Rafi Lajos (Marosvásárhely, 1970, születésnapja ismeretlen – Gyergyószárhegy, 2013. június 24.) Fotó: Carmen Tutunaru
Rafi Lajosnak amúgy nem volt kimondott vátesz-tudata.
Nem akarta költőként megváltani a világot, talán még saját magát sem, de mindenben engedelmeskedett a benne élő csoda vak törvényének, s népét próbálta valamiképpen felébreszteni ösztönös pillanat-élményéből: roma-magyar szótárt kezdett összeállítani, versein mind magyarul, mind roma nyelven ő maga dolgozott.
Egy, az Új Magyar Szónak adott hajdani – mára már elérhetetlen – interjúban pedig nyíltan is kimondta:
„Az vagyok, cigány.”
Nem engedte, hogy kisajátítsuk.
Jelentem:
az interjú immár elérhető. Adtam neki ideki új címet. Az utolsó együtt Költészet Napja hangulatában. Jó így, Laji?
Rafi Lajos: Új május
„(…) Olykor magamra ébredek.
Fölkavarnak a reggelek.
Jajgat a Nap, úgy érezem.
S pihenő csöndje a magánynak reám kiált:
Ember vagyok és nem cigány.
Megjegyzés: (A cigány szó embertelent jelent)”
Új Magyar Szó, Bukarest, 2008. február 16-17.:
Rafi Lajos: Az vagyok, cigány
Hálát kell adjak, hogy megismertem ezt a szép csengő-bongó nyelvet. Én cigány is vagyok, és magyar is. Mert mind a két nép nyelve anyanyelvem. Ennek jeléül, egyben tiszteletet adva a magyar nyelvnek, meg szeretném írni a cigány-magyar szótárt.
– vallja a gyergyószárhegyi csatornakészítő roma költő, Rafi Lajos. Első verseskötetét, a Földhöz vert csodát nemrég mutatták be, és Rafi már javában dolgozik a következő művén, melyért „vérét adná”, de anyagiakat is kész áldozni.
A cigány közösség nem fogadott be igazán, a magyarok már inkább, de részlegesen. A Gábor törzs a többi törzs számára nem normális, hippi, bolond. Az átlagember szemében mi egy kicsit hiányosak vagyunk, hát ezt a hiányt vagy többletet köszönöm. – fogalmazott az ÚMSZ-nek.
Rafi Lajos, a cigány költő, harmadik asszonyával él, és csatornakészítésből, bádogosmunkából tartja el a gyermekeit egy háromszor hármas szobácskában.
– Nekem ilyen kiválasztott elit helyeim nincsenek, ahol verset írjak.
A munkapadom ugyanúgy lehet írópadom, a konyhaasztal lehet ugyanakkor íróasztal is.
Hét gyereket nevelek, a legkisebb lányom nyolcéves. Benne van a reménységem. A költészetben nincs reménységem. Én egy külön eltorzított csoda vagyok.
Ez még a törzsünkben nem létezett.
Az írásra pont úgy ihlet a búskomorság, mint a jókedv is
Rafi Lajos a középiskolát román tagozaton végezte el. Már kilencedikes korában a tizenkettedikesekkel járt magyar órákra.
– Elszavaltam nekik A disznófejű nagyúr című verset, s a magyar tanámő, Szilveszter Zsuzsanna nagyon megszeretett. S én is őt. Miatta volt, hogy nagyon szerettem volna tanár lenni, nagyobb gyerekeket tanítani. Aztán nem sikerült.
Pap is lettem volna, de azt meg nem hagyták.
De remélem, tanítani tudok az írásaimon keresztül. Mert azért én igenis tisztában vagyok az irodalommal. József Attila, Ady, Szilágyi nekem ma is élő példaképek.
És ha néhány embert megérintenek a verseim, akkor már megérte. A játék csak akkor játék, amikor már komolyan játsszák.
Ha rendkívüli álmodozók vagyunk, az rendkívüli abszurd játékba csap át. És ez már művészet. Azt hiszem, talán ezért szeretik a verseimet.
A versek miatt csak három napig tart a bánatom
A költő kezébe veszi a verseskötetét. Úgy nézegeti, mintha azt mondaná: a vers gyógyír mindenre.
– Ha nagy gyönyörűséget kell kifejezni, arra is jó, de bánatban is vigasztaló lehet az írás.
Képes vagyok rá, hogy magamat gyógyítsam vele.
Nekem, ha megbántanak, még az oldalbordáim is fájnak és nyögnek. A falak is fájnak. Még a kályhában sem ég a tűz. És a versek is pont így fájnak. Vagy talán még mélyebben.
Volt már olyan, hogy letargikus állapotba kerültem, még annyira sem voltam képes, hogy felkeljek. Nem akarok embert látni, sem a gyerekeimet, sem a feleségemet. Még az apámat sem, akit tiszteletben tartok.
– és mesélés közben, az apa szónál mintha többet időzne el, ösztönösen visszafojtja lélegzetét, szinte csak magának suttogja: apa.
És leültem, magamba bújtam, visszapörgettem az eseményeket. Víziók jelentek meg,
önmagammal szóba álltam, papírra vetettem, és másnap reggel új emberként ébredtem.
A sógorom úgy bírt csodálkozni, azt mondta, neked ördögeid vannak, te ember! Tegnap még azt hittem, meg fogsz halni, ki voltál sápadva, s csak feküdtél. Ma meg itt sertepertélsz, a szemed ragyog, mosolyogsz, mi van veled, te ember? Hát, mondom, leírtam. S kész.
Az írás szépsége és egzotikuma a művészet áldozathozatala az ember részéről. Megéri ezt az áldozatot, maga az ember szépségéért.
„Te cigány, írjál verset, ígérem, megveszem!”
Művész barátja kérte, ösztönözte erre. Művész barátból pedig van Rafinak több is. Berekai Judit fotóművész, aki első díjat nyert Varsóban, egy este hangulatáért utazott Varsótól Szárhegyig.
– Egy vágya volt csupán, hogy csináljak neki kint a hegyen tábortüzet, a feleségemtől kérje el a cigányruhát, és hogy én táncoltassam meg.
Hát csináltam én neki akkora tüzet, hogy még a polgármester is átszökött a szomszédból a kerten hozzánk.
Judit azt mondja: na, a hegyet megtáncoltattuk, Lajos, de gyere, táncoltassuk meg az udvart, a házat, a szobát is!
Így vagyunk kódolva: jóra és rosszra
Beszélgetés közben előkotorja kis jegyzetfüzetét, egy ceruzát melléje, és mutatja: nem szokott javítani az írásokon. Szinte azonnal születnek meg, amint a kezébe ceruza kerül. Pedig első ránézésre nem ceruzához illő puha kéz az, amely a gondolatokat papírra vési. Nem egy költői kéz. Inkább munkáskéz.
– Azt mondja nekem több cigány is, hogy a kezem elég brutális kéz. A rengeteg kalapácsütés miatt lett ilyen vastag a csuklóm. Istenem, hányszor kell még az anyag megélje a kezem nyomát? – írtam egyik versemben. Sokszor van, hogy sajnálom az anyagot.
Nem tudom, azért, mert dolgozom, vagy miért, de nem fogadott el a cigány közösség. Nem vagyok cigány szónok, és ritka az a cigány, akit érdekelne egy tudományos megfontolás. Van egy olyan oldalam, ami az én közösségem számára negatívumnak tekintendő, de én magammal ki vagyok békülve. Mert
pontosan az vagyok, aki vagyok, egy cigány, aki önmagában véve nagyokat tud gyönyörködni a tájban, nagyokat tud kacagni, ünnepelni. Életet, halált, mindent.
Azok a magyar emberek, akik szorosabb kapcsolatban vannak velem, azok ismerik már a szokásaimat.
Az időm szűkre szabott, mert a túlélés veszélyként hajt engem, néha az élet számára
A versek mellett prózát is ír. Legnagyobb feladatának mégis a cigány-magyar szótár elkészítését tekinti. Mutatja a meglévő részeket: a szavak összeírása az „á” betűvel kezdődik –
szinte mentegetőzve mondja:a cigány nyelvben nincs „a” betű.
– Rengeteg sok barátom van, aki cigányul beszél velem: de’ bachtalo, Lajika! – furcsa, jó köszöntések. S akkor mondják, hogy mikor tanítasz meg cigányul, te, hát veszek egy jó áldomást, te! S akkor én az idén egy tökéletes elhatározást tettem magammal szemben, hogy
minden csepp vérem árán meg kell írnom ezt a szótárat. Ez a kicsi füzetecske elég lesz hozzá. Jelenleg az F betűnél tartok, itt kicsit elakadtam, mert van néhány olyan magyar szó, amely cigány jelentéssel bír.
Ezekkel fenn vagyok akadva, mert nem tudom, hogy ezeket a magyar szavakat betegyem-e vagy ne.
Itt egy nyelvújításról is szó lenne, és a nyelvújító talán én leszek. Ezt a szótárat, a cigány-magyar szótárat, minden csepp vérem árán, bármilyen munkámba kerül is, akár saját anyagi befektetésbe is, nyereség nem érdekel, én
ki akarom adatni. Ennyit hagyok magam után.
Azért fontos, hogy minél hamarabb elkészüljön, mert lehet, hogy a későbbiekben nem lesz rá alkalom. A jövőképem bizonytalan és erőtlen. Habár, mindemellett, hogy ezt mondom, azért még egy ábécéskönyvet is tervezek.
Rafi Lajos aztán már fiatalkoráról, „titkosabb” múltjáról kezd beszélni.
– Nem mindenre vagyok büszke, amit tettem eddig.
Egy dolgot azonban szem előtt tartok, s legszívesebben szószéken vagy katedrán mondanám el, tanításként, de hát, ha úgy nem adta meg a cigánysors, akkor, lám, elmondom itt.
Apám mondása, és én soha el nem felejtem: légy érték a világnak, és legyél jobb, mint tegnap.
Barabás Márti, in. Új Magyar Szó, Bukarest, 2008. február 18.
Névjegy A földhöz vert csodához
Rafi Lajos költő 1970-ben született Marosvásárhelyen. Ősszülei a Gáborok törzséből való Nyárád menti kovácsmesterek voltak, egyéves korában szüleivel Gvergyószárhegyre költözött.
Az általános iskolát Gyergyószárhegyen, a középiskolát Gyergyószentmiklóson, a Mezőgazdasági Líceumban végezte el.
Kisiskoláskori első versét a Hargita Népe közölte, azóta több, főleg magyarországi irodalmi folyóiratban közölt verseket.
Hét gyermek édesapja, és őseinek mesterségéből, a bádogosságból tartja el népes családját.
A Földhöz vert csoda címmel megjelent kötete ötven verset tartalmaz; három magyarországi fiatal író: András László, Bartis Attila és Kemény István közreműködésével jött létre. A legtöbb esetben papírcetliken őrzött írásokat Kemény István szerkesztette kötetbe. A könyv a budapesti L’Hartmann Kiadó gondozásában, a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával jelent meg.
Rafi Lajos:
Nem kell
(Egy népdal átültetése)
Nem kellesz, Hazám, hazátlanul.
Nem kellesz már szavam, szótlanul.
Nem kell a lomb sem, lombtalan.
Nem kell az álom sem, nyugtalan.
Nem kell az asztal, a takaró.
Nem kell a kéz sem, a simogató.
Nem kell a szem sem, könnyesen.
Nem kell a gyerek sem, éhesen.
Elférek a földnek tenyerén.
Lezuhantam, mint egy vízesés.
Nem kell kenyértelen a Világ.
Szépszerével várom a Halált.
(2009. június 10.)
#musicHeals
#artHeals contact@gergelyedit.com
Laurent Rochelle feat. Gergely Edit itt.
Exkluzív interjúink:
Weber Kristóf Fotó: Lenthár Balázs • Laurent Rochelle Stéphane Migot • Gergely Edit Winter Zeev • Balázsi Gábor • Gyalai István • Arena Minda Gertrud Gozner
Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat. • Weber Kristóf zeneszerző-kritikus a művészet- és AI kapcsolatáról gondolkodik. • Balázsi Gábor newyork-i rákkutató emberi léptékben enged közel egy FLOWinterjúban. Kurtág100: Gyalai István bécsi grafikussal.
arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Arena Minda / Photo: Δούλος Ιωάννης • Gergely Edit / Fotó: Winter Zeev
Koncepció:
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
Stratégiai cél: femicide-tribute.
Fenntartó, szerk.: GE
A Történet:
Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.
PARTNEREK:
Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
HANGmérnök: Winter Zeev
microsite Háttérkép: Kovács Zsolt
Köszönöm, hogy a Magánterület 2.0 megépítésekor a KZSfluxus-Octosonicra támaszkodhattam.
-
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Fotók: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
