Bodor Pál Diurnus. Fotó: Csomafáy Ferenc from, CC BY-SA 4.0

[inEdit] GELŐSZÓ

Bodor Pál (írói álnevein Diurnus, Tóth Balázs, Zaláni János, Bóra Gábor) (Budapest, 1930. július 28. – Budapest, 2017. március 12.) magyar szerkesztő, költő, közíró, műfordító.

Mindmáig – 2026.01.11. – nem Kossuth-díjas.

---

gergely.transindex.ro A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA KOSSUTH DIURNUSA Gergely Edit utolsó frissítés: 13:34 GMT +2, 2010. szeptember 30. – a Transindex.ro portálról

Diurnus Kossuthjáról nem írhatok – mert nem adtak Kossuth-díjat Diurnusnak. Bodor Pált úgy ünnepelte nyolcvanadik születésnapján az összmagyarság politikailag nem elfogult és elfogult színe-java, hogy kipotyogtatták a felterjesztési névsorról.

Nem tudom, milyen kipotyogtatási indokot legitimálhat a történelem. Az a történelem, amelybe Bodor Pál „a Kossuth” nélkül is bevonult.

Szép kerek évfordulókon és hatalomváltási gesztusokon mérhető az adott társadalom eleganciája.

(Kiváltképp, ha ez a három egybeesik.)

Esetünkben: az adott nemzeté.

Nem tudom, egyre kevésbé tudom – áttekintve az összmagyar, magyar-magyar válogatottat, az épp zajló választási csörtében –

a nemzet identitásában hol márkajelzés a politikum.

És azért nem tudom, mert nem akarok ezzel foglalkozni.

Azzal igen, hogy a nemzet szellemi vagyonához önmaga entitásával, létezésével, gondolataival és munkájával önnön emberöltőjében hozzátevőket hogyan szelektálja ki egy aktuális politikai hatalom.

Amely közpénzekből honorál.

Elismeréssel főként. Aztán majd pénzzel.

És hát: történelmi regisztrációval.

Mert, tetszik vagy sem, a felterjesztésekből az épp aktuális politikai hatalom szelektál, miután összeáll az azévi Kossuth-válogatott, s e nevek füzére olyan nagyságrendek egyenletes teljesítményét mutatja – ha jól dolgozik a szűrő -, mint amilyet a Nobel is nemzetek között kiemel. A kiemelések közt a nem díjazottak státusa több kategóriát rajzol.

Ha nyilvános lenne, tisztán látszana, hány évig várakoznak a jelöltek a díjra.

Hányszor „próbálkoznak” (többnyire a felterjesztő személy, ajánló, csoport, társadalmi kis- vagy nagyközösség próbálkozik a döntő hatalommal), milyen időszakokban.

• Látszana, politikailag játszik-e be hatás, vagy sem a szelekciónál.
• Látszana a szellemi teljesítményt érzékelő civil kánon.
• S a szelekciós/kontraszelekciós pénzosztói.
• És, a legfontosabb: látszana a támadhatatlan kritérium.

Ama történelmi besoroló erőé. A kor- és csörtefüggetlen.

• Látszana: a világ rendben.

Most nem ez látszik.

Most csak annyi látszik: Bodor Pál neve kipotyogott a szűrőn.

Nem értem. De fáj.

Ne magyarázza meg, aki kipotyogtatta. Minek.

Ami ide látszik ebből a kanonizálásból, az nem is számít egy diurnusi tételben.

Diurnus. Aki emelt, mindig, mindenkit, teketória nélkül, akiben hitt – beleszámítva a közbenjárásait és kiállásait mások ügye fontosságáért – mióta csak ismerem.

Íme tehát egy hevenyészett szcenárió innen, alsó szögből, arra, ami történt.

1. Nevet Vki/Vkik felterjeszt,
2. hatalom beinkasszál,
3. szakma megmér tevékenységet, megmér versenyzőket.
4. Mellé tesz előző évről/évekről örökölt jelölteket.
5. Súlyoz,

• ki hányadszorra jelöltetett,
• súlyoz, kivel szemben inkább ki,
• súlyoz, ki mennyi idős – borzasztó, de igen, és a korhatárhoz kötött alkotói ösztöndíjaknál mérve logikus is, miért ne volna emberöltős korhatárnál is? -,
• súlyoz, ki mennyire feddhetetlen,
• ki mennyire mennyi,
• ki ki.

Nem lehet könnyű.

Nem lehet könnyű látni. De látni kell.

Dönteni viszont könnyű lehet.

Csak könnyű döntéssel van rendben a világ. az ilyen honorálás megérik, kibuggyan: helyén van.

Mondhatni: közérett.

Nem feszélyezi politikai pozicionálás.

A vonatkozó magyar törvény azt mondja:

„A Díjjal járó jutalom összege a bérből és a fizetésből élők előző évi – a Központi Statisztikai Hivatal által számított – országos szintű nettó nominál átlagkereset ötszöröse, ötvenezer, illetőleg százezer forintra való felkerekítéssel.

A nagydíjjal járó jutalom összege a díj összegének kétszerese.”

(Tavaly májusban számoltuk ki itt (1 euró = 283 Ft/ lásd 2009. május 29-i forintárfolyam): a Kossuth-díj 2120 euró.)

A díjat a köztársasági elnök adományozza.

Ez a lehetőség idén még Sólyom László leköszönő elnöké volt.

Nem hiszem el, hogy könnyű lett volna kihagyni Bodor Pál Diurnust a listáról. De hát akkor meg miért hagyta ki?

Rászálltunk a guglira, vigasztaló összeesküvés-elméletért. Ömlik a születésnapi köszöntő ideátról meg odaátról.

A nagyinterjúk az ünnepelttel, a méltatások.

A nemzeti belbecs.

És az életmű. A hatalmas, pontos, élő életmű – nem ömlik, van. Nagyon van.

Napló-publicisztika is. 2005 májusa óta írja mindennapi rovatát, azaz kb. évi négyszázat.

De emlékezünk rönomét karcoló híresztelésekre.

Tisztázódott? Világos mindenkinek Bodor Pál „ügynöki múltja”? Nem hiszem el, hogy Sólyom László tanácsadóinak ne lett volna világos.

Gáz, ha ilyen rettegések billegtetnek Kossuthokat.

Bármely Kossuth visszavonható, ott a törvényben. Persze, adható post mortem is… Ezen vacillálni listával az orrunk előtt, nem érvényes helyzet, mert

a Kossuth nem a díjosztóról szól.

Csak ha bakizik.

Nem tudom, ezek után, hogy Bodor Pál nem kapta meg a Kossuth-díjat nyolcvanévesen, szól-e a Kossuth-díj valamiről a BESZARI POLITIKÁn kívül.

Rólam sem szól, én csak elolvastam volna Bodor Pál 81 évesen írt regényét,

amelynek megírásához a Kossuthból vásárolt volna időt.

Erőt.

Helyet magának, ahol jól legyen, jól érezze magát ahhoz, hogy ezt megírja.

Szeretem Bodor Pált.

Akkor is, ha Ő meg szereti Cselényi Lászlót – akit én meg nem. De ha Diurnus nyilvánosan tűzbe tette a kezét érte, az, Diurnustól, sokrétűen üzenő, finom gesztus

– akkor is, ha nem győzött vele meg.

Egy rajongója vagyok, aki megtudta Tőle: mit szeretne most, a 81. életévben. Elmondta: azt a regényt még…

Dejszen nem kell hozzá Kossuth! Elég hozzá a hegy. A természet. A jó levegő. Aztán, ebből a friss levegőből még az is normális, hogy épp a „politikai ellenpólus”, akiről a legtöbbet kommentelt NOL-napló bejegyzést írja, hogy épp a Fidesz-kormány teszi meg a gesztust jövőre a Kossuth-díjért.

Miért ne?

A kormányok négyévente változnak. Nyolc.

Elnökök elvileg öt.

Meglepetés van még sok.

De addig is:

van itt, a székelyeknél, Itthon, kedves Diurnus: hegy, patak, palló – és bú-baj ne is érdekelje.

Mesélte, Pilisvörösvárott, egy rubintos teával a gondokodó és gyönyörú lányától: Bukarestből kiugorva pár hetes szabadsága alatt írt regényt egy üdülőtelepi szobában.

Most miért ne lehetne ezt Budapestről?

Ez egy emigrálás-tervezet.

Emigráljon a közös hegyeinkhez. És írja meg azt a regényt. Muszáj.

És, ha szeretné, jó Diurnus, majd kivisszük a fiammal a titkos helyünkre, mikor szunyókálni akar (mi is ide húzunk ki la un pui de somn, ha a városban fárasztó adminisztrációba belealszik a pujám).

S majd, hallgatva szépen kifelé, kétoldalt elsuhan mellettünk a táj, mint az idő, az a rövid.

 

Gergely Edit

– a Transindex.ro RIP portálról.

A szerző projektmenedzser- és HR-képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

---

Go to #musicHeals project with Musicien compositeur jazz Laurent Rochelle.

Marius Popp – pian Ştefan Berindei şi Dan Mândrilă – saxofon Johnny Răducanu – contrabas Eugen Gondi – baterie Aura Urziceanu – voce.

---

#vanvigasz

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE