[preGuest] Gyalai István #Wien-blogja 2.

Kedves Edit,

az én tapasztalatom szinte mindig az volt, hogy a valóság nemcsak felülírja, de egyúttal felülmúlja a képzeletet, legalábbis ami életünk helyszíneit illeti. Különben csak ne panaszkodjunk a képzeletre!

(S a valóságra? Panaszkodni alighanem arra se érdemes… Inkább a jó kérdésre figyelni: itt és most mit lehet/ kell tennem?)

Ami engem illet, csütörtökön, 12- én este tényleg meglett a megnyitó, a Kék Pávában, a Kirchberg utca 17- ben, a Spittelberg negyedben

(Iva galériásnő szerint valahol a kapu alatt van egy emléktábla, hogy II. József császárt fiatalkorában itt dobták ki (?),

merthogy ez a ház (meg a környék) könnyűvérű hölgyek kezén vala s ha egy- egy vendég illetlen stb. volt, megesett az ilyesmi, mármint a távozás sürgetésének eme radikális válfaja …)

Egy Habsburg volt csütörtökön is a vendégek között, teljesen függetlenül minden interpretálási reflextől. Két hete egy workshopon vett részt, amit a római freskókkal kapcsolatban találtam ki, de már azelőttről is ismertem…

Érdekes közönség jött össze, válogatottan vegyes vendégek, és Jakob már meg is kezdhette mondókáját a kiállítás képeihez fűződő gondolatairól. Igazán meggyőző módon kombinált össze sokféle gondolatot, megérzést, poétikus interpretációt és empatikus rezonanciákat, árnyaltan, tisztán beszélt, hozzáértéssel és szeretettel.

Megható volt ennek a fiatalembernek tiszta zavartalansága.

Lett barátnője Párizsból (ott ismerkedtek meg, ahol Jakob a mesteri évet abszolválta), aki egy filmet forgatott a nyáron Rigában, szintén ott volt. Még sorolhatnám…

A nagy, drágán bekeretezett színes akrilkép, a váradi Köröspart, a folyó, az Olaszi templom tornyával

ahol nagyapám több mint harminc évig ref. lelkészként szolgált (1919-1950), álombeli függönyökön átderengve, a mai elme- és kézmozdulatokból kétdimenziósan újra kitalálva-kiszínezve

(sok és sokfajta kék, kevés zöld, minimális narancs…)

Aztán a zúgó párbeszéd- zivatar alábbhagyott.

Pénteken a tízrészes második kerületi kurzus első kiadását tartottuk meg, a Szt. Lipót templomtól egy macskaugrásnyira, az itteni Lipótvárosban (Leopoldstadt).

Péntek este a filmmúzeumban Visconti L’innocente filmjét nézhettük a zsúfolt teremben egy emberként lélekzetvisszafojtva, mozdulatlanul, megbűvölve kétésfél óráig.

Emlékszem, otthon láttam egykor, majd öt évtizede.

Abszolút lenyűgöző, D’Annuntio könyve alapján, nemcsak remek erkölcsi- lélektani tanmese, elsősorban mintha inkább a látás

(s a mozi)

varázslatos csodájának ünneplése, elképesztő esztétikájú tobzódás a szépség földi megjelenési formáiban, kastélyok míves kárpitjai és bútorai, finomművű vázákban mesterien elrendezett virágcsokrok, gyönyörű kosztümökben kifinomult szépségű nők

(néha kibontva ruháikból a pár erotikus jelenetben, páratlan ízléssel és mértékkel adagolva a détail-meztelenséget szimbolikusan mint emberi ultima ratio-t a lét forgatagában, küzdelmében és őrületében…)

És ezekkel az utolérhetetlen erejű, minőségű vizuális kincsekkel legbelül,

Győri 86-os út, Nyugat-Magyarország. Gyalai István fotója

éjfél körül Keletre indultunk, a kis kertes falusi házba Nyugat- Magyarországra.

Jó volt az éjszakai nyugodt suhanásban egymást, magunkat faggatni tovább, filmről, megnyitóról, emberekről, vicces, komikus, tragikus dolgokról vegyesen,

az abszurd háborúról,

a kisiklott globális biztonság fenyegető elenyészéséről,

a fagyoskodó civilekről, katonákról,

a harsogó hangadókról, az ésszerűen megszólaló kevesekről,

arról, hogy mi lesz itt egy- két év múlva vagy akár már holnap reggel.

S a megérkezés sziporkázó csillagok alatt…
Az éjszakai kert…

Reggel a kisváros (mint Belényes, gondolom néha), itt Csornán, hatezer lakos stb., (deportálási emlékmű, ordító plakátok uszító zavara…)
Egy rajz kerekedett ma csak s már vége is a napnak itt, mint az éjszakai tábortűz szétrebbenő szikrái, egy villanás volt mindez, ismét.

Két napig maradunk, aztán Bécsből folytathatom a kérdéseiddel való párbeszédet.

Nagyon remélem, nálad remek, érdekes napok színezik utazásod albumát!

Szeretettel ölel,

I

Kapcsolódó:

HU-DE-EN [preGuest] Gyalai István #Wien-blogja a február 12-i AtelierA kiállítás elé

Exkluzív interjúink:

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE