Kiemelt kép: épp Amikor elkaptuk. Fotó: Mihály László

Előszó

Volt egyszer ez az UNITER, amelyen élőben bloggoltunk a Kulissza blogon Bukarestből. Egészen klassz volt.

UNITER igazi fényében, színházban, Caramitruval (RIP), ölemben saját laptop, live blogging rulez.

Szép volt a felület, szép volt a dekor, szép a diadal.

Két felvonásba tördelve jött ki a végeredmény az azóta Mannástul-ÚMSZostul behalt Kulisszán.

Baromi jó világok voltak akkoriban. Még lehetnének.

Hajrá, erdélyi magyar jelöltek UNITER 2026!

ge

A Ványa bácsi elnyerte a 2007-es év Legjobb előadása, Legjobb rendezés  (Andrei Şerban) és Legjobb férfi alakítás (Hatházi András) UNITER (Román Színházi Szövetség) díját.

---

Ványa bácsi rulez!

április 15, 2008
Hírek, Hirtelen felindulásból |

Folyamatosan frissült.

• A Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi előadása lett a 2007-es év Legjobb romániai előadása. Az UNITER nagydíját hajnali fél egykor Tompa Gábor igazgató-rendező külföldi távollétében Visky András költő-dramaturg vette át Adrian Iorgulescu román kultúrminisztertől.
• A Ványa bácsit Andrei Șerban rendezte – aki a díjosztónak jól odapörkölő levelét szintén távollétében olvasták fel, lévén eme előadásért, ő a Legjobb rendezés díj nyertese.

• Szintén Kolozsvárra ment a Ványa bácsi révén az egyik legjelentősebb díj: a Legjobb férfi főszerepő díját Hatházi András kapta meg.
• A Legjobb női szereplő díját Ofelia Popii kapta meg, tulajdonképpen férfiszerepért: Mefisztóért, a szebeni Radu Stanca Színház Faust előadásában.
• Legjobb női mellékszereplői alakítás-díjat 2007-ben Dana Dogarunak ítélte az UNITER-zsűri.
• Legjobb férfi mellékszereplő díját Ovidiu Ghiniță vette át.
• Helmut Stürmer a Szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Sirály című előadásának díszletéért kapott UNITERt.
• A Ványa bácsiból még Pethő Ildikót, illetve a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Electra előadásából Jakab Orsolyát jelölte idén az UNITER debüt-díjra – ezt a harmadik jelölt, Cristina Casian nyerte a Teatrul Act Amalia respiră adânc előadás címszerepében nyújtott alakításáért.

[02:01]

Erő és játék = játékerő

Olyan kombinációban seperte be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi előadása az országos szakszövetség, az UNITER díjait – mellyel a színházi szakma az összes romániai hivatásos színház összes 2007-es produkciói közül kiáltotta ki a Legjobb előadást, illetve az egyéni Leg-eket -,

amelyre eddig nem volt példa a romániai színházi gála, az uniter-díjátadó történetében.

Arra sem: mind a „nagy nevek”, amellyel az UNITER büszkélkedik, mind a díjat átvevők

leplezetlenül nyers őszinteséggel kommunikáltak

az – amúgy Európában egyetlen ilyen – szakmai grémium évi show-jának számító gálán.

Az élő közvetítés nagy erő. bátorság. kockázat.

A bukaresti teremben hajnali 1 óráig ülő megtapasztalhatta a helyszínen, amit a köztévés egyenes közvetítésben a nézők nem érezhettek.

Románia ugyan történelmileg kilépett Európába, de a legnagyobb színházi értékei, melyekre kegyesen rászavaz, már az országhatáron – és Óperencián – túlról, Amerikából, európai eleganciával „feleselnek” vissza.

[15:28]

Sakk. Mattban és fényesben

Az UNITER a helyszínen, a köztévé (TVR) által exluzív élőben közvetített gálán

csupán a bejelentés előtt hajszállal előtte dönt a 3-3 jelölt közül.

A legjobb előadás-rendezés-férfi- és női főszerep-férfi-és női mellékszerep – és debüt-díjról, a borítékbontáskor valódi izgalomtól veri ki a veríték a jelölteket.

Ez idén erdélyi vonatkozásban a két ifjú tehetséget, a Kolozsváron mesteriző, amúgy székely Pethő Anikót (Sonia, a Ványa bácsiban), és a székelyudvarhelyi társulat Electráját, Jakab Orsolyát tette próbára idegileg.

Egymás mellé ültették őket „plikkbontáskor” – kivetítőn hármójuk arca… aztán kiengedték legbelülről a kifelé igyekvő díjazottat: Cristina Casiant.

Nem ítélhető el a közönség tapsorkánja, mely nyilvánvalóan a fiatal tehetség bátorításának szólt. Csupán a végső, a nagydíjas kolozsvári magyar társulat tapsával egybevetve fordult meg ez szelíd frusztráltsággal fejünkben a tapserőről.

Nyilván, addigra, hajnali 1-re, egyre jobban kifáradt az egyre jobban elszállingózó közönség.

Az egyre több diplomáciai bakit elkövető Ion Caramitru UNITER-elnök és műsorvezető, valamint az erre egyre élcesebben reagáló színpadra lépők láttán.

És még Ada Milea sem énekelt… meg sem nyikkant. – No de ne szaladjunk előre.)

Anikó szerint mindenki sakkozik, tudvalevőleg.

Mert van díjosztói diplomácia.

Ők például “tudták”: ha a Ványa bácsi nyer, esetleg a rendező Andrei Șerban is, Hatházinak nincs esélye – és ezt, hogy nincs esélye, Hatházi maga is kijelentette Rékunak, még a gála előtt.

És

“mások is mondták már, hogy akit a szélére ültetnek, azok kapják a díjat – hogy tudjanak könnyedén kimenni”

– mondja vékony cigarettáját az esős előtérben füstölgető, édes leányarccal, őszinte megilletődésű mosollyal Anikó.

Aki a szélén ült.

“Jól vagyok. és még remélem, jövök” – mosolyog. És a mosoly tiszta. (A jelző tán sok. De látnotok kell ezt a lányt.)

[16:09]

Hatházi, a papírforma Szent György-lovagja

„Sokáig kellene itt állnom, hogy a filmrendezők is észrevegyenek. De jelzem, októberig foglalt vagyok: az iskolai programon dolgozom. Köszönetet azért nem mondok, mert nem szeretnék senkit kihagyni.”

– mondta Hatházi András reflektorfényben, Maia Morgensterntől véve át a Legjobb férfiszereplőnek járó UNITER-díjat.

Maia Morgenstern és Hatházi András. Fotó: Mihály László/ ÚMSz

Maia előzőleg úgy lépett fel csillogó fekete estélyiben és hozzá nyáriasan ható piros lakkcipőben, hogy férfias alton szellemeskedte:

“Jövőre én is megpályáznám ezt”.

Szellemeskedés csak, mert, ajvé, a női főszerepre jelöltek közt épp egy férfiszerepet alakító fiatal színésznő van.

Amúgy Maiát szeretjük, a NATO-csúcs is szerette. Ő vezette ugyanis a világ urainak nejeit Bukarest szépségei közt, értékszemléltetve.

De még előtte szerettük, ahogy folyton elénk ül a Bulandrában, folyton késve picit. És beleláthatni a nagyon ősz, nagyon kócosra hagyott üstökébe, mert láthatni innét, hogyan reagál – és szeretjük.

Az Új Magyar Szó három munkatársa (Orsi, Laci, ge) visít az örömtől.

A közönség is kitartóan tapsol. Marcel Iureş – ki éppen Hatházi előtt ül, és gála előtti percekben látható – „hazai” fölénnyel át-áthajol András, nagylánya, párja során: fogadni az ismerősök köszöntéseit. Szóval Marcel Iureş, ki már tart otthon két Legjobb-főszereplős díjat,

A legjobban fizetett Hollywoodi román színész, Marcel Iureş. Bruce Willisszel is dolgozott.

bizonyára lebénulva. Marcel is jelölve volt – Hatházival. Ugyanarra…

És Hatházi András is lebénulva, amint lelépik.

Csak az öröm van.

(A Legjobb férfi főszerepért a kolléga, Bogdán Zsolt kapott még trófeát: 2004-ben. Debüt-díjat még Szalma Hajnalka – ugyanakkor.

Péter Hilda a Román Színházi Szövetség ( UNITER) díj:
A 2004-es év Legjobb női főszereplőnek járó díj  – Sen Te, Sui Ta alakításáért a Jóembert keresünk című előadásban – Jelölés
A 2005-ös év Legjobb női mellékszereplőnek járó díj – Lucky alakításáért a Godot-ra várva című előadásban. Ezt a díjátadót is szerettük – kiássuk az interjút valahonnan ÚMSZ.)

És negyven perces szünet.

Ildi, a TVR magyar adásától elcipeli, én szorosan mögötte, Laci a kamerával üget utánam. Rácsavarodok Andrásra, mert elsőre nem is hall.

Ügetés fel, ki, szét, össze.

És közben beszélgetünk, diktafon rögzít. De én csak a lüktető örömet érzem. És a csacska kérdéseket hallom. A saját hangomon.

