Intro: wayback, privat mail, selfquote, 2010. 06.21:

(…)

Megregulázni az internetet?

Gergely Edit utolsó frissítés: 15:37 GMT +2, 2010. július 14. – a Transindex.ro portálról

„Egy társadalomnak vagy van erkölcsi értékrendje, vagy nincs. Az internet csak tükrözi az off-line állapotokat.” (GEcitat de Moshu)

Miután megriad a dolgozatíró – aki történetesen kisgyermekes anya, nagygyermekes anyai perspektívával – a felvetés drámai erejétől:

„A tömegtájékoztatás nagy hármasából a lapok és az internet nincsenek szabályozva.

Egyedül a média (a televízió és részben a rádió) esik európai, illetve országos szabályozás alá. A sajtó elvesztette befolyásoló szerepét, az internet fokozott hatása napról napra növekszik.

Jelenleg nagyon sok függ az interneten közlők etikai értékrendjétől. A jövőben az internet nagyon nagy befolyással fog bírni a társadalmi közvélemény kialakításában.

Ön szerint hogyan lehetne erre felkészülni?

Mit kellene tenni, a jelenlegi törvények, szabályozások, etikai kódexek alapján, illetve mire kéne hangsúlyt fektetni, hogy az internetkommunikáció ne sokkszerűen érintse a felhasználókat?”

–  próbál (nem) jövőbe látni.

Kéztördelve nézi a monitort.

Beütne a gugliba valamit, hogy megjöjjön a válasz. Amitől ellátna az orráig.

Sokkprevenció – gondolja. De nem üt be semmit.

A reália válaszol

Külső zajhatásra leszalad a szeme a monitorról.

Orra elé néz.

Kisgyereke begybegybegy-et mond, miután belekóstolt a mutatóujjával a wc-csészében álló vízbe és cuppanósan beszoppintotta, nemtudjukkitőltanulilyetezagyerek, aki nagy boldogan odaállt a kávézóasztalhoz, a 4/25-ös laptopjához.

Hátracsapja a masszív szürke fedelet, benyom kettőt a fekete-fehér monitor kontraszt-szabályozóin.)

Mert kell a kontraszt.

A gyereknek azért van a kis gép odatéve, hogy ne az anyáén klimpírozzon.

Felmászik egyedül.

Kifigyelte, akarja, megoldja. Átállít mindent.

Milyen szabályozást vezessünk be ELLENE?

• Lehetne letiltani (eltérítéssel, mint a mindössze floppy-kiírhatós Compaq Contura).
• Lehetne büntetni, rácsapni a tetejét az ujjacskákra.
• Lehetne hagyni szépen, megfigyelni, írni tanulmányt a fejleményekről. Egy hatalom attól válik elnyomóvá, ha retteg, hogy nem tud fegyelmet tartani. (Adora Svitak)

(Lám, Adora Svitak négy évesen írni kezdett, hat évesen már saját laptopján, tízévesen pedig hatszáz novellájából adták ki a legjobbakat – papíron. Nem irigyeljük Adora Svitakot. Koravénnek érezzük, manírral – de nem írnánk ezt a korai billentyűzés számlájára, közvetlen környezeti mintavétel híján. És Amerika amúgy is külön világ. Külön agybaj.)

Anya kienged

Eszébe jutott egy pár éve hallott hír „öntanításos” mérésekről, és a következtetés szóleleménye, mely ebben a kérdésben is stresszoldó faktor:

Outodoctrination.

A LIFT 2007 konferencián tartott előadásában Sugata Mitra beszélt a „Nyílás a falon” projektjéről.

A gyerekek maguktól tanulták meg, hogyan használják a számítógépet, majd megtanították társaikat is.

Az előadó kérdése: mi minden mást képesek még a gyerekek maguktól megtanulni?

A híremlék oszlatja a sokkprevenciós készenlétet.

 

Hiszen, amennyiben

• egy falba épített monitoron egyetlen egérrel a minden net- és PC-képzéstől mentes, televíziót sem látott kisgyerekek önmaguktól – és egymást tanítva – megtanultak angolul és browserül,
• és agyi károsodást sem jellemtorzulást, sem pedig szociális hibamagatartást nem tanúsítottak, úgy
• a baj oly nagy nem lehet.

