Photo: Δούλος Ιωάννης, DorProject. Modell: Arena Minda.
Article publié dans le cadre du projet ArtHeals. Nos autres articles en français sont disponibles ici.
ARENA MINDA:
The Last Year’s Shadow
(Central Europe, 2025)
At the end of December, something cracked beneath the mountains.
In the trunks of the fir trees, between the tiles on the old roofs,
in the stairwells where the same draft has crossed generations.
As if the land sighed before the people did.
As if Transylvania itself admitted, softly,
that it had grown tired.
In 2025, the sky felt smaller.
So did trust.
So did the future — a word that now carries
a metallic echo in this part of the world.
History still breathes in irregular rhythms here:
a tightening, a release,
like a wolf hesitating at the edge of the clearing,
half-shadow, half-light.
And I find myself standing there too —
on the threshold.
Half here, half already beyond.
Ready to step in 2026 across a border
that is not on the map,
but inside me.
My Queendom has grown heavy this year,
dense as lead.
Beautiful in its decay — yes —
because even decline has dignity in this landscape.
But the compression,
the smallness,
the endless „it will work out somehow”…
has seeped into the air.
And now, on the last day of the year,
I feel something opening.
Not a promise —
just a door.
Beyond the mountains, somewhere between Here-and-Now,
there is another cadence —
a world where one does not shatter against daily reality.
The end of the year does not offer salvation.
Only passage.
Because waiting without arriving
is no longer living.
And I am ready to take it.
— Arena Minda, 31.12.2025, London —
#musicHeals
ARENA MINDA:
L’OMBRE DE L’ANNÉE PASSÉE
(Central Europe, 2025)
À la fin de décembre, quelque chose s’est fendu sous les montagnes.
Dans les troncs des sapins, entre les tuiles des vieux toits,
dans les cages d’escaliers où le même courant d’air traverse les générations.
Comme si la terre avait soupiré avant les hommes.
Comme si la Transylvanie elle-même murmurait, doucement,
qu’elle était devenue lasse.
En 2025, le ciel s’est rétréci.
La confiance aussi.
Et l’avenir — ce mot désormais chargé
d’un écho métallique dans cette partie du monde.
L’histoire y respire encore en rythmes irréguliers :
contraction, relâchement —
comme un loup hésitant au bord d’une clairière,
moitié ombre, moitié lumière.
Et moi aussi, je me trouve là —
sur le seuil.
À moitié ici, à moitié déjà ailleurs.
Prête à franchir, en 2026, une frontière
qui n’est pas dessinée sur la carte,
mais en moi.
Mon Règne-de-Reine s’est alourdi cette année,
dense comme du plomb.
Beau dans sa décadence — oui —
car même le déclin porte une dignité dans ce paysage.
Mais la compression,
l’étroitesse,
l’inlassable « on fera avec »…
se sont infiltrées dans l’air.
Et maintenant, au dernier jour de l’année,
je sens quelque chose qui s’ouvre.
Pas une promesse —
une porte.
Au-delà des montagnes, quelque part, entre Ici-et-Aussi,
il existe un autre rythme —
un monde où l’on ne se brise pas
contre le réel quotidien.
La fin de l’année n’offre pas de salut.
Seulement un passage.
Car attendre sans arriver
n’est plus vivre.
Et je suis prête à le prendre.
— Arena Minda, Londres, 31.12.2025 —
Photo: Δούλος Ιωάννης • DorProject. Modell: Arena Minda
ARENA MINDA:
UMBRA ANULUI TRECUT
(Central Europe, 2025)
La sfârșit de decembrie, ceva s-a crăpat sub munți.
În trunchiurile brazilor, între țiglele acoperișurilor vechi,
în scările de blog pe unde același curent a trecut prin generații.
Ca și cum pământul ar fi oftat înaintea oamenilor.
Ca și cum însăși Transilvania ar fi mărturisit, în șoaptă,
că s-a săturat de oboseală.
În 2025, cerul s-a micșorat.
Și încrederea.
Și viitorul — un cuvânt care poartă acum
o rezonanță metalică în această parte de lume.
Istoria încă respiră aici în ritmuri neregulate:
o strângere, o eliberare —
ca un lup ezitând la marginea poienii,
jumătate umbră, jumătate lumină.
Iar eu mă aflu tot acolo —
pe prag.
Pe jumătate aici, pe jumătate deja dincolo.
Pregătită să trec, în 2026, peste o frontieră
care nu e desenată pe hartă,
ci în mine.
Regatul-Meu-de-Regină s-a îngreunat anul acesta,
dens ca plumbul.
Frumos în decadența lui — da —
fiindcă și declinul are demnitate în acest ținut.
Dar strâmtorarea,
micimea,
nesfârșitul „o să ne descurcăm cumva”…
s-au infiltrat în aer.
Iar acum, în ultima zi a anului,
simt că ceva se deschide.
Nu o promisiune —
ci o ușă.
Dincolo de munți, undeva între Chiar-și-Acum,
există un alt ritm —
o lume în care nu te frângi
de realitatea zilnică.
Sfârșitul anului nu oferă salvare.
Doar trecere.
Pentru că a aștepta fără a ajunge
nu mai înseamnă a Trăi.
Și sunt pregătită s-o accesez.
— Arena Minda, Londra, 31.12.2025 —
Gergely Edit*:
Az év utolsó csendje
*Amíg Hugi, Arena Minda új szövegét fordítom magyarra, a karácsonyi együttlét nyomain, elkészült bennem az én testvéri recepcióm: az év végi lassú, kemény csendből. GE
Az év vége nem ünnep, hanem állapot.
A dolgok nem rendeződnek el — soha nem is szoktak — csak elcsitulnak, mint havazás előtt a szél.
A hegyek ilyenkor különösen hallgatnak. Nem tudnak többet nálunk; csak nincs természetükben a kapkodás.
Az ember a saját életével nem ilyen szerencsés.
Fárad, hordoz, tűr, és minden decemberben megpróbál számot vetni azzal, amit még mindig nem ért.
Valaha azt hittem, a táj majd megtart.
Hogy a közép-európai csönd valami mélyebb rendbe illeszkedik, amelyben helye van a késlekedésnek, a szívósságnak, annak a fajta halk reménynek, amelyet itt soha nem mondunk ki.
Mostanra tudom: a csönd nem őriz meg senkit.
Csak visszhangozza, amit belé teszünk. Ha fáradtságot, akkor azt; ha fényt, akkor azt.
A kilátásaink is ilyenek:
se nem tragikusak, se nem felemelők.
Egyszerűen vannak. Mint a korhadt lépcsőfok, amelyen még lemehetünk egyszer, mielőtt kicserélnék valami olcsóbbra.
Az év utolsó napján nincs ok ünnepre, de mégis valami különös rezgés jelentkezik a mellkasban.
Mintha a levegő elvékonyodna, és át lehetne lépni rajta — nem valahová, hanem valamivé.
Nem a jövőbe, mert azt itt, a hegyek alatt nem illik komolyan emlegetni.
Hanem egy olyan irányba,
ahol a becsületesség nem fölös luxus, és a remény nem kér bocsánatot minden felbukkanása után.
A hóillat ilyenkor különös. Egyszerre tiszta és idegenszerű.
Mintha nem is a télhez tartozna, hanem egy előtte járó mozdulathoz, amelyet nem lehet visszavonni.
Talán ez a mozdulat történik most bennem is.
Nem látványos. Nem harsány. Nem hívja fel magára a figyelmet.
Csak annyit mond:
- amit el kell engedni, engedd el.
- Ami vár, várni fog.
- Ami közeledik, közeledni fog.
És ami egyszer elindult benned, az előbb-utóbb megtalálja a saját útját.
Hát, így. Boldog Újévet. Mindenkinek.
Gergely Edit, nyomokban Arena Minda, 2025. december 31., Sepsiszentgyörgy
A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.
#artheals exkluzív interjúink
projekt: LÉPJ BE
Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat: FR / EN / RO+Hu in progress. • Illetve a Weber Kristóf zeneszerző-kritikussal készültet.
Fotók: Stéphane Migot • Winter Zeev • Lenthár Balázs
Montagne magique PRIMA KANTA photo-concert: details
arenaminda-gergelyedit project: enter
Created in the shared space between two sisters —
one living in Parisian light, the other in the quiet mountains of Székelyföld.
Two worlds, held together by memory, art, and the calm insistence of survival.
This is Magánterület 2.0 microsite, privaRt property(since 2002)
an ArtHeals forum, and a tribute to all the women whose stories carve silence into the air.
Concept & Curation
Magánterület 2.0 — Serious matters & elite-tabloid. Glamdoire.
Strategic aim: femicide-tribute.
Editor: Gergely Edit
Freelance parteners:
Photo: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
MusicHeals: Laurent Rochelle
Sound engineer: Winter Zeev
Microsite backdrop: Zsolt Kovács
Thank you for being here —
in a place where memory is work, and beauty is a kind of resistance.
