„Amikor megjöttek a vándormozisok, az egészfalu feléledt. Mentünk, kiabáltunk, hogy este hatkor kezdődik a Vándormozi! A parasztok meg csak néztek. Azt hitték, megverjük őket, pedig nem is verekedünk! Félnek tőlünk! Meg lenéznek minket. De ha kell, elverünk mi magunkban kettőt- hármat!”(Roma fiú, Arló.)
Az Ózdtól tíz kilométerre található, kétezer fős Arlón a kisebbségben lévő roma lakosság a többiektől elkülönülten él a falu széli cigánytelepen. A két nép között mindkét irányban erős az ellentét: egymás köszöntését felváltva hol fogadják, hol nem. Jellemző, a buszon se ülnek le egymás mellé. Az ellenéteket hét éve idetelepült fiatal ferences rendi nővérek igyekeznek csökkenteni, programokat szervezve cigányoknak és nem cigányoknak egyaránt.
Fotó: Vándormozi
Az utóbbi időben gyarapodtak a negatív kritikák mind a cigányok, mind a nem cigányok részéről. Márta nővér a Vándormoziról, a lelkes fővárosi akciócsoportról hallván, megkérte őket, látogassanak el Arlóra.
Kővári „Borz” József Vándormozi- alapító akkor már 1999 óta járta hétvégenként barátaival a romák lakta falvakat. A csapat számára világos volt: célhelyeiken nemcsak mozivarázsra, jókedvű estékre van igény, hanem a bezárt mozik, omladozó kultúrházak falvaiban a közösségi programok hiány a is érzékelhető.
Fotó: Vándormozi
2000-2004 között mintegy harminc helyszínen vetítettek kultúrházak falára a Latcho Drom (Jó Utat), Cigányok ideje, Meztelen vagy, Országalma filmeket.
A programot javarészt önfenntartóként és alkalmilag szerzett kisebb tá mogatásokból éltették. A mozgókép ereje című programmal 52 ezer eurós pályázatot nyertek a PHARE Acces 2002 program kiírásán.
Tizennyolc Baranya, Borsod, Nógrád, Tolna megyei falu közt megtett 8000 kilométer, 40 órányi lejátszott film, közel ezer néző (gyerekek és felnőttek vegyesen), 50 óra felvett videóanyag, közte amit a roma gyerekek maguk rögzítettek egymásról, ez a Vándormozi mérlege.
A rendezvényeken kevés nem roma vett részt, s a helyi önkormányzatok is felemásan viszonyultak a programhoz. Mátraderec skén például rendkívüli eseménynek számított, hogy egy „cigányprogram” kedvéért kinyitották a kultúrházat, mert a helyi romák önállóan nem szervezhetnek bulit a teremben. Ezzel szemben a Kaposvárhoz közeli Csökölyön a falu fiatal polgármestere elkötelezett híve a helyi cigányság felemelkedésének: az iskolával közösen készítették elő a terepet a kétnapos Vándormozinak.
Fotó: Vándormozi
– Pedagógusok bevonásával sikerülhet a roma és nem roma gyereket egy zerre megszólítani – véli Balákné Kovács Klára magyarderecskei nem roma pedagógus. A kiírás szerint viszont semleges terepen a jánlott a projektet lebonyolítani.
A zenélve falun végigvonuló, a helyiekkel együtt bográcsgulyást főző vándormozisok ugyanakkor a politikumtól is ódzkodnak, mivel meggyőződésük: a romák gondjait nem lehet felülről megoldani.
Sikerrel járt, hogy a rendezvény résztvevői videoüzeneteket küldtek a következő falu résztvevőinek, így jelezve a Vándormozi általános célját: a kommunikáció megteremtését.
Csaknem ezer nézőt vonzott a vándormozi. Fotó: Gergely Edit / NÉPSZABADSÁG
– Ez a „helyi demokrácia erősítésére” kiírt pályázat Magyarországon eleve illuzórikus – mutatott rá Fleck Gábor ku tatásvezető.
A két-három éve PHARE- programok átvilágításával is foglalkozó
kutató társaival lekérdezéses módszerrel a második csapatban vizsgálta a visszacsatolást.
Ff. fotók: Vándormozi katalógus Forrás
Rádöbbentek: a romák szeretik magukénak tudni, „kisajátítani” a programot, hivalkodni vele a nem roma közösség előtt, hogy lám, most őhozzájuk jöttek „a pestiek ”.
- A cikk megírása idején (2005) a szerző Méray-díjas ösztöndíját töltötte a budapesti Népszabadságnál. A cikk szerkesztője: N. Kósa Judit volt. - A teljes Népszabadság oldal a cikkel: itt, Kelen Károly kolléga archívumából.
Olvasnál még vintage cikket? Itt a
