[vendéginterjú] Guther M. Ilona: A varázslónők rajzdimenziói – beszélgetés Péterffy Zsófia filmrendezővel

Ha dolgozik, FILM, ha pihen, FILM – így, nagybetűkkel. Mióta 2002-ben az animációit világszinten díjazták, Péterffy Zsófia élete teljesen megváltozott, és azóta azt teszi szakadatlan, amit szeret. A „festményanimáció” szóról külön filmet pörget már azzal, ahogy beszél róla.

A képi világát határmezsgyéjén balettezik kecsesen – ehhez társaival stúdiót is alapított. A boszorkányság és démonok világa – erdélyi kortárs „boszorkányirodalmat” is illusztrált már.

Mikor nem fekete-fehérben álmodik, kedvenc színei: a piros árnyalatai a borvöröstől a terrakottáig, imádott évszaka pedig az aranyfényben pompázó ősz.

• Festményanimációkkal foglalkozik. Ez egy olyan határműfaj, amelyet mi, laikusok inkább csak érzünk, semmint technikájában ismerünk.
  – Az egy másik világ… A festményanimáció sajátos képzőművészeti vagy sajátos filmes műfaj – akárhogy is nézzük. Az a lényege, hogy van egy függőleges oszlopon egy kamera és egy trükkasztal, és ezen fejlődik a festmény.

Gyakorlatilag festmény a végeredményként nem létezik, hanem a festés folyamata rögzítődik képkockákként a filmszalagra.

Ez mondjuk a klasszikus festményanimáció. Ezzel együtt bele lehet tenni drámai tartalmat, lehet beletenni cselekményt is, és szituációt is.

A kifejezésmód expresszívebb vagy expresszionistább, mint a klasszikus animációs filmes műfajokban.

Péterffy Zsófia (Bp., 1971) Filmrendező, forgatókönyvíró, képzőművész (festő, grafikus). Kezdetben szobrásznak tanult, majd festegetett. A budapesti Iparművészeti Főiskola animáció szakán végzett 1997-ben. Kovásznai György festményt és animációt egyesítő munkái terelték a festményammáció felé. Diplomafilmje a Démonoknak nemzetsége 2D olajfestményanimáció volt. 
A Pannónia Filmstúdió Grácia alkotócsoportjában dolgozott. 

A Kecskeméti Animációs Filmszemle nagydíjasa, majd pedig a Velencei Kisfilmfesztivál Biennálén is elvitte a Legjobb Európai Rövidfilmnek járó díjat, majd az Európai Film Akadémia díját. 

Jelölték Európa Filmdíjra és Oscar-díjra. 

A Pannónia Filmstúdió igazgatójeként is ismert.
Jelenleg a Novus Művészeti Főiskola, animáció szakán tanít, s a 2006-ban alapított Merz Produkciós Iroda alapító-stúdióvezetője. 1994-től készít filmeket, két- és háromdimenziós animációkat.

• Ez boszorkánykonyhás technikai módszernek hallatszik, de, tudom, tanít is.
  – Leginkább animációs filmekkel foglalkozom, de tanítok, meg magam is írok olykor, nemcsak forgatókönyvet, hanem a magam kedvére mondjuk irodalmi dolgokat is.

Nekem az elvem, hogy a legnagyobb luxus, amit megtehetek az életben, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, és igyekszem eszerint élni, teljes körűen.

Péterffy Zsófia harmadik rövidfilmje a 'Kalózok szeretője' a Kecskeméti Animációs Fesztivál fődíját nyerte meg, majd 2002-ben a Legjobb Európai Rövidfilm díjával tüntették ki a Velencei Biennálén. BLOGJA

• A mindennapi ember hol találkozik festményanimációkkal?
  – A mindennapi ember sajnos, sehol sem, mert az összes rövidfilmes műfaj – ide értem a dokumentumfilmeket és a játékfilmes rövidfilm műfajt is – forgalmazási szempontból nem olyan műfajok, amik jól forgalmazhatóak, így hát azt mondhatom, hogy a nagyközönség nem találkozik velük sehol.

Fesztiválokon láthatóak ezek a filmek.

Ebben a televíziós társaságok is felelősek, s a mozitársaságok is sárosak az ügyben – de ez a helyzet.

Péterffy Zsófia munkája. Forrás

• A Médea-sors is foglalkoztatja.
  – Weöres Sándornak van egy Médea című balladája, ami minden lezajlott esemény – tehát a Médea életében lezajlott események, a gyerekgyilkosság – után történik, Médea visszaemlékezése.

Gyakorlatilag arról az érzelmi konfliktusról szól, hogy egy korlátlan természeti hatalommal bíró varázslónő ki van szolgáltam az isteneknek, és a személyes sorsnak.

Ezzel a konfliktussal foglalkozik a film. Ez egy irodalmi adaptáció, illetve irodalmi inspiráció, mert nem hangzanak el az eredeti Weöres-versek.

Ennek az az oka annak, az hogy filmes fesztiválokon mennek jobbára, így nemzetközi kópiát készíttetni irtózatos drága lenne – minden nyelvhez kellene egy hang.

Péterffy Zsófia / Fotó: Brenner Zoltán

Mert a hangot én úgy kezelem, hogy az szerves része a filmnek.

A feliratozás nem ugyanaz, mint amikor eredeti nyelven elhangzik egy szöveg.

• Varázslónő, természeti hatalom, boszorkányoknál tartva: készített illusztrációkat erdélyi szerző, Gergely Edit könyvéhez, amelyek voltaképpen már önállóan is éltek, az ön saját albumában
  – Életem egyik legnagyobb irodalmi élménye volt az eredeti boszorkány-jegyzőkönyvek. Olyan volt, mint egy időutazás. Az élőbeszédet rögzítették jegyzőkönyvbe, és a maga archaizmusával ez engem inspirált.

Edit írt egy korábbi könyvet, a Netflörtöt, amihez én a budapesti Nyitott Könyvműhely megkeresésére önálló illusztrációkat csináltam.

Most lehetek őszinte? Nekem az a könyv annyira nem tetszett, olyan rendes kis könyvnek tartottam, de… Erre szól a kiadó, hogy Zsófi, még van két heted, hogy egy teljesen új könyvet illusztráljál, mert Edit is közben egy másik projekttel készült el szívesebben.

Fáradtan feküdtem le, és bosszúsan, hogy az elsőn már mennyit dolgoztam, most új könyvet illusztrálni…

Fáradtan kezdtem olvasni és ennek ellenére nem bírtam letenni.

Egyik oldalt olvastam a másik után.

Gergely Edit: A boszorkánymester. Péterffy Zsófia borítórajza – borítóterv: Baksa Gáspár Gášò / Fotók: Arena Minda, Párizs.

A boszorkánymester frenetikus élmény volt … olyan szívemből beszélő szöveg. Tetszett nyelvileg is: ízes, izgalmas, erotikus, érzéki, intelligens.

És akkor eszembe jutott, hogy hát én csináltam egy vázlatkönyvet!

S az volt a benyomásom, hogy vagy ő is ezt olvasta és inspirálta nyelvileg, vagy pedig erőteljes ráérzése van.

Olyan volt, mintha egy fának a két ága lett volna. Mintha lett volna egy közös gyökér, és abból lett volna egy vizuális parafrázis, meg lett volna egy irodalmi parafrázis.

Ez úgy jelent meg énnálam is a grafikáknál, hogy viharos érzések dúlnak az emberben, és akkor formát adsz hozzá. És az Edit versregényénél is ez volt a benyomásom, hogy ez volt az a formavilág, ami a tartalomhoz illeszkedett.

Gergely Edit: A boszorkánymester. Péterffy Zsófia rajzai. / Fotók: Arena Minda

Szerkesztette: Dánél Móna. Felelős kiadó: Halmos Ádám

• Ezt a találkozást leszámítva mennyire ismeri az erdélyi alkotóműhelyeket? Vagy az új stúdióra, a Merzre koncentrál?
  – Az az igazság, hogy semmilyen közép-kelet-európai animációs filmes műfaj – forgalmazási okok miatt – Magyarországon nem kerül közönség elé, a magyar sem. Tóth Géza Maestrojának sikere ezen is javíthat.

Az erdélyi animációs filmmel csak olyan módon találkozom, hogy van egy erdélyi kollégám, Pál Béla Vendel, aki keres stábokat arra, hogy közösen tudjunk dolgozni. Vele tervezzük azt, hogy koprodukciókat csináljunk erdélyi stábokkal.

A pénzes háttér, magyarországi viszonylatokban mondhatni gyakorlatilag sose elég – de van valamennyi. Olyanoknak van, akik szeretik csinálni és ahogyan én is dolgozom: hogy nem meggazdagodni óhajtok belőle, hanem csinálni azt, amit szeretek és közben megélni.

Aki reklámban akar maradni, annak nyilván nem, mert hogy ezzel ez nem konkurál.

Tehát aki egy komoly önálló egzisztenciát akar építeni anyagilag, annak nincs pénz. Aki pedig komoly művészi egzisztenciát akar építeni, annak van. Merthogy ez két különböző dolog.

• Erdélyben mikor lehet majd látni?
  – Az animációs film, az egy hosszú műfaj. Ez mire elkészül, az minimum egy év. Hát, fesztiválokon…

• Egy erdélyi fesztivál mennyire kihívás?
  – Minden kihívás…

Bevallom, amíg nem alapítottunk filmstúdiót, a filmeim fesztiválra küldésével nem én foglalkoztam.

Hanem a Pannónia Filmstúdióhoz tartoztam, ott volt egy munkatárs, akinek az volt a dolga, hogy a fesztiválra küldje a filmeket.

Az érzelmi kapcsolatom máig megvan velük, odatartozónak érzem magam.

Guther M. Ilona

Az interjú készítése idején Guther M. Ilona a bukaresti szerkesztőségű Új Magyar Szó országos napilap budapesti tudósítója volt. Gergely Edit a lap kulturális rovatvezetője és lapszerkesztője – aki csak nyomtatásban értesült az interjúról. És, ezúton is: köszöni a kedvességet Ilonának és a SzínKép-szerkesztőknek: Ágoston Hugó, Szonda Szabolcs.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE