Erdélyben turnézik Schäffer Erzsébet. Előadásának szlogenje:
„Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java.”
Könnyed, derűs, sőt talán bölcsességet sejtető mondatnak tűnhet, de valami már első olvasásra feszülni kezd bennünk. És nem csupán attól, hogy logikailag csúsztat. Olvassuk el újra.
Ez a marketing szlogen olyan, mint egy aranyozott kasza: ragyog, de vág.
A mondat, amely talán inspirálni akar, valójában rangsorol. Kizár, nem befogad. Azt üzeni: aki megöregszik, az valamilyen „elitbe” tartozik, a többiek – bárki is legyen az – alulmaradtak. És ez különösen bántó akkor, ha tudjuk: az öregedés nem érdem vagy verseny, hanem élet. Közös sors. Nem mindenkié, de sokaké – és hogy ki hogyan jut oda, abban a szerencsének, egészségügynek, társadalmi háttérnek, életeseményeknek sokkal nagyobb szerepe van, mint a „javának” vagy a „nem javának” minősége.
Tehát hamis is. És sértő.
Mert mit is mond ez a szlogen valójában? Kisarkítjuk:
- „Fiatal bárki lehet” – hát persze, csak születni kell hozzá. Öregnek lenni viszont morális teljesítmény.
- „Öreg csak a java?” Akkor a többiek, akik nem érték meg az öregkort, a selejt szortírozásán estek ki? Kösz, Erzsébet. Szólj a leukémiának is, hogy ne egy 9 évest vigyen el, mert ő még nem a java. (Csecsemőhalál, ajvé.)
- „Aki öreg, az jó ember.” Ez olyan, mintha azt mondanánk: „aki öregkoráig él, az már biztosan bölcs”. Kár, hogy a történelem tele van ennek az ellenkezőjével.
Hogy öregnek lenni kiváltság, amit csak „a java” kaphat meg. Mindenki lehet fiatal – de csak a „legjobbak” érhetik meg az öregkort? Csak azok érdemlik meg? És a többiek? Akik betegen, elesetten, magányosan, méltatlan körülmények közt öregednek – ők nem „a java”? Akik korán meghalnak – ők selejt?
Sértő, mert az időskort – ami amúgy is tele van nehézséggel, láthatatlansággal, kirekesztéssel – romantizálja. Dicsfényt von köré, mintha az önmagában boldog, méltóságteljes és példamutató lenne. A valóság pedig az, hogy az öregek többsége küzd: egészséggel, magánnyal, létbiztonsággal, figyelemhiánnyal. És nem attól lesz valaki értékes, mert túlélte az éveket.
És fiatal mindenki lehet? Aki fiatal, de elveszett, magányos, keresi az útját, az is „csak úgy” fiatal? Ez is ugyanúgy hamis. Mert nem, nem mindenki tud fiatal lenni: van, aki beleöregszik a gondokba már húszévesen.
Jó lenne, ha végre olyan mondatok születnének, amelyek nem emelnek fel valakiket mások rovására. Nem a „java” és „nem java” emberekről beszélnének, hanem rólunk – egyformán értékes, különböző történeteket hordozó, öregedő vagy épp fiatalodó emberekről.
De mi van akkor, ha ezt egy idős ember mondja?
Schäffer Erzsébet maga 77 éves. A mondatot tehát egy idős ember saját maga és generációja nevében mondja. Ez azonban nem mentesíti a szlogent a kritikától, sőt: éppen ettől válik még érdekesebben problematikussá.
Ez a mondat így önigazoló kijelentéssé válik: nem csupán dicséretet mond a korosztályának, hanem saját magát is beemeli a „java” kategóriába. Ez önmagában nem baj – de az önépítés nem lehet kizáró.
A baj az, hogy ezzel generációs konfliktust ébreszt. Azt mondja: mi, akik megöregedtünk, bizonyítottunk. Ti, fiatalok, majd meglátjátok, ha egyáltalán eljuttok oda. Ez nem partnerség, hanem lekezelő tapasztalati gőg.
Nem tudhatjuk, Schäffer Erzsébet ezzel akart-e bántani. Valószínűleg nem. De a szándék nem oldja fel a hatást. A mondat logikailag hibás, és társadalmilag megosztó.
Az öregedésről és fiatalságról sokkal hitelesebben beszél az, aki nem rangsort állít, hanem tapasztalatot oszt meg. Aki nem kiváltságról beszél, hanem közös utakról. Aki nem a „javakat” keresi az emberekben, hanem az emberit – bármilyen korban, bármilyen állapotban.
Már csak egy kérdés maradt, szakmailag, hogy azt a prima vista gyomorban feszülést letérképezzük:
Hogyan lehetett ilyen jól elcseszni egy ilyen fontos szlogent?
Nézzük meg logikailag is.
Formai szerkezet: ellentétes tagmondat – hamis szembeállítás
A mondat két részből áll:
-
A: „Fiatal bárki lehet”
-
B: „Öreg csak a java”
A szerkezet logikailag egy kontrasztot állít fel: „bárki” kontra „csak a java”, tehát a mondat mögöttes logikája:
„A fiatalság bárkinek elérhető (közönséges), de az öregség csak kiváltságosaknak (értékeseknek) adatik meg.”
Ez hamis ellentét, mert:
-
A fiatalság nem „választható állapot”, hanem egy biológiai életszakasz.
-
Az öregség sem érdem vagy erkölcsi minőség alapján jár, hanem túlélési következmény.
-
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
2. Hibás kategorizálás (logikai kategóriahiba)
A „java” itt implicit módon erkölcsi vagy értékalapú besorolást jelent: csak a „legkiválóbbak” öregednek meg.
Ez többféle logikai hibához vezet:
-
Keveri a biológiai és morális kategóriákat.
Az „öregség” nem erkölcsi jutalom, hanem biológiai állapot.
Az „értékes” vagy „kiváló” viszont morális kategória – nem ekvivalens a korral. -
Implicit oksági tévedés: mintha az öregség következménye lenne az „emberségnek” vagy „jóságnak”, ami nem igazolható.
3. Értéktorzító általánosítás
-
Az „öreg csak a java” kijelentés egy általánosítás, ami kizárja azokat az időseket, akik nem illenek a „java” képébe (betegek, szegények, elesettek).
-
Ez stigmatizáló, mert értéktelenné teszi azokat, akik idősen gyengébbek, vagy épp korábban halnak meg (pl. betegség, háború, szociális környezet miatt).
4. Rejtett premissza (el nem mondott, de feltételezett alap)
A mondat mögöttes állítása:
„Az, hogy valaki megöregszik, azt jelenti, hogy valami különösen jó van benne.”
Ez nemcsak hamis, hanem nem is következik szükségszerűen a biológiai realitásokból. Ezzel a szlogen idealizál egy valóságot, amelyre nincs empirikus alap.
5. Retorikai csapda: pozitív elfedés negatív hatással
A szlogen dícséretnek álcázza magát, de logikai szerkezete kirekesztő:
-
Az „öreg” = „java” állítás implicit módon kizárja a „nem-javát” a méltó öregedésből.
-
Az „aki nem öregszik meg, az nem volt elég jó” következtetést sugalmazza.
Ez rejtett érvelési hiba (érzelmi manipuláció), amely nem racionális, de érzelmi síkon működik.
és visszaüt. mert tendenciózus.
„Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java” Schäffer Erzsébet
De ha „bárki” lehet fiatal, akkor, érthetjük úgy, hogy aki öreg is lehet fiatal. És akkor mit mond Schäffer Erzsébet?
„Fiatal az öreg is lehet, de öreg csak a java.”
Ami ugyanazt a problematikát hordozza. Nem kiküszöbölhető. Damage is done. Ez az a pont, amikor a szlogen vessző utáni fele – amennyiben még az ötletelésben lennénk – mehet a kukába.
És, igazából, egyszerűen nem értjük, Pulitzer-emlékdíjas újságíróról lévén szó, miért nem egyenesen oda ment az egész.
#musicHeals