[16:39]

Amint következik:

Átirat, forrón

(léptek. Díjazott maga elé nézve bolyong a színen, félhangosan beszél)

HATHÁZI ANDRÁS: …Még most sem hiszem el. Nem hiszem el…

(léptek)
GE: Jól hallottam, hogy el sem hiszi? Olvastam a Hamleten, Broadway, hogy azt nyilatkozta: egész biztosan nem kapja meg. Mi ez, hogy mégis?

HATHÁZI ANDRÁS: Nem én döntöttem így.
(nevetések)
De jólesik. Hazudnék, ha azt mondanám, nem.

– Ott az volt az érv, hogy „Marcel Iureş ellen biztosan nem”. Vannak ekkora klasszisok, akik ellen józan ésszel döntés nem felmérhető?

HATHÁZI ANDRÁS: Én így gondoltam, hogy mellette nem… nagyon tisztelem, sőt… hát most… ha a szomszédaimra gondolok, hogy kikkel ülök ott…
(nevetések)
… hát a legnagyobb színészek, akiket nagyon nagyon tisztelek – némelyikükkel lehetőségem is volt hál’Istennek dolgozni.

– És akkor igaz ez, hogy létezik egyfajta belső státus-döntés arról, vagy kultúrpolitikai döntés… [hallom a kérdésem, s ezzel egyidőben kattan is már, hogy az ellenkezőjét kell kérdenem]

HATHÁZI ANDRÁS: Miről? (lesújtó, elszörnyedt hang. Hatházit lassan magához térítem, ahogy koncentrálnia kell a butácskaságokra)

– Hogy kit “illik” kihozni.

HATHÁZI ANDRÁS: Nem hiszem, hogy lenne. (alton, meggyőződéssel)

– Tehát nem volt eddig sem?

HATHÁZI ANDRÁS: Neeeem hiszem. Itt mindenféle kulisszatitkokat fejtegetünk kívülállókként, de nem hiszem, hogy igaz lenne. Rosszul esne [hangsúlyosan nyomatékolva], ha igaz lenne.

– És most mi lesz az első dolga?

HATHÁZI ANDRÁS: Hát holnap reggel visszaindulunk Kolozsvárra. (nevetés) És, tényleg, ahogy mondtam: tanterveken dolgozunk.

Itt Ildi már bevilágít az interjújához, megkértük, segítsen fénnyel – de alig kell kérni, ért, örülünk erőst, egyhúron -, hallom, ő is izgatott – András is visszazuhan a bénító örömbe.

„Nem tudom mit tudunk ebből összevágni” – beszéljük később, a gesztusnyelvet, ahogy Hatházi áll, a diadal kellős közepén, narancs blúzban, leejtett vállakkal, és mind mondja, hogy „Nem tudom.” )

Laci fotóz, felülök a bárpultra. Nézem, ahogy áll, nagy, és narancs, és leejtettváll, és nemtudomok laza kézlóbálásokkal vállból, és nyert, NYERT, MEGNYERTE, jajhogy szeretem!!!

Ettől összeszedem magam, odapattanok.

– Időközben eszembe jutott egy igazi kérdés is – nagyon izgatott voltam imént, mi visítottunk hátul. Tehát: itt van most ez az új színháztörvény, ugye…

HATHÁZI ANDRÁS: Igen…

– … amely picit át fogja rendezni a prérit, és más szempontokat ad. Mit jelent, mit kéne jelentsen, vagy mit szeretne, hogy jelentsen ez a díj, ezen az új prérin?

HATHÁZI ANDRÁS: Mindenképp a román színházi szakmán belül egy ilyen díj sokat jelent.

Egészen másképpen kezelik az embert. Ez nem fog változni.

[17:08]

ge

(Folytatása a Ványa bácsi rulez! 2. köv.)

Gergely Edit

A cikk készítése idején a szerző Bukarestben élt, az Új Magyar Szó (RIP) országos közéleti és családi napilap szerkesztője volt: külpolitika szerkesztő, média-, kultúra és Blicc bulvár-oldal vezető. A Népszabadság külsős tudósítója (külpolitika, média, kultúra) Dési András főmunkatárs mentoráltjaként. Mellette elindítja-szerkeszti a manna.ro-n (RIP) a Kulissza színházi blogot. Végül ÚMSZ lapszerkesztő – hivatalos munkakönyvi bejegyzés szerint: főszerkesztő-helyettes.

Kapcsolódó:

#vintage [ÚMSZ-kultrovatvezető] Rádiószínház a papírsírból

#musicHeals Hoztunk Ada Mileát, csakazértis. Kolozsvár live.

---

#ArtHeals  contact@gergelyedit.com

---

Exkluzív interjúink:

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE