Illusztrációink: carpe diem/ Magánterület

Dr. Brassai László pszichológus frissen megjelent Kovászna megyei kutatása  nem egyszerű oktatásszociológiai jelentés.

Sokkal inkább egy olyan dokumentum, amely megpróbálja mérhetővé tenni azt, amit a pedagógusok, szülők és iskolapszichológusok gyakran csak megéreznek.

A fordítás az eredeti, cca. 40 oldalas román nyelvű kutatás alapján készült, terjedelemre való tekintettel több bejegyzésben publikáljuk a Magánterületen – minden résznél linkben jelöljük a kapcsolódó elemeket.

A lentiekben közzétett fordításunkhoz a lektorálás során kapott észreveteleke folyamatosan beépítjük. (Kiemelések tőlem, Szerk.,ge)

A kutató névjegye:

Dr. BRASSAI LÁSZLÓ

pszichológus, kutató, iskolai tanácsadó, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ koordinátora.

A Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolájában 2011-ben megvédett doktori értekezésében az élet értelmességét vizsgálta mint a serdülőkori egészségmagatartás védőfaktorát.

Kötetei: (Bustya Jánossal) Jelentés a veteményeskertből: Hozzáadott értékek a református felekezeti iskolában, Romániai Református Pedagógiai Intézet, Kolozsvár, 2014.

Jelen kutatásában az iskolai inklúzió és a kirekesztődés korai indikátorait elemzi, 1389 Kovászna megyei diák válaszai alapján.

Brassai László:

Nem elég PUSZTÁN jelen lenni – Az iskolai kirekesztődés indikátorai az oktatási közösségekben

Kutatási jelentés

(3.rész.)

Olvasd el EREDETIBEN: Dincolo de prezența la școală: indicatori ai
excluziunii școlare în comunitățile educaționale

1. rész magyarul ITT,

2. rész magyarul ITT.

(…)

A társas támogatás a pszichológiai jóllét, az iskolai alkalmazkodás és a közösségi integráció egyik legfontosabb védőtényezője.

A szakirodalom szerint a társas támogatás nem kizárólag a segítség tényleges rendelkezésre állását jelenti, hanem mindenekelőtt azt

a szubjektív élményt, hogy a diák számíthat környezetére,

és szükség esetén érzelmi, információs vagy gyakorlati támogatást kaphat (Zimet és mtsai, 1988).

Az iskolai közösségekben a társas támogatás több forrásból származhat: a családtól, a kortársaktól és a pedagógusoktól. Ezek a támogatási formák egymást kiegészítve járulnak hozzá a tanulók pszichológiai biztonságérzetének kialakulásához, valamint az iskolai közösséghez való kapcsolódás élményéhez.

A társas támogatás hiánya számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A kutatások összefüggést mutattak ki a gyengébb társas támogatás és

• az alacsonyabb iskolai elköteleződés,
• a fokozott pszichés terhelés,
• a magányosság érzése,
• valamint a korai iskolaelhagyás magasabb kockázata

között. A tanuló által érzékelt támogatás mértéke ezért fontos mutatója annak, hogy mennyire képes beágyazódni saját iskolai közösségébe.

A mérőeszköz

A társas támogatás vizsgálatához a kutatás a Multidimensional Scale of Perceived Social Support (MSPSS) kérdőív megfelelő tételeit alkalmazta (Zimet és mtsai, 1988). A skála azt méri, hogy a tanulók mennyire érzik úgy, hogy szükség esetén számíthatnak a számukra fontos személyek segítségére és támogatására.

Az adatfelvétel során a kérdések az életkori sajátosságoknak megfelelő megfogalmazásban szerepeltek, ugyanakkor minden korcsoport esetében

ugyanazt a pszichológiai konstruktumot vizsgálták:

a tanulók által észlelt társas támogatás mértékét.

Az eredmények

Az eredmények azt mutatják, hogy a társas támogatás hiánya valamennyi vizsgált korcsoportban jelen van, ugyanakkor gyakorisága és kapcsolatrendszere életkoronként eltérő.

Az alsóbb évfolyamokon a társas támogatás hiánya elsősorban

a kortárskapcsolatok minőségével mutat összefüggést.

A felsőbb évfolyamokon ezzel szemben egyre szorosabban kapcsolódik

az iskolai odatartozás érzéséhez, a pedagógusok támogatásának megéléséhez, valamint a közösségi részvételhez.

A korrelációs elemzések alapján a társas támogatás hiánya különösen erős kapcsolatot mutat:

• az iskolai odatartozás érzésének hiányával;
• a közösségi részvétel csökkenésével;
• a pedagógusok részéről érzékelt támogatás alacsonyabb szintjével;
• valamint az önkéntes visszahúzódásra való hajlammal.

A vizsgálat eredményei megerősítik, hogy

a társas támogatás nem önálló jelenségként értelmezhető, hanem az iskolai inklúzió több más dimenziójával

szoros összefüggésben jelenik meg.

Azok a tanulók, akik kevésbé érzik magukat támogatottnak, nagyobb valószínűséggel számolnak be az iskolai közösségtől való eltávolodásról és a részvételi lehetőségek beszűküléséről.

A személyes megbecsülés hiánya a kortárscsoportban

A serdülőkor egyik meghatározó fejlődési feladata a kortárskapcsolatok kialakítása és fenntartása. Az osztályközösségen belül elfoglalt hely, a társak részéről érkező elfogadás, valamint a személyes megbecsülés érzése alapvetően befolyásolja a tanulók pszichológiai jóllétét és iskolai alkalmazkodását. A szakirodalom szerint azok a tanulók, akik úgy érzik, hogy társaik nem értékelik őket, kevésbé vesznek részt a közösségi életben, alacsonyabb önértékelést mutatnak, és nagyobb valószínűséggel szigetelődnek el (Rubin és mtsai, 2006; Wentzel, 2017).

A kortárscsoportban megélt megbecsülés hiánya nem azonos a nyílt elutasítással. Gyakran sokkal kevésbé látványos folyamatként jelenik meg: a tanuló ritkán kerül a közös tevékenységek középpontjába, véleményét kevésbé veszik figyelembe, vagy úgy érzi, hogy jelenléte kevéssé fontos a közösség számára. Az ilyen tapasztalatok hosszabb távon csökkenthetik az iskolai odatartozás érzését és a közösségi részvétel iránti motivációt.

A mérőeszköz

A kutatás a személyes megbecsülés hiányát olyan kérdőívtételek segítségével vizsgálta, amelyek a tanulók saját észlelését mérték arra vonatkozóan, hogy mennyire érzik magukat elfogadottnak, értékesnek és megbecsültnek kortársaik körében. A kérdések megfogalmazása az egyes életkori csoportokhoz igazodott, azonban minden esetben ugyanazt a pszichológiai konstrukciót mérték.

Az eredmények

Az eredmények alapján a személyes megbecsülés hiánya minden vizsgált korosztályban jelen van, ugyanakkor gyakorisága és kapcsolati mintázata az életkor előrehaladtával változik. A fiatalabb tanulók esetében elsősorban a baráti kapcsolatok számával és minőségével mutat összefüggést, míg a középiskolásoknál már szoros kapcsolatban áll az iskolai odatartozás érzésével, a közösségi részvétellel és a társas támogatás megélésével.

A korrelációs elemzések azt mutatják, hogy a személyes megbecsülés hiánya különösen erős együttjárást mutat:

• az iskolai odatartozás érzésének hiányával;
• a társas támogatás hiányával;
• a közösségi részvétel csökkenésével;
• valamint a tanórán kívüli tevékenységekben való részvétel korlátozottságával.

Különösen figyelemre méltó, hogy a középiskolai mintában a személyes megbecsülés hiánya és a tanórán kívüli tevékenységekből való kimaradás közötti kapcsolat a vizsgálat egyik legerősebb korrelációját mutatja. Ez arra utal, hogy

a közösségi részvétel és a kortársak általi elfogadás egymást kölcsönösen erősítő jelenségek.

Az eredmények összességükben azt támasztják alá, hogy a kortárscsoportban megélt személyes megbecsülés nem csupán a társas kapcsolatok minőségét tükrözi, hanem az iskolai inklúzió egyik meghatározó összetevője is. Azok a tanulók, akik kevésbé érzik magukat értékesnek saját közösségükben, nagyobb valószínűséggel számolnak be alacsonyabb részvételről, gyengébb kapcsolati beágyazottságról és fokozott visszahúzódásról.

(Folytatjuk)

#MusicHeals

Exkluzív interjúink: