KEGYELETDEFICIT, HOLT KÖLTŐ-MÓDRA [A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA]

Gergely Edit / 2010. november 7. / gergely.transindex.ro A cikk születése idején a szerző marketing-komunikációs főiskolára járt. GYES-en volt. Szabadúszóként kommunikációs tanácsadásból élt, és a Transindex Holt Költő gergely.transindex.ro bloggere volt – a saját Magánterület blogja mellett.

A Kelemen Hunor miniszteri aláírásával megjelent Adrian Păunescu-kegyelet körüli cirkuszkodás azt mutatja: valami deficitesen működik ebben a kultúrában. Valami, amit a kegyelet illemtana szemérmesen eltakar.

Egy kegyeletszöveg valójában, természete miatt, érinthet-e közvéleményt, vagy csupán halálhírre reagálva üresben futja a protokollköröket a halálhír pillanatában?

– ez az alapvető kérdés most a műfaj illemtanában.

Közép-Európa balkáni szélén.

2010-ben, egy Románia nevű országban, ahol egy magyar ember – történetesen költő – a román kultúrminisztérium főnöke, midőn egy vitatott és népszerű román költő-irodalomszervező… meghal (így koppan a szó kegyelet nélkül, mint minden civil halandónak).

Híres és hírhedt egyéniségeknél azonnal kiütközik a protokoll dilemmája.

„Halottról jót vagy semmit” – diktálja a kegyeletkultúra általános imperatívusza. Ezért „kegyeletsértő’, aki a hírhedtséget nem hogy súlyozza, hanem egyáltalán szóba meri hozni.

Abban a pillanatban. A kegyelet pillanatában. Amit a halál lejogvédett.

Az biztos: ha az elhunyt minden mércével (ellenérzéseink őszinteségével is) markáns személyisége egy történelmi-irodalomtörténeti korszaknak, a reagálás nem sunnyogható el kultminisztériumi szinten.

Nem azért nem, mert hallgatni arany – hanem mert bunkóság.

Gyávasággal kevert bunkóság.

A kegyelet pillanata a halálról szól. Nem hősködésről. Nem becsmérlésről. Nem őszinteségről. Mert ilyen ez a kultúra.

Meddig mehet el egy kegyelet személyessége?

Mikor lesz igazzá?

Lehet egyáltalán?

Sajtóban kortársak emlékeznek meg a híres elhunyt érdemeiről, jobbára felkérésre, személyes kötődésük okán. Ebben a felkérésben a szubjektivitás adja az erőt, feszíti ki a halálpillanat traumáját. Minden, egy pillanatra, olyan emberi.

Ki állítja be ezeket a paramétereket?

Híres-hírhedt közéleti személyiségek esetében

a precedensek és az érzékenységek.

Értem itt az azt érzékeny kisebbséget is, akinek nem kedvenc szerzője Păunescu, lehet, mint első felesége, jó költőnek sem tartja, de önmérsékletet tanúsít: a kegyelet pillanatában.

Ez egy relatív időintervallum. Halál bekövetkezte napja és temetés napja közé illeszthető.

Ez alatt elvileg embargós a sárdobálás ebben a kultúrában.

Adrian Păunescu költő-szenátor esetében a miniszteri közlemény állította be az innenső szélét.

Totodată, poetul a trăit „apărând valori de netăgăduit, dar şi cauze pierdute”, se mai arată în comunicatul ministrului.

„Chiar dacă nu ar fi scris un rând, Adrian Păunescu tot ar fi rămas în cultura română; viaţa sa a fost, cu toate cele bune şi mai puţin bune, închinată culturii, în sensul cel mai generos al acestui cuvânt. Dar Adrian Păunescu a scris. A scris aşa cum respira, a scris în ritmul bătăilor inimii, a scris cu învolburarea unui sfârşit de veac. Şi a scris, mai ales, cu dragoste. Iar dragostea e cea care mişcă soarele şi celelalte stele”, mai spune Kelemen.

Azaz:

„Még ha egyetlen sort sem írt volna, Adrian Păunescu akkor is a román kultúra része maradt volna; élete – minden jóval és kevésbé jóval együtt – a kultúrának volt szentelve, e szó legnemesebb értelmében. De Adrian Păunescu írt. Úgy írt, ahogy lélegzett, a szívverése ritmusára írt, egy évszázadvég kavargásával írt. És mindenekelőtt szeretettel írt. Mert a szeretet az, ami mozgatja a napot és a többi csillagot” – mondta Kelemen.

 

---

SZALAGCíM:

Adrian Păunescu: Szerettem Nicolae Ceauşescu-t

A cikkbe ágyazott videók az eredeti Transindex-szövegben nem szerepeltek: Ikonikus pillanatok, habitus, temetés, életmű. 

„Ön az Anyádp*csája utcában lakik.” – érvel itt nyitányban a költő az újságírónak, aki szembesíti a múltjával.

VIDEÓ1.: A Realitatea TV 2008. május 16. Deschide Lumea (Nyisd ki a Világot) című műsorának vendégeként Adrian Păunescu szemtől szemben beszélgetett Cristian Pătrăşconiuval, a Cotidianul publicistájával. A Cotidianul aznapi számában olyan levelet közölt, amelyben Adrian Păunescu Nicolae Ceauşescuhoz fordult a következő megszólítással búcsúzva: „Éljen sokáig, Felséged!”

---

 

„Istoria unei secunde s-a încheiat, urmează istoria eternităţii! Pe patul de spital, poetul şi-a cerut iertare şi şi-a luat rămas bun. Este un semn al înţelepciunii şi al împăcării. Poeţii nu sunt sfinţi. Poeţii sunt doar zugravii icoanelor sfinţilor. Adrian Păunescu, Dumnezeu să te odihnească în pace!”, se încheie omagiul ministrului. MEDIAFAX

„Egyetlen másodperc története véget ért, következik az örökkévalóság története! A kórházi ágyon a költő bocsánatot kért és búcsút vett. Ez a bölcsesség és a megbékélés jele. A költők nem szentek. A költők csupán a szentek ikonjainak festői. Adrian Păunescu, nyugodj békében!” –

zárul a miniszter méltatása. MEDIAFAX

Azaz:

A kulturális miniszter, Kelemen Hunor közleményben jelezte, hogy Adrian Păunescu „a lehető legnagyobb intenzitással élte az életét – elkötelezetten, vulkanikusan, olykor a végletekig szenvedélyesen, emberi hibákkal, de angyali nagylelkűséggel is” – és hogy „úgy írt, ahogyan lélegzett”.

Traian Băsescu elnök pénteken, miután végső tiszteletét tette Adrian Păunescu ravatalánál a Román Írószövetségnél, úgy nyilatkozott: bár politikai nézeteik eltértek, a költő verseiben mégis közös hangra találtak.

Túlsót a román köztévé – mely intézményt ezért kegyeletsértés vádjával feljelentett a politikum erre figyelmes, aktív része.

Mert megszólaltattak egy történészt, aki a Ceauşescu-bárd minőségében nyilatkozott az elhunytról. Temetése napján.

A televízió a pillanat jogvédett-kultúráját hágta át.

Kelemen Hunor a cinkos összekacsintás kisebbségkultúráját.

A Krónika vezércikke szerint.

 

Ami ennek következménye, az mind a maga rendjén újabb protokollok menüit nyitja.

Belső, intézményi protokollokét.

Forgatókönyv ez:

1. eldöntjük, kiadunk-e közleményt, vagy sem.

Eldöntöttük.

Csatlakozó kérdések: kinek van jogosítványa megírni?

Ki nevével adjuk ki? Ez esetben a kegyeletkultúra személyes szignót igényel.

Miniszteri kegyelet készül tehát.

• A minisztérium kommunikációs szakértője tesz szövegjavaslatot. Ehhez ismeri az aláíró tisztségviselő koordinátáit: hogyan szólalna meg ebben a helyzetben.
• Megszületik az intézményi döntés, hogy a javaslat hol korrigálandó (pl. „ilyen szavakat nem használok kedves kolléga”, vagy „kérek egy új javaslatot”), a döntés, hogy a végeredmény kiközölhető.
• Ha éppen leépítés van az adott intézménynél, akkor az a so sorry fejezet.
• Baki kikerül a honlapra.
• Innét már csak egyetlen kommunikációs szabály érvényes: nem piszkáljuk le.

A baki közös, és közösen vállalandó.

Hogy minősíti-e a történetesen magyar, történetesen költő minisztert, hogy a történetesen román szakértője feltételezhetően futásban, igényesen készült anyagát leokézta – ez a szakma bakijai fejezetet színesíti.

Korántsem tragikus. Vicces. Szakma érti. (Irodalmi szakma is érti, abban is vicces.)

A Kelemen Hunor, mint író-költő nevével jegyzett kegyelet stilisztikai elemzése még sokáig szállóigében színesíti majd összmagyar irodalmi kocsmaéletünket.

(Disclaimer:) És ezt – tisztáznám itt – nem mint GE-vetítem, akinek első kötetétben Kelemen Hunor neve, mind akkori rádiós-kollégáé- irodalmáré, lektorként szerepel. Hanem mint aki felvetít egy rosszindulatmentes, nyilván szubjektív szcenáriót a Holt Költő-témára.

És mit ért a nép, az istenadta? Meghalt egy ember, akiről tudta, ki volt.

Mindenki halandó – s a költők halhatatlanságát sem a kegyelet pillanata rögzíti, mint ahogy az életmű halandóságát, illékonyságát sem.

Hanem majd a kánon, majd az ítészek, és majd idővel az idő.

Halálos ágyon írt vers pedig bulvárban, bulváron kívül is megrázó.

Ez egy ilyen bulvár-ország, ahol az államelnök szavalja a saját anyja halálára írt verset kampányban – pedig az anyukája akkor még élt.

Ez egy ilyen hely, ilyen deficitekkel.

Mit ért a kisebbségi magyar?

A kisebbségi magyar nem szakmabeli, de nem is hülye.

Sacc per kábé ismeri az árulókat, nem kell belenyomni az orrát kegyeletszövegbe. Ismer mindent. Ahogy érzékenyen fogalmazó barátom mondta: minden történelmi ünnep, ami a románoknak örömünnep, az nekünk gyászünnep és fordítva.

Ezen nincs mit erőlködni. Ellene sem.

Adrian Păunescu minisztériumi kegyeletszövege, ebben a kontextusban, lehetne angyalok trillázása is (oké, majdnem az). Elegáns, ha ezt egy ötvenes román anyanyelvű jóérzésű minisztériumi munkatárs fogalmazza, elegáns, ha a magyar miniszter aláírja, és elegáns, hogy a cirkusz hatására sem lábjegyzeteli „bocs, nem pont’ így akartuk”-kal senki.

Utolsó vers, a kórházi ágyon: fia fölvétele. És a moldávai beszéd: emlékezetes hangszereléssel.

 

És, percre se feledjük: Adrian Păunescuról van szó, akiről mindenki pontosan tudja, ki volt ő. És senki nem éhségsztrájkolt a szenátus előtt, nem gyújtotta fel magát a parlamenti parkolóban „Ceauşescu-bárd ne üljön bé ebbe’ a székbe!” lobogóval. Nem.

Tolerálta mindenki. Mint ahogyan a magyar kisebbség körében élő ex-bárdokat is tolerálja még ma is – kivétel az Új Magyar Szó főszerkesztője, Salamon Márton László Gáspárik Attilával közösen indított – 2008-ban elakadt – sorozata, az Előre-blogon – amely kartotékolja a neveket.

A méltatlankodóknak tehát lehet itt folytatni, amit elkezdtek.

Tessék ezt szemérmetlenül kitakarni.

Nem szeretném látni, kit dobálnak meg hősiesen sárral, paradicsommal, útban valamely tisztes hivatalába.

Csak kitakarva látni szeretném. Tudni. Erdélyi magyarként. Még evilágon.

Gergely Edit – a Transindex.ro portálról [RIP].

 

A szerző jelenleg kulurális közönség és közösségszervező-, projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Kapcsolódó:

[Népszabadság] Államosított pas de deux. Megmenekült a konstancai zenés színház

[NÉPSZABADSÁG] Vattázott telt ház – RO/HU botrány Sepsiszentgyörgyön

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE