gergely.transindex.ro A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA GYESFELEZŐ ÉLET Gergely Edit utolsó frissítés: 14:14 GMT +2, 2010. november 25. – a Transindex.ro portálról. Kiemelt fotó: részlet Nyikita Mihalkov Ugra filmjéből.

A szöveg keltezésekor a szerző GYES-en volt, egyedülálló anyaként, közben a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája diákja, a Magánterület.tk microsite bloggere-, a Népszabadság külsős romániai tudósítója és a Transindex Holt Költők (RIP) szerzője szabadúszó újságíróként. 

Az ember megijed: mikor essen teherbe? Kitervelt mindent, erre jön egy GYES-tervezet, és lebontja. Pedig a kettőnek nincs is köze egymáshoz: az én életem – az állam spórlása.

Vannak pillanatok, mikor megfogan egy ötlet –

és aztán jön az állam, és nyomja és nyomja és nyomja, hogy meg fog változni a kifutása a dolognak.

És akkor az ember, bár tudja, hogy ő a főnök a saját életében, néz szét, érzi ezt az ingatag struktúrát, amit nevezzünk egyszerűen törvénykezésnek.

És pillanatra azt hiszi: ez neki fontos. Hat rá.

Aztán távolabb lép, és megnyugszik. Szövögeti tovább a jövő kis szöveteit. Nevezzük Családnak.

Mitől nyugszik meg?

A Családnak egy GYES-törvény átszervezési javaslatkor húsba vágóan reflektálnia „kell” a törvény következményeire. Reflex ez.

(Hacsak nem eleve generációk óta családi reflex, hogy törvényre nem reflektálunk, nem, nem, soha.)

Húsba vágás az egzisztenciát jelenti, a napi élet komfortját. A családi büdzsét – amennyiben az eleve a törvény épp aktuális paramétereire volt kiszámítva már kihordott gyereknél.

Ez esetben már itt megnyugodhat:

csupán azokat érinti ijedtséggel, akik csakis a törvény elfogadása, érvénybe léptetése utánra terveztek gyerekáldást – még a régi (jelenleg érvényes) formátumban.

Futó projektek megnyugodhatnak – nyugtatgat a miniszter. Az ember mégis izgatott.

Épp két éve ugrott meg a GYES Romániában – a Család és leendő Családok akkor odafigyeltek:

érdemes kijönni a feketemunkából, ha az adózott jövedelem 85 százaléka visszajön két év GYES-ben.

Aztán tavasszal betett a kormány egy válságféket. Aztán most jön egy új büdzséforgatókönyv –

és ekkorra már számos Család belépett a számok kedvéért a statisztikába.

Statisztikához érve ismét egy megálló a megnyugváshoz.

Statisztikai alapú számításoknak annyi köze van az egyéni valósághoz Romániában, mint munkaszerződésnek a jövedelemadóhoz.

Világosan látszik, mi az ijedelem oka: ezek a pillanatok mindig az egyik törvénykomfortot cserélik a másikra. Semmi közük a gyerekneveléshez.

Mondom – miután megnéztem Nyikita Mihailkov Urgáját. (Még nézem, itt pörög a fejemben.)

Vannak vidékek, gyönyörű tájak, ahol tilos harmadik gyereket nemzeni, mert a túlnépesedés miatt nincs büdzsé az iskoláztatásukhoz – ez is egy forgatókönyv. És vannak vidékek, ahol a bölcsődei-, óvodai rendszernek nincs elég kapacitása egy lejjebb hozott gyereknevelési idő esetére.

(Emlékezzünk a pár évvel ezelőtti cirkuszra, amikor épp a statisztika mutatta ki: ha egy évvel korábban kötelező elkezdeni az iskolát az elsősöknek, szétnyomná az oktatási rendszert, nincs annyi iskola, oktató, közpénz, hogy az igényt eltartsa.)

Ilyen a statisztikára fektetett GYES-stratégia.

Ha spóroló-tendenciás a törvénymódosítás-tervezet, akkor ilyenebb. Nincs lebontása egyéni családstratégiákra.

Mit tehet fix büdzsénkkel a felezett GYES-törvény? Csökkent – és kompenzál.

A szakszervezetek lázadnak, mert gyakorlatilag nem a második évet vágja le, hanem a második évhez járó juttatást felezi. Számokban, alsó határnál: eddig 600 lej volt 2 évre a GYES, plusz 200 lej a gyerekpénz.

Amennyiben átmegy a törvénytervezet, a második évet akkor is otthon töltheti a szülő – viszont fizetés nélküli szabadságként.

Ha pedig dolgozni megy a szülő – megkapja a felét, a 400 lejt – a fizetése mellé.

Van, ki számol, van, ki zsigerből beindult.

Hatalmas vita robbant ki a román sajtóanyagok alatt – csak győzzük olvasni. Van pró, van kontra, van dupla kontra.

A legkedvesebb érv az Urgásomhoz közelít:

„mi (a Ceauşescu-alatti gyerekgeneráció) is felnőttünk valahogy, étel sem volt, amivel. És háromhavi gyereknevelési szabadság.”

(Édesanyám hét évet maradt velünk, ennek az lett az ára, mindenünnét őt rúgták ki utána elsőnek a leépülő székely vasipar tisztviselői kasztjából, és évekig – korhatár eléréséig – nem kapott semmi nyugdíjat. Kisgyerekre felügyelt, szívességből – oly minimál megélhetésért, amit feketézésnek nevezve befeketítenék.)

A Családstratégiák rugalmasak. És nem összetévesztendők a családstatisztikákkal.

Az ember ott trükközik, ahol bír – miután felmérte, megéri-e neki. Sokszor fel se kell mérnie. Eldől az, ösztönből.

Gombo (a már említett Urga film főszereplője – szerk. megj.) sem vásárolta meg az óvszert a városban, nem érte meg az égés a fiatalka patikuslány előtt. De megérte hazudni az asszonynak, a jurtába hazaérve: „nem kaptam”.

És az asszonykának is megérte, hogy attól még kilovagolt, és hagyta magát, mégis, levadászni az urga-hurokkal.

Mert ilyen a szerelem. Ahol pedig szerelem van, ott születik gyerek is – amikor Ő akarja. Államtörvények feletti törvényszerűség.

(Egzisztenciák szellemi valóságában nem „baj”, ha nem akkor indul hozzánk szerelmünk gyümölcse, mikor a büdzsét is ideálisan alája igazítják. És a szerelemgyerekség is szépséges kategória – erről még külön, máskor.)

A probléma ott kezdődik, mikor

az állam kezd nyugalom ellen manipulálni a közösből visszacsöpögtetett pénzekkel, és az ember ellenlépésként mind trükközik.

Mert trükközős fajta.

Csakhogy aztán elkezdi a maga trükközését mások trükközéseihez mérni. Ekkor kezd el félni:

• vajon hol nyúl mellé?
• Vajon hol dől be neki a komfort, épp akkor, mikor a legkevésbé számít rá?

Kilépve a családi síkról, elvileg két szinttel kell számolni. Törvényjavaslatot véleményező, közvitára szólított szakemberekkel – akik megbízhatóan felkészültek ahhoz, hogy a statisztika adta mutatók érzékenységét beállítsák.

És azzal az alsó, gyakorlati szinttel, amivel egyedülálló szülő esetében a büdzsé az emberileg bírható időmenedzsment-ütemmel még barátkozhat. Hiszen 1-3 éves kisgyerek éjszakai felsírásai (szeparációs félelme) után az egyedülálló anyuka vagy apuka másnap reggel nehezebben koncentrál a munkahelyén – ha csak nem szerződtet egy maga-szagú, melegségű, gesztus-térképű klónt az éjszakákra.

(Alsó, egyszülős szintet a GYES-kultúra épp érvényes emberi mivolta miatt kell szem előtt tartani. Ezt a megélhetést a törvény garantálja, úgy van összerakva. Az alkotmány úgy, hogy szavatolja a vele járó jogokat.)

Ezen a szinten a realitás fontos. Hogy ennek az egésznek legyen értelme.

Realitás például az, amikor esténként bevezetem excellbe a költségeket: bejött, kiment, honnét, hová, mire, várható költségek a hónapban pirossal.

Kategóriák:

élelem, gyerek (most múlt két éves, és speciális baba-kiadásaim nagyobbak voltak egy éve: még nem ette mind, amit én is, és fordítva), számlák, telefonok, kocsi, ajándék, stb. És reálisan látszik, mekkora a takaró.

E hónap végére reálisan látszani fog a mellékkereset is – amiért GYES mellett, ugye, szívna az ember. Már aki megreszkírozza a trükközést. És ha van mellé elegendő rosszakarója is, aki a rosszul elszórt morzsák nyomán feljelentse.

Aki meg lenyomozhatatlanul trükközik, az úgyis sterilen marad a statisztikának.

Van egy frissen, szakembertől kapott példám a statisztikára:

Romániában egy bizonyos évben megváltozott a kórház támogatási rendszer, s míg előtte problémás szülésekre járt az legnagyobb állami támogatás és szívműtétre, immár egyébre. Országos szinten drasztikusan leesett a problémás szülések száma a szaktárca saját, hivatali statisztikájában.

És akkor vette észre egy statiszta: előtte olyan kórház is volt, ahol negyedóránként kezdtek el egy szívműtétet – egyazon műtőben.

Személyes példám pedig kolozsvári:

mikor beindultam szülni, egyedül, elfolyt magzatvízzel, még vattát vásároltam a sarki gyógyszertárban, mert szólt az orvosom, hogy odabent nincs.

Aztán, egy héten belül, kétágyas manzárd-szobába kerültem, ahol a kolleginával plazmatévét vezényeltünk kellő hangosra, hogy az szomszéd kétágyassal közös fürdőszobában zuhanyzás közben is halljuk.

Egyazon állami szülészeti klinikán történt.

Statisztikailag ez a kórházi középérték: „vatta néha nincs, plazma néha van”.

Szervezni aztán, persze, esetfüggően lehet könnyebb életet, gyerekfelügyeletet, baráti-, szociális hálóval – ez nem a törvényhozók reszortja.

Bölcsődében Székelyföldön kb. napi 4-6 lej a bölcsőde, és ugyanennyi az óra(!)bére a házhoz jövő bébiszitternek. Az ember, a Család spórol – amikor tud.

Külön kérdés, hogy a román törvénykezés ott tart-e már, ahol a hivatásos bébiszittereknek hihető szintű szakképesítést biztosít – a gyerekbántalmazásokat pedig bünteti-e.

De ezzel a szakembereknek kell foglalkozni, adjunk (sajtó) nekik mandátumot rá minden szinten.

(Én egy ilyen kisvárosban – mint Gyergyószentmiklós – működő két magyar helyi televízió, két magyar hetilap, több magyar rádió fórumán is érdekesnek érzem napirendre hozni a témát.)

Ami húsba vágó, szóljon a statisztika szereplőinek egyedi és mindennapi hangján. Érdekében.

Ugrassa ki a (rendszer)kérdéseket. Számolni kell.

Mindennel számolni kell, ha az ember – ismét – teherbe esne. És akkor jó, ha mindennek az ellenkezőjével is – ha a leendő Családot ez megnyugtatja.

És aztán elfelejteni mindent. És bízni.

(Leginkább a bizalom, aminek hiánya az ijedelmeket mozgatja. Megléte komfortot épít törvények fölé. Mindenekfelett. Emberit. A létezését. A gyerekáldás-csodáét.)

És, nőknél – ahol a testben fogan, éled, birtokolva berendezkedik, használja anyját, majd törvényszerűen megszületik a csoda –, számolni kell tudni azzal is: még hány év van hátra az ideális törvénykomforthoz.

Hány még kivárni – Az Igazit.

Gergely Edit – a Transindex.ro portálról RIP Holt Költők.

A szerző projektmenedzser-, kulturális közösségszervező- és HR-képesítésű, marketing végzettségű szabadúszó kommunikátor, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

#musicHeals Laurent Rochelle: Sincronicity OKIDOKI

• Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
• Stratégiai cél: femicide-tribute.
• Fenntartó, szerk.: GE

Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE