[GÖRÖG ÖRÖMÖK] HÁBORÚ FACE-TO-FACE

gergely.transindex.ro GÖRÖG ÖRÖMÖK GÖRÖG-TÖRÖK HÁBORÚ FACE-TO-FACE Gergely Edit utolsó frissítés: 15:22 GMT +2, 2011. április 17. – a Transindex.ro portálról

Törökjeim szívnak Thesszaloníkiben. Azt mondja Orhan: If You Came from Turkey, It Sucks. Nem biztos, hogy nagybetűkkel mondja, de érthetően: egy tanár nem osztályoz a sulinkban törököket.

A görögországi felsőoktatásában ez a hét laza, mert holnaptól nyit a kéthetes húsvéti vakáció. Marketing kommunikáció órán is csak a tanárom és Orhan beszélget csöndesen, nyitott ajtóval, mire második diáknak beesek – előtte lepakoltam a fiam Katerinánál, az oviban.

Nem szokványos ovi, oda csakis a szobatiszta, csakis 2,5 éveseket veszik be, csakis díj ellenében – napközis programmal, 7-16 óra között is az alsó határa havi 80 euró -, hanem a hatalmas A.T.E.I. campusban dolgozók gyerekeit felügyelik itt: naponta 8-14-ig.

Én egyedüli kisgyerekes erasmusos anyuka vagyok, és, mert kedves nép a görög, bevették ingyen.

Minden korú gyerekecske megfordul itt, a ligetben hátul. Minden bőrszínű. Katerina az egyik óvónéni, fiatalabb nálam, szeme kékebb, és anyukája cseh. Mikor meghallotta, hogy Romániából vagyunk, de magyarok, úgy kísért ki:

My mother teached me Hungarian word also, unfortunately only this: „Nemtudom magyarul.”

Tanárom sajnálkozik: mindenki az idejét rabolja most, lássuk: ha tíz percen belül nem jönnek még, óra elmarad.

Már 8:45 (negyedórát késtem). Beszélünk a kurzusról:

„Hogy értsétek”, mondja tanárunk, „tettünk bele karikatúrákat is.”

Valóban, két szenzáció a spéci Erasmus diákoknak készült tananyagban:

• a görögül kalligrafált terminológiai szótár a fejezetek végén,
• és a rajzok – melyeknek formavilága ismerős az iskola faliújságáról.
• Ugyanaz a görög Móricka nyűgöl, vesződik, mint amelyik a faliújságon grimaszkodott az iskolabéli nagyszabású feljavítások miatti zajszennyezésen – és háborús állapotokon.
• (Lásd a fotón: folyosó a suli menzája – átellenben a könyvtár – előtt).

Várunk. Tanárom korholón: munkanap van, jönni kellene, lám, ő is bejött – ez így fair.

Hallgatunk, nézzük a karikatúrákat.

Egyszer csak azt mondja Orhan: ő felhívja telefonon a török kollégákat, hallám, jönnek-e. Törökül beszélnek – Orhan azerbajdzsáni.

Nem, nem jönnek be – teszi le.

Még egy kör korholódás, aztán Orhan közelebb hajol:

a törököknek van egy problémájuk, és most ő is fél, mert neki is török a neve. Az a baj, hogy az egyik tanár nem ad itt jegyet töröknek.

*

A fiam kevés szót beszél.

Nem.

Igen.

Mámmá.

Ez.

Ezt is.

Etetés.

Pápájs – ami az első saját magyar szava, azt jelenti: csináljam én helyette azt a valamit.

Kétéves és négy és fél hónapos fiam keveset beszél, de mindent ért magyarul. Ezért érti, mikor Katerina azt mondja neki, görögül: pápucí.

Nem papucs, hanem cipő.

És ért a sokféle hanglejtésből, millió rezzenésből. És most érti a Páme!-t. Menjünk.

És érti az Orejá!-t. Szép! Kiváló! És érti az Ohi-t. Nem.

A Ne!-nél elakadt. A Ne görögül: Igen.

De Katerina már első nap kikereste a Google Translatoron: Igen. Nem. Menjünk. Jó. Bravó. Anyuka. Mámmá.

*

Micsoda?! –hajol közelebb a tanárunk is. Orhan magyarázza: múlt félévben az a tanár már az első órán kikötötte, törököket nem osztályoz. Mert törökök. És nem is adott nekik jegyet.

Végül a Balkán azeri és török diákjaiért felelős Erasmus-tanárnál panaszkodtak, akinek a közbenjárásával végül megjelentek az osztályzatok.

I can’t believe this… – ismételgeti tanárunk. Nem indulattal, nem ámulva. Mély szomorúsággal.

Orhan erősítgeti, márpedig igaz. Nem hiszi el, ez csak a mondás, de elhiszi, persze – nyugtatgatja tanárunk. Azt tanácsolja, forduljon ismét ugyanúgy közbenjárásért. Elhiszem, el, persze – ismételgeti maga elé.

„Már volt itt ilyen” – teszi hozzá.

#Erasmus Alexander Technological Educational Institute of Thessaloniki Marketing communication course at the Dalamara Vinery.

Tegnap görög óránk szünetében hallom, ahogy Hussein, a török kolléga, és Teona, a gyönyörű azeri kollegina beszélik:

Az a jó, hogy a görögben is V a B, akár az oroszban, és amúgy is: aki oroszul tud, az könnyedén tanul görögöt. Én sokkal jobban szeretem az oroszt az angolnál – mondja angolul -, de hát az angol az, amit mindenütt, a harmadik világig el beszélnek, míg az oroszt…

Közben bejönnek román kollégáim. Ioan és Daniel, mindketten gyulafehérváriak. Mosolyogva, könnyedén mozognak a görögben.

Meghívnak a bulijaikba. Ha nem megyek, meghívnak a következőbe.

Velük románul beszélgetünk, ám Ioan, mikor meghallotta, majd hanyatt esett.

Păi credeam că-mi scrii în română cu Google Translator! (Jesszus, azt hittük, Google Translatoron írsz, mikor leveleztünk!)

Pesti kollégám, Gábor, akivel, a hivatalos papírokat nézve, magyar diákként tandemben ugrottunk ide, de akivel szintén itt találkoztunk először, tolmácsolás után ámulva kérdez:

És beszélsz magyarul is jól? Mert írni szépen írtál…

*

Hihetetlen. Mondja tanárunk megint. Nem értem, mondja, nem értem a kollégámat: a kormányaink gyűlölik egymást, igen, igaz, de a politikát miért kell behozni ide…

Néz maga elé. Orhan indul, köszön, kellemes Húsvétot nekünk. Angolul.

Kettesben odahajolok: én ezt értem, romániai magyar vagyok, és nálunk is van, ugye, a román-magyar konfliktus. (Bólogat, tudja.) „Sok viccünk van róla.”

Meghívom kávézni. Örül. De nem most, mondja, megy gyűlésbe. De kávézunk hamarosan.

Káló Pászkhá! Kellemes Húsvétot.

Azt kérdezte nemrég kedvenc magyar-erdélyi filozófusom, aki épp kimenekült Budapestről, mert Magyarországnak kámpec:

van időm csak úgy ázni a kádban és gondolkodni olyasmin, ami nem érint közvetlenül?

Időm most sincs, kád sincs a görög garzonomban.

És ha egy tanárom a törököket mellettem diszkriminálja – lehet, érint is.

De gondolkodni legalább gondolkodom.

Aztán eljön mindennek az ideje.

Például bevásárolok kettőig, mert a két hét alatt itthon főzök – kantin is zárva lesz itt, Thesszaloníkitól kőhajításnyira, a demokrácia és kultúra bölcsőjében.

Azért kettőig, mert a fiam hirtelen nekilátott az eddigi szemlélődő kosártologatás helyett besöpörni a polcokról, így partizánakciók kiiktatva, míg ő az oviban szíjja magába a görög szellemet.

Majd elhozom Katerinától, megölelgetem, megetetem, megringatom, a csomagokat pedig majd felcipeljük este.

Mert segít a szucsávai szomszéd.

Görögország, 2011. április 13. – a Transindex.ro portálról (RIP).

Gergely Edit

A szöveg keltezésekor a szerző a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Erasmus-ösztöndíjasa volt, marketing-kommunikáció szakon. Mindmáig egyedüli az A.T.E.I. Thessaloniki történetében, aki, egyedül nevelt két és fél éves gyerekével egyetemben végezte el sikerrel a szemesztert: tantárgyanként mindössze 1-1 adott vizsgalehetőséggel. Conversation + grammatics görög alapfokú nyelvizsgával együtt. Eredeti közlés helye a szerző Transindex-blogján: https://gergely.transindex.ro

Fotók: Gergely Edit, magánarchívum.

Exkluzív interjúink 2025 dec.-2026 jan.:

Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat. • Illetve a Weber Kristóf zeneszerző-kritikussal készült, a művészet- és AI kapcsolatáról. HAMAROSAN: Balázsi Gábor newyorki rákkutató- és emberjogi aktivista, és Gyalai István bécsi grafikus. Nézz vissza később is.

Fotók: Lenthár Balázs  •  Stéphane Migot • Winter Zeev • Gertrud Gozner

---

#musicHeals

[Go to Laurent Rochelle & Gergely Edit project.]

---

És Neked miben segíthetek? •  GEpress-referenciák.

---

A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.

• Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
• Stratégiai cél: femicide-tribute.
• Fenntartó: saját büdzsé, saját szerkesztés, saját vétó.
• Kreatív kivételek és vizuális jogok: Arena Minda: Arena Minda

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE