[Népszabadság] Ars Tenebris – Sötét művészeti fesztivál Barcarozsnyón a horrorfilm centenáriumán

2010. augusztus 24. Kultúra – Gergely Edit A cikk születése idején a szerző szabadúszó kommunikációs tanácsadó, Transindex Holt Költő és a Népszabadság helyettes romániai tudósítója volt. A GE-cikket N. Kósa Judit (Kultúra rovatvezető, Népszabadság) szerkesztette.

Valami erő lengi be a Brassó melletti Rozsnyó várát: kísértetiesen czakkra jött össze minden a horrorfilm centenáriumán annak a maroknyi kolozsvári fiatal filmesnek, akik a romániai gazdasági válságállapotok miatt összeomlott finanszírozás ellenére „csak azért is” fesztivált nyitottak az alig újranyílt várban – mely nem mellékesen hamvaiból támadt fel.

Brassónál ismeretes a „hollywoodi” felirat a Pojána hegygerincén,
de amint a közvetlen mellette lévő szász település fölött égbe ugró Râșnov (Rozsnyó) óriás betűit is meglátjuk
a középkori vár falainál…

Olyan, mint egy főcím. Joggal, hisz Ars Tenebris címmel – augusztus
16–22. között – nulladik kiadását szervezték meg Európa első sötét művészeti fesztiváljának.

Ahogy felmászunk a bronzöntvény bástyákat és ágyúcsöveket utánzó szemetesládák kísérte macskaköves kaptatón, lélegzetelállító panoráma tárul elénk: lenn Brassóig belátni, szemben Nagykőhavas, jobbra Románia egyik leghíresebb sziklája, az Omucsúcs csontfehérje.

Idekinn pedig a vámpírvilágot idéző, szójátékokban tobzódó plakátok, az Ars Tenebris eligazító nyilacskái, babafej-installációk, de legfőképpen egy pezsgő várvilág a romokon.

A Souvenir feliratú kis múzeumba a strázsa invitálására lépünk be.

– A barátom és strázsatársam, Samoilă Gheorghe gyűjtötte a kiállított holmikat

– mondja Rusen Nicolae, aki éjjeliőre is a várnak. Kardját előhúzva mutatja a pengevéggel: ezen a fotón Gheorghe apukája a sílécen,
előtte ugyanazok a lécek.

Érzelmi relikviaként megfizethetetlen.

De különben semmi sem eladó.

Aztán Samoilă is átlép a patinás gerendaküszöbön, szintén XVII. századi strázsaöltözetben, és ő meséli:

önkéntesen nyitották a kis bemutatót a saját gyűjteményükből, apja pedig, „Isten nyugtassa”, ugyan vasgárdista volt, de becsületes, szavahihető ember.

Tőle tanulta, aminek most is él, 64 évesen: megmutatni, mi a szép és mi az egészséges.

Riporter (Gergely Edit) és alanyai: Samuilă Gheorghe Rusen Nicolae. / Lajafotó

A vár pedig éppen most, az Ars Tenebrisszel kel életre.

Utóbbi évei kalandosan teltek: egy olasz vállalkozó vette tartós bérbe évekkel ezelőtt, s az akkori kultuszminisztérium aláírásával olyan kereskedelmi egységgé „restaurálta”, hogy az év múlva helyszínelő műemlékvédő szakemberekkel repülősót kellett szagoltatni.

Rozsnyó frissen perelte vissza a várat az önkormányatnak, és éppen mostanra nyílt meg, ingyenes „belépővel”, a sötét jövő helyett a sötét művészetekre nyitva.

Kilépve a verőfényes várudvarra, felhallatszik a várfal melletti koncertszínpadról, amint a mexikói hegedűművész melegít.

– Ha kissé arrébb megyünk, ott van Törcsvár és Drakula, de nekünk eszünk ágában sem volt odaszervezni a fesztivált –

mondja Csép Gergő főszervező, akit barátai „a tábor szellemi atyjának” neveznek.

Balra: Csép Gergő – Gergely Edittel, és Gergő kollégájával. / Lajafotó via Transindex

Mint mondja, amit látunk, az egy háromszázezer eurós álom, melyre hétezer eurót akartak a tavaly decemberi kultuszminisztériumi kiíráson pályázni.

Aztán a kiírást idén májusra halasztották, amikor is kiderült: a tárcának az elkövetkező másfél évben nem lesz pénze költségtérítésre, úgyhogy a szervezők a zsebükbe nyúltak, és kifizették a mexikói zenész útját.

A nagyobb tételeknél Rozsnyó polgármesteri hivatala szállt be szervezéssel, szálláshellyel.

A „sötét művészek” pedig, mondhatni: barátról barátra, köré szerveződtek, és az arstenebris.ro honlapon szétvitték a hírét az interneten. Ennek eredményeként találkozunk itt angliai fiatal íróval, akit pesti barátnője hívott el, mondván, underground buli lesz; mást marosvásárhelyi barátja csalogatott, aki zenész, filozófus és a fesztiválanyagot készült angolra fordítani – ők mind a városka tornatermében alszanak.

Élvezik, a csapnivaló koszttal együtt – mondják.

A többiek, érkezzenek bár Ausztráliától Chișinăuig bárhonnan, sátorban, vagy ahol tudnak. A helyi önkormányzat kultúrigazgatója, Nicolae Pepene azt mondja: a fiatal művészetet ugyan nem érti, de az életre kelt várat igen.

Azt is igen, teszi hozzá, hogy a turizmushoz minőségi program, látványtöltet kell – és szerinte most pont ez történik.

A fiatalok a kolozsvári, temesvári képzőművészeti akadémiákkal
működnek együtt „névlegesen”, műhelyeik párhuzamos táborok is voltak, az alkotók pedig anyagszűkében házról házra jártak babákat kéregetni Temesvárott az ideszánt installációkhoz.

– Tisztelegni akartunk a centenárumnak, ha fene fenét eszik is –

– mondja az ismert kolozsvári harcos filmes család sarja, Csép Gergő a naplementében a vár kútja felé mutatva.

– Ilyen a félelmünk, mint ez a 146 méter mély kút, melyet két török rab ásott ki 1623-tól 17 éven át, annak reményében, hogy szabadon engedik őket. Ez a félelem nemcsak sztereotípia, hanem intim és bensőséges – és összeköt. Jövőre is itt leszünk, ilyen csapattal, halhatatlanul –

– mondja a szervező, és társaival átsétál a sörsátorba, ahol épp a hegyeket bámulja fekete frakkos lovagja öléből egy igazi román menyasszony.

Gergely Edit

A szerző projektmenedzser képesítésű, marketing végzettségű, Méray-díjas újságíró. Két szépirodalmi kötet szerzője. Blogja, a Magánterület.tk, az első magyar nyelvű blog (2002) volt Romániában (Czika Tihamér: Kis erdélyi blogtörténelem). Ez itt a folytatása.

Köszönet Kelen Károly Népszabadság-külpolitika rovatos kollégának az archívumért.

#musicHeals