BTW – utólagos retrojegyzet, GE 2025:
Sugata Mitra, amikor 2013-ban megnyerte az első, 1 millió dolláros TED Prize-t.
A Newcastle University kutatójaként Sugata nemcsak kiváló előadó, hanem élő bizonyítéka annak is, hogy az oktatásról lehet szenvedéllyel, humorral és radikálisan másképp beszélni. A minimálisan invazív oktatás nála nem szlogen, hanem működő alternatíva a világ gyerekeinek. BTW – postretronoteGE 2025: Sugata Mitra when he won the first $1 million TED Prize in 2013. Based at Newcastle University, Sugata is a fabulous presenter and tells us about his efforts to develop “minimally invasive education” for kids around the world.

A blogopédus válaszol

„Macerás az élet és az internet hozzáférés… Soha semmi nem olyan eccerű, mint ahogy a zember gondolná”

– morog jelen dolgozat írójának személyes blogopédusa, a Transycan tulajdonosa és a DigitalPensionCom alapítója. Stockholmi átszálláskor kapta a kérdést a 4/25-ös Compaq és a Fujitsu Amilo reáliájához közeledvén manitobai starttal kolozsvári osztálytalálkozóra.

Blogopédus jevrópai ember lévén, kettős perspektívából méri a választ.

Az internetet még nem sikerült rendesen „megregulázni” máshol sem, főleg azért sem, mert naponta van valami új, amire a nem-tech törvényhozók még álmukban sem gondoltak – arról most nem is szólva, hogy többnyire nem érik fel ésszel, ezért a sok félszeg, rosszul fogalmazott médiával bajlódó törvény.

Az internet csak akkor fogja befolyásolni a közvéleményt – pötyögi reptérről a blogopédus webvigéc -, ha épp annyira elérhető és általánosan használt lesz, mint mondjuk, ma a tv…

Ha nincs „internet penetráció” – akkor az internet médiumát senki nem látja… ennél fogva nem hat.

Én, amikor eladni akarnék egy (internetes) piacon, akkor arra vagyok kíváncsi, hogy pl. 24 millió emberből hány % használ internetet. Kanada: 32-33 millió, a háztartások 60+% high speed interneten. (Moshu)

A román penetráció bezavar

A Media Fact Book az Eurostat mérésére hivatkozik:

a penetráció a háztartásokban 38%-os volt 2009-ben, a 2008-as 30%-hoz képest.

A szélessávú elérés pedig 24%-ra nőtt a 2008-as 13%-hoz képest. (Kanadához képest tehát 24 a 60-hoz – Kanada javára).

A számok Romániát a 27 EU-s ország közül a leggyorsabban fejlődővé repítik előre.

Négyszáztizennyolcezer .ro domain-nevet saccol ugyanakkor az Eurostat, amely 18%-os gyarapodást jelent az előző évhez képest.

A növekedés 2008-ban 36% volt, a lassulást az MFB a gazdasági krízis számlájára írja. Amennyiben feltételezzük, hogy minden háztartásban egyetlen felhasználó van – írja a MFB -, így minden harmadik embernek netje van Romániában, avagy a háztartások 96%-nak van egy internet-összeköttetése otthon.

Nehéz eldönteni, hogy egy írni-olvasni még nem tudó gyermek, aki online játékokkal már játszik az otthoni számítógépen pl., internetezőnek tekinthető-e,

ugyanakkor pontos adatot gyűjteni a gyermekek internetes tevékenységéről szinte lehetetlen.

Ezért az összehasonlítás és a mérési okok miatt a világon mindenhol a 14 évesnél idősebb lakosságot veszik alapul az internet-penetráció számításakor – olvassuk egy 2008 végi tanulmányban, mely szerint:

a földrajzi értelemben vett Európa (benne 52 állammal, a 141 millió lakosú Oroszországgal együtt) összesen 800 milliós lakosságából – 14 év fölöttieket tekintve – megközelítőleg 385 millióan férnek hozzá valamilyen módon az internethez.

Az EU 27 országa lakosainak csaknem a fele rendelkezik valamilyen interneteléréssel.

A nemzetközi (ITU, US Census Bureau, Nielsen NetRatings) és helyi szervezetek adatai alapján összesített internet-penetrációs statisztikák mindegyikében látható pontatlanság.

Az adatok torzulását jól mutatja, hogy az ITU Románia esetében 53,9%-os, az OECD Portugália esetében 72,9%-os penetrációs adatokat tett közzé a nyáron, ami feltételezhetően nem pontos adat az ország távközlési infrastruktúráját figyelembe véve.

(A penetrációs adatok magas volta is feltételezhetően abból ered, hogy a nyilvános internetelérési lehetőség „túlzott mértékben” jelenik meg a statisztikában.)

Éppen ezért a nemzetközi internet-penetrációra vonatkozó összehasonlító elemzéseket óvatosan kell kezelni – int az Infóvilág tanulmányának szerzője.

Kievezni a zavarból

Legegyszerűbb kievezési mód venni egy nagy levegőt. Onnan nézni szerteszét.

Megnézni a Creative Commons meghatározását. A Transindex adatvédelmi záradékát.

Megvan.

A Transycan adatvédelmi záradékát.

Megvan. Blogopéd-webiskolai etalon.

És itt a frissítés, védelem, tech:

NETES BÉBISZITTEREK

Hogyan védjük a gyereket egy nemkívánt weboldaltól?

Aztán gyorsan témába tesszük magunkat olyan fogalmak szintjén, amiről eddig azt gondoltuk, vágjuk.

Jogdíjmentes képek = A royalty free

avagy: a jogdíjmentes képek megvásárlásával a felhasználó jogot szerez arra, hogy a megvásárolt képet saját céljainak megfelelően felhasználja.

Ki kell emelni, hogy a jogdíjmentes, illetve royalty free kifejezés nem ingyenest jelent, a felhasználási jogok megszerzéséért fizetni kell. Az internet csak tükrözi az off-line állapotokat. (Blogopédus)

Vissza a blogopédushoz

„Nem látom, minek kellene külön internetes „etika”. Egy társadalomnak vagy van erkölcsi értékrendje, vagy nincs. Az internet csak tükrözi az off-line állapotokat.

Az USA-ban van nagyon sikeres jobboldali (republikánus) és baloldali(as) – demokrat – blog egyaránt. A siker > befolyás > olvasottság (és, pénz!) nem attól függ, hogy mi az illető személy erkölcse, etikája stb.

Mert láttam ugyanakkor igen sikertelen jobb- es balodali blogokat is. A különbség? – A tehetség.

Egyik tud írni, a másik nem. Egyiknek vannak saját gondolatai, amiket közölni tud, a másiknak nincs. És ennek semmi köze a rendszabályozáshoz, etikához s effélékhez”

– így a röppályán érkező tanítás.

A dolgozatíró válaszol

Ha a dolgozatíró írni és kérdezni tudó, megfelelő összeköttetésekkel és tanárral rendelkező személy, van remény válaszra.

Az igazság az: dolgozatíró tanul. Szeretne a szabályozó testületbe kerülni, ott mondani véleményt.

Szabályozás mindig lesz. Ez egy szakma. És mindig lesz pénz is rá.

Dolgozatíró véleményének inkább van ereje egy testületen belül akkreditált struktúrában.

Struktúrán belül azonban azt szónokolni, hogy nem kell struktúra: dőreség.

Ám, ha a testület zömmel ezt tudókból áll össze – vagy ezt tudó tanácsadókkal megáldott nemtudókból – : van remény önmagunk legitimálásán túl igazi munkára.

És nyugalomra. Nagy nyugalomra.

Technikai védelmet bízni technikusokra. A világ dolgait a világ dolgai felett felelős hatalmakra.

Dolgozatíró most csak érzi, valami kreatív is kellene.

Valami, ami a falba épített monitor elvén játszi beépül a 14 év alatti generációba is. Dolgozatíró a 14 év feletti generációt a blogopédus tanításán bólogatva nem félti. 14 év alattit még annyira sem.

Dolgozatíró jobban fél attól, hogy másfél éves fiát selejtes, idegbeteg face to face kommunikációs sokk éri az idegbeteg válságkultúránkban,

mint attól, hogy netán selejtes rajzfilmet, verseskönyvet írna hirtelen felindulásból a témában.

Nevelni szabályra? Példával. Ha nem megy, érzelmi biztonsággal.

Aztán abban a gyerek nyomán vénségünkre elboldogulunk.

 

Gergely Edit

A szöveg keltezésekor a szerző a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Erasmus-ösztöndíjasa volt, marketing-kommunikáció szakon. Mindmáig egyedüli az A.T.E.I. Thessaloniki történetében, aki, egyedül nevelt két és fél éves gyerekével egyetemben végezte el sikerrel a szemesztert: tantárgyanként mindössze 1-1 adott vizsgalehetőséggel. Conversation + grammatics görög alapfokú nyelvizsgával együtt.

Eredeti közlés helye a szerző Transindex-blogján: https://gergely.transindex.ro RIP

 

Kiemelt kép: Holt Költők. / Portré: Gertrud Gozner, magánarchívum.

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE