, „rendezetlen fogazatú és túl pufók” Jang hangjának. A sajtómagyarázatok közt felbukkanó megfogalmazás, miszerint
Jang „nem volt elég szép” a reprezentációs feladathoz,
némely reklámklipp castingjén elfogadható érv lehet vérmarketing szempontból, és beengedik a következő kislányt a próbára.
Ám mikor egy teljes nemzet kislányai közül nem akad elvárásoknak megfelelő potenciál egyetlen személyben – ilyen leleplezési rizikó mellett, ekkora kompromisszummal –, ez kétségkívül Kína imázskeltési igényének defektességére vall.
És amatőr, defektes lelkű castingelőkre.
Az érvtől pedig, hogy az angyali hanghoz „nem kellően szép” gyerekarc adatott, bizonyára minden anya – s tán az UNICEF is – szívéhez kap.
Miért ne volna pont ilyen illúzióromboló, ha Szent István napján elővesszük az István, a király rockopera – nosztalgikusan szakrális – 1983-as filmfelvételét, és ott ezt látjuk: Katarktikus? Egy playbackelő István király.
Játsszuk újra a felvételt, kifejezetten ebből a megfontolásból: képzeljük az előadó helyébe magunkat.
Erőlködjünk megérteni a feladatát.
Mérjük, mi az, amit a hang értéktöltete mellé még hozzáadhat.
Alakításban. Jelenlétben.
Nekünk egyetlen egyszer sem jött be ez a plusz.
Pelsőczy László Istvánként merev, halovány, olykor elárvult, összességében hamis.
Nyilván, a playback tudatmódosító hatása egyaránt hat ránk, és (enyhítő körülménynek vesszük): rá.
Lehet, hogy ő egy jó színész – nem tudjuk, nem láttuk. A kérdés az: miért vállalta ezt el? Najó, inkább ez: TÉNYLEG MEGÉRTE?
„István” Forrás: Pelsőczy László Facebook-oldala, fejléc.
Ugyan,
Mit lehet eredetit mímelni a karakterhez, ha a zenei tét – és Varga Miklós a szalagról – nem is hagy eleve plusz kijátszható felületet a partitúrában?
Ha nem „szakrális”, magyar indíttatásból borulunk ki, akkor pusztán fizikai igény.
Valahogy inkább azt akarnánk látni, ahogy Varga orrlukai tágulnak a hallható bravúroknál.
Hasonló folyamatokat érzünk a Rékát alakító Kovács Ottiliánál – énekhangja Sebestyén Márta –:
az ember inkább lehunyja a szemét. És szereti.
És ezt csak fokozza az első erdélyi bemutatkozás, a csíksomlyói búcsú félmilliós tömegének való masszív tátogtatás. Ezért a vetületért különben a mostani jubileumi évforduló kapcsán maga Varga Miklós szabadkozik honlapján, a napokban kiadott közleményben, annak apropóján, hogy az előadás jogtulajdonosai immár nem tartanak igényt az alakítására (a Társulat javára):
„Olyan ferdítések is elhangzottak – sajnálatosan Bródy Jánostól is –, hogy 25 éve csak play-backre tátogtunk az előadásokon. Készséggel elismerem,1983-ban a Királydombon és ’84-ben Szegeden magnóról szólt a hangom, de hát furcsa lett volna, ha a háttérben Pelsőczy Laci tátogására énekeltem volna.
Az 1990-es népstadionbeli és a 2003-as csíksomlyói István a király valóban playbackről ment, a televíziós közvetítés miatt, nem a mi kérésünkre.
Most soroljam az összes többi előadást, ami élőben ment? (…)”
Valahol itt látszik összeérni a pekingi közvetítés a csíksomlyóival. Az „üvegen”.
Ahol a tévéprodukció image- és technikai paramétere parancsol – az iszonyú érdeklődéssel járó üzleti perspektívákkal (a csíksomlyói playback István, a király DVD-n is forgalomban van).
Marketingszempontból könnyítve: a tökéletesség görcsében.
Gergely Edit – a Transindex.ro portálról [RIP].
A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.
#musicHeals
És Neked miben segíthetek? • GEpress-referenciák.
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
- Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
- Stratégiai cél: femicide-tribute.
- Fenntartó: saját büdzsé, saját szerkesztés, saját vétó. Különjogok: Arena Minda
-
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Fotók: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
