Gergely Edit: JazzTrip in France – Átmenet [Liter@]

Aranymaszkos. Kolozsvár, 2026. február 12. Részletekhez cikk aljáról.

Amikor megérkezik a meghívás franciaországi jazzkoncertekre, épp azon gondolkodom, hogyan lehet jól kibírni azt, ami itthon, Erdélyben van.

Nem csak „Magyarországot”, hanem azt a fojtó összefüggésrendszert, amiben erdélyi magyarként is benne vagyok: a hírek, a reflexek, a mondatok, amik a nyelvbe akadnak.

Blogger vagyok, mindig és megmegállva. Jegyzetelésből élek túl.

És tudom, hogy Franciaországban is választások jönnek – nem menekülés ez, csak áthelyeződés.

Közben árvíz van: a folyók kilépnek a medrükből, a Pireneusok környékén áll a víz a földeken. A Toulouse felé ereszkedő repülőből olyan, mintha rizsföldek fölött szállnánk.

Előtte azt álmodtam, hogy a kis falusi házat, ahová megyünk, teljesen körbezárja a víz, és az idejáró őzek hátán úszunk át a bokrok fölött. Lepereg bennem — csak azért nem nevetek, mert mellettem egy fiatal sporttanár ül Râmnicu Vâlceáról, a feleségével és a szundikáló kisbabájukkal.

Brüsszelbe költöztek, mert ott magasabb az életszínvonal.

Szenved, mert a belgák nem mosolyognak. Ő sokat mosolyog. A hétvégén temették az apját. És így is.

A keresztneve Marian. A vezetékneve pedig magyar. Az elvált anyja neve után.

Kedvesen biztat: rendben lesz minden nekünk is, otthon maradottaknak is. Azt mondja: maradjak nyitott, röpüljek.

Brüsszelben széltépve esik az eső, csapkodja a kabátot. Először járok itt. Valami reklám jut eszembe egy hajlakkal — hogy ez a város megtartaná. Nem fontos gondolat, csak egy villanás.

Valami furcsa van a szívemben.

Levegőt veszek.

Az utazás egyik oka, hogy szeretném megérteni, mit jelent a francia „intermittent művész”-i létezés a gyakorlatban — és hogy a koncertek milyen hálót rajzolnak ki vidéken, emberek között, nem intézményekben.

A másik oka: egy beszélgetés. Laurent Rochelle avignoni születésű jazz-zeneszerzőjé. A vajdasági Döbrei Dénessel improvizatív színházhoz szerzett zenét, és így került el életében először Romániába. Erdélybe. Gyergyószentmiklósra, a DanceMouvementTheater fesztiválra.

Én is ott voltam, mert cikket írtam róla a Népszabadságnak. Jó rég volt, de nem eléggé ahhoz, hogy ne fájjon, hogy ez a lap is behalt.

Interjúban mondta el  decemberben nekem Laurent, hogy

amikor Erdélybe került, csak akkor hallott először arról: van itt egy kompakt, élő magyar kulturális közeg — politikai határokon túl.

Azt mondta, Franciaországból nézve Romániáról, Erdélyről és Magyarországról alig hallani. Rengeteget beszélnek Ukrajnáról, Oroszországról, és néha Orbán Viktorról.

De arról a mindennapi, összekevert, többnyelvű valóságról nem, amiben mi itt élünk. Interkulturális kontextus kellene, mondta, több csere, több híd, mert különben mindenki csak távoli szó marad a másik fejében.

A magyar nyelvről is beszélt: hogy önmagában is zeneként szól, még akkor is, ha nem értik a szavakat. „Már önmagában mesél valamit.” 

Ezen sokat gondolkodom.

Erdélyi magyarként ritkán hallom, hogy valaki kívülről így, tisztán látja — nem politikai jelszóként, hanem hangként.

Tudom, hogy néha már az is politikai tett, ha egy mondatot rendesen végigviszünk.

Olvasd tovább a Literán – katt a képre:

És Neked miben segíthetek? •  GEpress-referenciák.

#musicHeals

Exkluzív interjúink:

Az arenaminda-gergelyedit projekt

Koncepció:

A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.

Műfaja: Serious matters & Glamdoire.

Stratégiai cél: femicide-tribute.

Fenntartó, szerk.: Gergely Edit.

A Történet:

Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.

Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE