Képünk illusztráció. gefotó
Ajánló
Az észrevétel etikája – Mit mérünk valójában az iskolában? posztunk a tanulmány összefüggéseit, kulcskérdéseinek kivonatolt bemutatója: laikus-, gyakorló anyaként, újságíróként. Az a kérdés motzoszkált bennünk:
Képes-e maga az iskola Székelyföldön időben észrevenni azt, amit Brassai László kutatása már mérni tudott?
Dr. Brassai László pszichológus, kutató
A székelyföldi, Kovászna megyei kutatás előző részében a bevezető kutatásindoklás, a mintavétel- és mérőeszközök ismertetése zajlott: jelentős szerzői kiindulópontból.
Észrevehető, hogy Dr. Brassai László írásmódja nem pusztán adatközlő, hanem fokozatosan épít fel egy fogalmi rendszert: előbb meghatározza a pszichológiai konstrukciót, majd ismerteti a mérőeszközt, végül értelmezi az adatokat. Ezt a szerkezetet a magyar fordításban is végig megőrizzük, mert ez adja a tanulmány tudományos koherenciáját.
Ebben a 2. részben az 5-6., a 7–8. és 9–12. osztályos tanulók eredményeit láthatjuk, majd az első összehasonlító elemzés következik.
A sorozatot Kátai Borókának a hangmérnökünkről, Zeevről készült portrésorozatával illusztráltuk. (A Szerk.)
Dr. Brassai László:
Nem elég pusztán jelen lenni – Az iskolai kirekesztődés indikátorai az oktatási közösségekben
2. rész. Olvasd el az 1.részt itt.
Az iskolai környezetben megjelenő társas kirekesztődés a kapcsolati marginalizáció egyik formájaként értelmezhető. Jellemzői közé tartozik a figyelmen kívül hagyás, az elutasítás, a társas helyzetekből való kizárás, valamint az a tapasztalat, hogy a tanuló nem részesül megfelelő társas elismerésben kortársai részéről (Rigby, 2000; Gilman és mtsai, 2013).
A kirekesztődés megnyilvánulhat finomabb, kevésbé látványos formákban – például amikor a diákot nem hívják meg közös programokra, vagy tartósan kimarad a pozitív társas interakciókból –, de nyílt elutasításként vagy megbélyegzésként is jelentkezhet (Jiang és mtsai, 2022).
Az iskolai társas integráció egyik legfontosabb elméleti keretét a psychological sense of school membership fogalma adja meg, amely azt fejezi ki, hogy a tanuló mennyire érzi magát elfogadottnak, tiszteltnek és megbecsültnek saját iskolai közösségében (Goodenow, 1993).
Az odatartozás élményének hiánya szoros kapcsolatban áll az iskolai elköteleződés csökkenésével, a tanulási aktivitás visszaesésével, valamint a korai iskolaelhagyás fokozott kockázatával (Goodenow, 1993). Ennek megfelelően a társas elszigetelődést nem pusztán kapcsolati problémának, hanem jelentős oktatási kockázati tényezőnek kell tekintenünk.
A társas odatartozás hiánya az iskolai kirekesztődés egyik legfontosabb indikátora.
A szakirodalom következetesen összefüggésbe hozza a gyengébb iskolai alkalmazkodással, az alacsonyabb tanulmányi teljesítménnyel, valamint a lemorzsolódás magasabb valószínűségével (Goodenow, 1993; Rigby, 2000; Jiang és mtsai, 2022).
Az iskolai közösséghez való tartozás érzése, illetve a kortárskapcsolatokba való beágyazottság a tanulók pszichológiai jóllétének és iskolai elköteleződésének alapvető védőfaktora. Amennyiben a tanuló nem érzi magát elfogadottnak, megbecsültnek vagy a közösség részének, jelentősen nő a társas visszahúzódás, a motivációvesztés és a hiányzások kialakulásának valószínűsége (Rigby, 2000).
A mérőeszköz
Az iskolai odatartozás érzésének hiányát a szerző több, nemzetközileg validált mérőeszköz felhasználásával vizsgálta:
- Multidimensional Scale of Perceived Social Support (Zimet és mtsai, 1988) – 2. és 3. tétel;
- School Engagement / School Belonging Scale (Fredricks és mtsai, 2004) – 1. tétel;
- Student–Teacher Relationship Scale (Pianta, 2001) – 4. tétel.
A középiskolás tanulók számára alkalmazott kérdések a következők voltak:
- Nem szeretek iskolába járni.
- Nem érzem magam az osztályközösség részének.
- Nincs közeli kapcsolatom az osztálytársaimmal.
- Nem érzem úgy, hogy a tanáraim megbecsülnek.
A kutatás életkori sajátosságok figyelembevételével három almintát különített el:
- 5–6. osztály,
- 7–8. osztály,
- 9–12. osztály.
Ennek megfelelően az egyes kérdőívtételek nyelvezetét és számát az adott korosztály sajátosságaihoz igazították, miközben a vizsgált pszichológiai konstrukció változatlan maradt.
5–6. osztályos tanulók
Az alsó gimnáziumi korosztályban két állítás vizsgálta az iskolai odatartozás élményének hiányát:
- „Nincs sok barátom az osztályban.”
- „Nem vagyok túl jó kapcsolatban a tanáraimmal.”
A skála belső megbízhatósága elfogadható (Cronbach-alfa = 0,623). A vizsgálat szerint a tanulók 17%-a nagy mértékben vagy teljes mértékben egyetértett azzal az állítással, hogy kevés barátja van az osztályban, míg 11,7% számolt be arról, hogy nem ápol jó kapcsolatot pedagógusaival. Ezek az adatok arra utalnak, hogy már a legfiatalabb vizsgált korcsoportban is megjelenik a társas odatartozás sérülése mint mérhető kockázati tényező.
A 7–8. osztályos tanulók eredményei
A felső gimnáziumi korosztályban az iskolai odatartozás élményének hiányát ugyanazon pszichológiai konstrukció mentén vizsgálta a kutatás, azonban az életkori sajátosságokhoz igazított kérdésekkel. A skála belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult, ami lehetővé teszi a kapott eredmények biztonságos értelmezését.
Az eredmények azt mutatják, hogy ebben az életkorban már érzékelhetően nő azoknak a tanulóknak az aránya, akik úgy érzik, hogy nem tartoznak szorosan az osztályközösséghez. A kortárskapcsolatok jelentősége serdülőkorban tovább erősödik, ezért az elfogadás, a társas státusz és a közösséghez tartozás élménye meghatározó szerepet játszik az iskolai jóllét alakulásában.
Az adatok arra utalnak, hogy a társas kapcsolatok sérülése ebben az életkorban már nem csupán egyéni nehézségként értelmezhető, hanem az iskolai közérzet egészére is hatással van. Azok a tanulók, akik kevésbé érzik magukat elfogadottnak, jellemzően alacsonyabb iskolai elköteleződésről és gyengébb kapcsolati beágyazottságról számolnak be.
A 9–12. osztályos tanulók eredményei
A középiskolás korosztályban az iskolai odatartozás érzése már összetettebb jelenségként jelenik meg. A vizsgálat azt mutatja, hogy ebben az életkorban a közösségi elfogadás, a pedagógusokhoz fűződő kapcsolat és az iskolai részvétel egymással szorosan összefüggő tényezőkké válnak.
Azok a tanulók, akik nem érzik magukat az osztályközösség részének, gyakrabban számolnak be arról is, hogy:
- kevés társas támogatást kapnak;
- ritkábban vesznek részt az osztály közös életében;
- kevésbé érzik pedagógusaik támogatását;
- nagyobb valószínűséggel tapasztalnak igazságtalan bánásmódot;
- gyakrabban jelenik meg náluk az önkéntes visszahúzódás.
A középiskolai eredmények tehát megerősítik, hogy az odatartozás érzése nem önmagában álló pszichológiai változó, hanem egy olyan kapcsolati rendszer része, amelyben a kortárs kapcsolatok, a pedagógusi támogatás és a közösségi részvétel kölcsönösen erősítik egymást.
A három korcsoport összehasonlítása
Az eredmények életkori összevetése alapján egyértelmű tendencia rajzolódik ki.
Az általános iskola alsóbb évfolyamain az iskolai odatartozás érzését elsősorban a közvetlen kortárskapcsolatok határozzák meg.
A serdülőkor előrehaladtával azonban ez a jelenség egyre összetettebbé válik. A középiskolás tanulók esetében az odatartozás már nem csupán azt jelenti, hogy vannak-e barátaik az osztályban, hanem azt is, hogy:
- meghallgatják-e őket;
- részt vehetnek-e a közösségi döntésekben;
- számíthatnak-e pedagógusaik támogatására;
- igazságosnak érzik-e az iskolai környezetet;
- biztonságban ki merik-e fejezni érzéseiket és véleményüket.
Ez az eredmény jól illeszkedik a nemzetközi szakirodalom megállapításaihoz, amelyek szerint az iskolai odatartozás érzése serdülőkorban fokozatosan kapcsolati és identitásbeli kérdéssé válik, és egyre kevésbé magyarázható egyetlen tényezővel.
(Folytatjuk)
Előző részekhez katt ide:
- 1. rész: A szerző kutatási indoklása, bevezető, kontextus
- 0. rész: Az észrevétel etikája – a tanulmány összefoglaló áttekintése.
Folytatás: 3. rész. A társas támogatás hiánya (linkesítjük, ahogy elkészült).
Brassai Lászó
Névjegy: Dr. BRASSAI LÁSZLÓ
pszichógus, kutató, iskolai tanácsadó, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ koordinátora.A Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolájában 2011-ben megvédett doktori értekezésében az élet értelmességét vizsgálta mint a serdülőkori egészségmagatartás védőfaktorát.
Kötetei: (Bustya Jánossal) Jelentés a veteményeskertből: Hozzáadott értékek a református felekezeti iskolában, Romániai Református Pedagógiai Intézet, Kolozsvár, 2014.
Jelen kutatásában az iskolai inklúzió és a kirekesztődés korai indikátorait elemzi, 1389 Kovászna megyei diák válaszai alapján.
Kapcsolódó magánterület:
