[kritika][Eurovízió] MOSOLY A MÁRKÁN

gergely.transindex.ro A PERVERZIÓ FÖLDRAJZA MOSOLY A MÁRKÁN Gergely Edit utolsó frissítés: 21:16 GMT +2, 2010. június 2. – a Transindex.ro portálról

Az Eurovíziót nem lehet nem utálni, vagy nem szeretni. Középutas nincs. Az Eurovízió ötvenöt éve tud valamit, ami – így vagy úgy – kiveri bennünk a biztosítékot. Mi lehet az?

Zsigerből szólt volna Rózsa, a csipkés terítős tévé politúrjához intve:

– Laci, nézd meg ezt a magyar szemű német lánykát, eszem a lelkit, ha már a magyarok idén kimaradtak!

Ha Lena ötvenöt éve nyerte volna meg az Eurovíziót.

De, a gond az: most nyerte.

Két nappal a döntő lezárta után a Youtube-on keresve a választ, első blikkre elképedünk a hivatalos – eurovision.tv – klipjeinek látogatottságán.

Eddig Magyarországnyi néző kattant Lenára.

Megtudjuk a hozzászólásokból: a győztes Lena nagymamája magyar, „tőle örökölhette a barna haját és szemét.”

Ezt első rápillantásra.

Csak az arány kedvéért említve az összefüggést. És csak a germán szőkeségmítosz bulvártámasztéka javára.

Második flashre az ámulás, hogy tizenkét hozzászólás születik egyszerre. Perceként.

Az európai dalfesztivál még tart. Zajlik. Fogyasztják.

Masszívan.

---

A kérdést a román Paula és Ovi bronzérmes produkciójának klipje nyomta be a napba.

A román csapat egy olyan termékkel lépett az európai dalfesztiválos produkciójuk promoválásáért, ami szakít az eddigi látvány-szabvánnyal,

„már ahogyan azt az Eurovíziótól elvárná az ember.”(Óda, méltóság, stilizált nemzeti motívumok.)

Hogy milyen a Gyulafehérváron és Bécsben forgatott termék, vitatható.

De ami azonnal szemet szúr:

a klip direkt reklámot csinál az egyik román nyelvű országos lapnak a forgatókönyv első jelenetében.

futurisztikus jelenetben egy mai piacon tortáért versenyző lapot kinyomni az Eurovízióra, nem csekély marketing teljesítmény.

Patriciunak sem.

A termékelhelyezés ma trendi. Ekkora targetnél zseniális.

Elkezdtük messengeren bukaresti román sajtós kollégákkal beszélni róla.

A lapreklámozás ténye öröm és szenzác, de kínnal se lehet rávinni őket a linkre. Kivétel nélkül úúútálják.

Az Adevărul (Igazság) publicisztája végül azt válaszolja: az Adevărul társszervező-féle volt.

– Idézet messengerből:

„De fapt, formula era așa: „Eurovisionul, organizat de TVR în parteneriat cu Adevărul”.

Azaz: Voltaképpen, az volt a recept, hogy „A Román Köztévé és az Adevărul szervezte romániai Euróvízió”

– Ami érdekesen árnyalja a képletet,

a köztévének talán valami közbeszerzés-szerű pályázatot kellett volna kiírnia ekkora tételhez,

a közpénzes fenntartási alapja és a tisztességes verseny tételeiért.

A net, a visszabeszélő média, behoz egy olyan kanyart a teljes képbe, ami finoman átigazít a zsummogástól az érvelésig.

Játék és mérőeszköz.

---

Ötvenes anyukám is utálja az idei eredményt.

Vezeti a versenyzők nevét, értékelő számokat tesz már az elődöntőben. A versenyhez rituálét kapcsol. Játszik. Mér.

Pontosan tudja, mihez mér,

mert az ódát szereti az Eurovízión.

„Be sem kellene engedni a döntőbe az ilyet…”

– mondja anyukám Lenára.

Azt szereti, egy ország, ha már benevez,

• mutasson egy nyertes hangot,
• mutasson egy tartást,
• egy melódiát,
• egy potenciális kontinentális slágert.
• A nyertes ne bohóckodjon,
• ne riszáljon,
• főleg ne taroljon „butuska dallal” ( l. B.P.E. in https://multikult.transindex.ro/?cikk=11665 ).

Értem ezt az igényt.

Értem azt a márkát, amit idén talán Grúzia teljesített,

szelindionos karizmával.

Szeretem anyuban, hogy ezt szereti. Márkahű.

Az Eurovízió márka idén Made in Georgia

 

---

Az Eurovízió, míg nemzetek dalfelhozatalát versenyezteti, fél évszázada adja, ami a sajátja.

Úgy európai, hogy a most zajló, tagországokat szorgalmazó EU-identitás program csupán uniós direktíva mellette.

Szintén játék, szintén mérőeszköz.

Eddigi eurovíziós fogyasztóként a dalverseny szerkezete nyűgözött le. Törvényei. Szabályzata. Kotizációs önfenntartása.

Köztévés stabilitása és monopóliuma.

Kivételezett országok direkt döntőbe tálalása.

(Anyukám nem tudja, a német dal elődöntő nélkül, tehát kontinentális szűrők nélkül landolt a döntőben.

Nem is kell tudnia. Elmenne a kedve tőle jövőre. És hiányozna neki.)

Most az átváltozások trendje izgat. Az átváltozó identitásé.

Hisz, míg eddig presztízskérdés volt legalább a refrént anyanyelven beénekelni, ma már Bregovicsnak kell lenni, hogy az etnóhoz presztízsből asszisztáljunk egymillió klikkünkkel. Akik az úgy utáljuk, nézzünk belére szövetkeztünk. S ha idén a politikai alapú voks esélye ésszerűsíttetett (vö. B.P. E. cikke),

a vitatér is visszaszorul a lobbiról a márkára.

Aztán, valamelyik véletlen szörfözéskor, jön évente valahonnan egy hang, mint idén az ukrán Alyosha, és az ember megáll a palacsintasütővel.

Figyel.

Laci is abbahagyja a csörömpölést a debaréban.

Valami átüt az eurovizíós

szolgáltatáson.

Át a márkán.

Van egy bájos, hatvanas évekbeli stúdiós kameramozgással kezelt sárga köntösű angyal.

Átklikkelve az eurovíziós performanszra: túllihegett, apokalipszis-hirdető angyal.

De ami átüt, az az eurovíziós rendezőn és showfelelősön, a szolgáltatás helyi berendezésén is átüt.

Megfoghatatlan. Van.

Az ember átlinkeli az úúútálom táborába. Messengeren. Bukarestbe.

És jön válaszul egy: ” 🙂 „.

 

Helyben vagyunk.

 

Gergely Edit – a Transindex.ro portálról. [RIP]

 

Thank you for being here —
in a place where memory is work, and beauty is a kind of resistance.