Gondolatok Dr. Brassai László Dincolo de prezența la școală (Az iskolai jelenléten túl) új, Kovászna megyei kutatása kapcsán
Mi történik azelőtt, hogy egy diák kimarad az iskolából?
Erre a kérdésre kereste és találta meg a választ Brassai László oktatási-felekezeti területek ismert erdélyi kutató pszichológusa – a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ (CJRAE) keretében működő Speciális Oktatási Szolgáltatások Osztálya szakirányítója. És innentől már a döntéshozók számára is kézzelfogható.
Képeink illusztrációk. Fotók és záróvideó a szerző felvételEi.
Az online kérdőíves vizsgálatban önkéntesen részt vevő diákok véletlenszerű mintájából összesen 1389 tanuló válaszait elemezték: 248 ötödik–hatodik osztályosét, 333 hetedik–nyolcadikosét és 808 középiskolásét. A kutatás nem a hiányzásokat vagy a tanulmányi eredményeket vizsgálja, hanem azt, amit az iskola sokszor nem lát:
az odatartozás érzését, a társas kapcsolatok minőségét,
a láthatatlan kirekesztődés korai jeleit.
Nem előzmények nélkül.
A most megjelent tanulmány nem egy hirtelen ötlet eredménye.
A tanulmány szerzője: Brassai László. Képforrás
Brassai László több mint másfél évtizede ugyanazt a kérdést járja körül: mi védi meg a serdülőket, és mi sodorja őket sérülékenyebb élethelyzetek felé.
2011-ben, a Semmelweis Egyetemen megvédett doktori értekezésében még az élet értelmességét vizsgálta mint a serdülőkori egészségmagatartás egyik védőfaktorát. Kutatásai már akkor arra jutottak, hogy
a serdülők lelki jólléte nem pusztán a kockázati tényezők hiányától függ, hanem attól is, hogy életüket mennyire érzik értelmesnek, kiszámíthatónak és jövőbe mutatónak.
Az értekezés egyik fontos következtetése szerint, ha sikerül hozzájárulni ahhoz, hogy a serdülő életét
„az összefüggések rendszerében lássa, amely kiszámítható, bejósolható és értelemteli”,
az egyben támogatja az egészséges életvezetéshez szükséges szokások kialakulását is.
A doktori dolgozatot olvasva az az érzésünk támadt, hogy Brassai László valójában nem témát váltott. Tizenöt éve ugyanaz a kérdés foglalkoztatja:
mi tartja bent a serdülőt az életben, a közösségben, a jövőben.
Csak a fókusz változott.
A 2011-es disszertáció még az élet értelmességét vizsgálta mint védőfaktort. A 2026-os kutatás már azt kutatja, hogyan válhat maga az iskola is védőfaktorrá.
Az oktatás szeret mérni.
Hiányzásokat. Átlagokat. Kompetenciákat.
Érettségi eredményeket.
Lemorzsolódást.
Az iskola akkor kezd aggódni, amikor a gyerek már nincs bent. És: ha már kikerülhetetlenül nagy a baj.
Brassai László most megjelent kutatása azonban egy másik kérdést tesz fel.
Mi történik azelőtt?
Mi történik akkor, amikor a diák még minden reggel bemegy az iskolába, de valójában már nincs jelen?
Nem szereti az iskolát.
Nem érzi magát az osztály részének.
Nincs közeli kapcsolata.
Úgy érzi, a tanárai nem becsülik.
Nem számít a véleménye.
Láthatatlannak érzi magát.
A kutatás nem a hiányzást méri. Hanem annak előszobáját.
Eredmények: inklúziós mátrixonon
A tanulmány egyik legbeszédesebb oldala a mellékletek mátrixai, ahol Brassai László egyetlen táblázatban megmutatja, hogy az inklúzió tényezői nem külön-külön működnek, hanem hálózatot alkotnak.
A IV-VI. osztályosok mintán, pl. (+ a VII-VIII, és IX-XII. mátrix):
| Rövidítés | Jelentése |
|---|---|
| AP | Odatartozás érzése |
| SS | Társas támogatás |
| P | Részvétel az iskolai életben |
| D | Beleszólás a döntésekbe |
| I | Részvétel az online osztályközösségben |
| E | Tanári megbecsülés és elfogadás |
| SSP | Tanári támogatás |
| EX | Tanórán kívüli programokban való részvétel |
| N | Az igazságtalanság érzékelése |
| EEG | Érzelmek és gondolatok kifejezése |
| TVR | Visszahúzódási hajlam |
A tanulmány legizgalmasabb része a három, mellékletként adott korosztály-mérésmátrix eredmény egybevetése volt. Megnézhető tételesen – kit melyik korosztály érint érdekel inkább. A háromról egyben Laci maga értekezik a tanulmányban – de a 34-36. oldalról kiollózva magunk is is egybenézhetjük:
mi a tendencia kovászna megyében?
Ezeknek a táblázatonak talán a legfontosabb üzenete nem egyetlen szám. Hanem az, hogy az iskolai odatartozás nem egyetlen tényezőn múlik.
Nem elég jó tanárnak lenni.
Nem elég programokat szervezni.
Nem elég csupán meghallgatni (!) a diákot.
Mert ezek a tényezők egymást erősítik – vagy éppen egymás hiányát mélyítik.
Az inklúzió nem esemény, hanem kapcsolati háló.
És talán éppen ezért olyan fontos.
Brassai László egy mondatban foglalja össze azt, amit az oktatás sokáig figyelmen kívül hagyott:
Az inkluzív iskola nem az, ahol a tanulók jelen vannak, hanem az, ahol kapcsolataik vannak, érzelmi támogatást kapnak, értékesnek érzik magukat, és valóban részesei az iskolai közösségnek.
Ez nem adminisztratív mondat.
Ez pszichológiai állítás.
És egyben oktatáspolitikai is.
Az iskola vakfoltja
A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy
a kirekesztődés ritkán látványos.
Nem mindig zaklatás.
Nem mindig konfliktus.
Sokszor egyszerűen csend.
Visszahúzódás.
Elmaradó jelentkezések.
Kimaradás a közös programokból.
Az érzés, hogy „én itt nem számítok”.
A kutatás végig olyan indikátorokat vizsgál, amelyek kívülről gyakran láthatatlanok.
Nem érzem, hogy ide tartozom.
Nem érzem, hogy fontos lennék.
Nem érzem, hogy figyelnek rám.
Nem érzem, hogy számít a véleményem.
Ez talán a kutatás legnagyobb erénye.
Nem a teljesítményt méri.
Hanem a kapcsolatot.
De ki veszi ezt észre?
És itt kezdődik az a kérdés, amely már nem a kutatásról, hanem az iskoláról szól.
A tanulmány abból indul ki, hogy ezek a folyamatok felismerhetők.
Hogy
az iskola képes észrevenni a visszahúzódást, az izolációt, a kapcsolatok hiányát.
Valóban? – kérdjük magunkban.
Mi történik azokban az iskolákban, ahol az iskolapszichológus vagy nevelési tanácsadó a tizedik osztály végéig egyszer sem jut el egy osztályba bemutatkozni?
Nem beszélget.
Nem ismeri a gyerekeket.
Nem tudja, ki szorong.
Ki nem alszik.
Ki fél megszólalni.
Ki szeretne iskolát váltani.
Ez nem személyes kritika. Nagyon sokszor egyszerűen a rendszer működésének következménye.
Túl kevés szakember. Túl sok iskola. Túl sok adminisztráció.
De ettől a kérdés még ott marad.
Ki veszi észre azt, amit ez a kutatás mérni próbál?
A diák szubjektív élménye is adat
A kutatás számunkra egy másik fontos fordulatot is jelent.
A diák érzése nem mellékes.
Nem „hiszti”.
Nem „serdülőkori túlérzékenység”.
Hanem
mérhető valóság.
A mondat, hogy
„nem szeretek iskolába járni”,
nem pusztán hangulat.
Lehet egy hosszú folyamat első állomása.
A kiégés.
Az elidegenedés.
A lemorzsolódás.
Éppen ezért ezek a kérdések nem kevésbé fontosak, mint egy matematika-dolgozat eredménye.
Talán fontosabbak.
Egy székelyföldi vakfolt
Olvasás közben újra és újra ugyanaz a gondolat tért vissza.
A kutatás nagyon sok dimenziót vizsgál.
De van egy, amelyet nem.
A kisebbségi létet.
Székelyföldön a „nem szeretek iskolába járni” mondatnak lehet egy olyan jelentése is, amely túlmutat az osztály közösségén.
Lehet benne román nyelvi szorongás.
Lehet benne az országos vizsgák évek óta vitatott rendszere.
Lehet benne az az élmény, hogy valaki ugyanabban az iskolában tanul, de más nyelvi feltételek között kénytelen bizonyítani.
Nem állíthatjuk, hogy ezek okozzák az iskolai kirekesztődést.
Ezt Brassai László kutatása nem vizsgálja.
De éppen ez a kutatás teremti meg azt a módszertani alapot, amelyre egy következő vizsgálat már ráépülhetne.
Milyen kapcsolat van a kisebbségi stressz és az iskolai odatartozás érzése között?
Milyen kapcsolat van a román nyelvi szorongás és az iskolai részvétel között?
Harmincöt éve beszélünk erről.
Empirikus adatok azonban alig állnak rendelkezésre.
A WhatsApp sem csak WhatsApp
A kutatás egyik legmodernebb eleme első látásra talán jelentéktelennek tűnik.
Vizsgálja, hogy a diák része-e az osztály online közösségeinek.
WhatsApp.
Google Classroom.
Teams.
Ez több, mint technológia.
Az online osztályközösség ma már maga is iskola.
Aki onnan kimarad, nem egyszerűen információt veszít.
Kapcsolatokat veszít.
A XXI. század iskolai kirekesztése részben már digitális.
Az észrevétel etikája
A kutatás végén Brassai László pszichológus arról ír, hogy
az iskola feladata nem csupán a teljesítmények figyelése,
hanem a csend,
a visszahúzódás,
a részvétel hiányának,
a támogatás hiányának
és az igazságtalanság érzésének felismerése is.
Talán itt válik ez a tanulmány többé egy kutatásnál.
Mert végső soron nem arról szól, hogy mit mérünk. Hanem arról, hogy mit veszünk észre.
Egy iskola lehet kiváló adminisztratív értelemben. Lehetnek jó átlagai. Kevés hiányzója. Szép érettségi eredményei. És közben lehetnek benne
gyerekek, akik hónapok vagy évek óta láthatatlanok.
Brassai László doktori értekezésének egyik legfontosabb, címadó megállapítása szerint „az élet értelmessége az optimális lelki működés indikátora serdülőkorban”. Tizenöt évvel később most ugyanez a gondolkodás jelenik meg egy másik nézőpontból:
ha az iskola képes olyan közeget teremteni, ahol a fiatal kapcsolódni tud, meghallgatják és fontosnak érzi magát, akkor maga az iskola is védőfaktorrá válhat.
A kérdés ezért nemcsak a diákoknak szól.
Hanem nekünk.
Képes-e maga az iskola időben észrevenni azt, amit Brassai László kutatása már mérni tud?
Névjegy: BRASSAI LÁSZLÓ
Brassai Lászó Képforrás
pszichológus, kutató, iskolai tanácsadó, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ koordinátora.
A Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolájában 2011-ben megvédett doktori értekezésében az élet értelmességét vizsgálta mint a serdülőkori egészségmagatartás védőfaktorát.
Kötetei: (Bustya Jánossal) Jelentés a veteményeskertből: Hozzáadott értékek a református felekezeti iskolában, Romániai Református Pedagógiai Intézet, Kolozsvár, 2014.
Jelen kutatásában az iskolai inklúzió és a kirekesztődés korai indikátorait elemzi, 1389 Kovászna megyei diák válaszai alapján.
A szerző kulturális közönség- és közösségszervező képesítésű, marketing-kommunikáció végzettségű szabadúszó kommunikátor. Méray-díjas újságíró. HR-specialista. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.
Kapcsolódó magánterület:
#MusicHeals
Kátai Boróka (Day By Day), Czegő Ábel (dobok), Winter Zeev (basszus) produkciója a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan középiskola 2024-es évzáró ünnepélyén. Osztályvezető: Tóth Márta, Waldorf.
