Gergely Edit (Photo: Δούλος Ιωάννης, modell: Arena Minda) •  Emily Dickinson • Laurent Rochelle ( LemigPhoto) •  Alima Hamel (Photo: ladepeche.fr)

Article publié dans le cadre du projet ArtHeals. Nos autres articles en français sont disponibles ici.

A JAZZ LÁMPÁI

A több hangszeren játszó zeneszerző, Laurent Rochelle rendkívül koherens művet alkotott, és mély elszántságot tanúsít abban, hogy megossza velünk nagyon személyes és különleges világát.

Csábító, megható és időtálló zenéje nem fél visszatérni egy bizonyos fajta romantikához.

Az együttes remek előadását a vonósok gyönyörű összhangja segíti.

Jean Rochard

A lemez története: interjúnk Laurent Rochelle-el RO, EN, FR.

[HU készül]

TRAVERSES magazin (FR):

Új és progresszív zenék

„Köszönet mindazoknak – ismerteknek és ismeretleneknek, láthatóknak és láthatatlanoknak –, akik inspirálták ezt a zenét.
Végtelen köszönet a zenész barátoknak, akik kölcsönadták tehetségüket – nélkülük ez a lemez nem jöhetett volna létre.
Dedikációk:
Passages – Jeanne-nak és Stéphanie-nak.
Serpentine Streams – Editnek.
Néhány hangjegy – Ingridnek.
A Dreaming of Kumiko Haruki Murakami A felhúzós madár krónikái című műve ihlette.” Laurent Rochelle
Felvételek:
keverés Laurent Rochelle által a Linoleum stúdióban (Auzas),
kivéve a 9. szám zongorafelvételeit (Olivier Cussac – Condorcet stúdió, Toulouse),
és a 8. szám felvételeit (Olivier Brousse stúdió).
Mastering: Olivier Cussac, Condorcet stúdió. Fotók: Yannis Frier és Laurent Rochelle. Design: Yannis Frier.
                                 ~Limited offline edition.~

Laurent rochelle: les amours invisibles

  Szerző: Mescalito

A szonátát említettük (mint amilyeneket például Claude Debussy írt), ám itt valójában – metaforikusan – versekről van szó, hiszen

Laurent Rochelle zenéjét a kimondhatatlan hordozza,

és a hallgató érzékenységét ejti rabul.

Hallgassd meg most (katt a címekre!):

A Les Amours invisibles költészete két szövegben is testet ölt:

az egyik a romantikus hangvételű amerikai költőnő, Emily Dickinson (1830–1886) verse, az I Died for Beauty;

a másik a Serpentine Streams, Gergely Edit magyar költőnő – a zeneszerző barátja – műve, amely angol és francia fordításban is szerepel a lemezfüzetben.

A költőnő hangja, amint elmondja ez utóbbit (03:34), valamint Alima Hamel éneke az előbbiben,

szervesen illeszkedik az album kifinomult hangzásvilágába, a szavakat a zenei esztétika részévé téve.

Les amours invisibles. Laurent Rochelle fotómontázs, feat. Gergely Edit hangja. 

Zeneileg a költészet valóban az árnyalatok érzékében, egyfajta finomságban jelenik meg – olyan minőségben, amely ma már csak kevés művésznél vagy formációnál lelhető fel (például a néhai Hadouk Trio esetében), vagy általánosabban az ECM kiadó produkcióiban, amelyet 1969-ben alapítottak, és amelyet mindmáig Manfred Eicher vezet.

Nem túlzás az ECM művészeit említeni, ha figyelmesen hallgatjuk a Linoleum Records – Laurent Rochelle által alapított kiadó – e lemezén megszólaló ütőhangszereket, cintányérokat (különösen a charleston játékát).

Az a finomság, ahogyan Loïc Schild, Laurent Paris és Cédric Marcucci felépíti a ritmikát (basszus és nagybőgő nélkül), ellenállhatatlanul idézi Jack DeJohnette vagy John Christensen összetett bevezetéseit számos ECM-remekműben (gondoljunk Terje Rypdal gitárossal való együttműködéseikre).

A zongorabeszúrások – amelyek körkörös hangstruktúrát hoznak létre (vö. Tubular Bells, Mike Oldfield) – John Surman munkáira rezonálnak: a brit jazz-zeneszerzőre, aki orgona- és szintetizátorhurkokra épített szaxofon- és klarinétszólóival vált ismertté (talán a Private City a legismertebb ilyen albuma).

Itt a vonósnégyes (egy hegedű, egy brácsa és két cselló – Nathalie Boulanger, Marie-Florence Ricard, Julianne Trémoulet és Marie-Madeleine Mille előadásában) kiváló munkájának köszönhetően Coruscating-emlékek is felidéződnek.

Ám míg az említett album helyenként fárasztóvá válhatott,

a Les Amours invisibles inkább túl rövidnek hat – éppen azért, mert darabjai lenyűgözik a fület és a lelket, mintha ez a zene kulcsra zárt ajtókat nyitna ki bennünk, amelyek mögé érzékenységünket rejtjük.

Az album hallgatása egyetlen pillanatig sem válik unalmassá, köszönhetően az egyes „versek” változatos hangulatainak, amelyek mégis egységes, többnyire melankolikus, olykor sötét, legtöbbször éteri tónusban bontakoznak ki.

Felidézhető Yann Tiersen neve is – bizonyos darabok kapcsán, de semmiképp sem az Amélie csodálatos élete zenéje –, különösen a Green Forest Song esetében, amelyet Laurent angol nyelven énekel (Yann is gyakran használja ezt a nyelvet), Audrey Durand vokális közreműködésével.

Az albumhoz való újbóli visszatérés öröme az első meghallgatás után részben annak is köszönhető, hogy a zeneszerző szaxofonos–klarinétos milyen gazdag hangszerpalettát használ:

alaphangszerén túl megszólal a zongora, a melodika, a harmonika, hegedűk, Fender Rhodes (elektromos zongora), valamint a theremin (hullámhangszer). Laurent Avizou, majd Denis Frajerman elektromos gitárjai, illetve Masako Ishimura fuvolája – mert egy költői album aligha lehet teljes fuvola nélkül – finoman bontják meg az alapvetően akusztikus világot.

Mindezek a hangszerek külön-külön is tökéletesen hallhatók, köszönhetően a zeneszerző által végzett felvételnek és keverésnek. Gazdagítják az album partitúráját, amelynek egyszerű dallamvezetése, érzelmileg megérintő – többnyire moll – harmóniaválasztása azokhoz szól, akik néhány percre szabadulni szeretnének egy olyan világból, amely egyre inkább vulgáris és konform marketingzajjá vált.

A Les Amours invisibles láthatatlan szövetséget köt mindazokkal, akik számára a Zene – gondviselő menedék – nagybetűs M-mel írandó, mint a Múzsa, a művészetek oltalmazó istennője.

Mescalito / Traverses Magazin

Les ALLUMES DU JAZZ / Jean Rochard

Multi-instrumentiste et compositeur, Laurent Rochelle propose une oeuvre d’une grande cohérence et affiche une profonde détermination dans la volonté de faire partager un univers très personnel et singulièrement habité.

Séduisante et touchante, intemporelle aussi, sa musique ne craint pas de renouer avec une certaine forme de romantisme.

L’ensemble est bien servi par une interprétation remarquable et une belle utilisation des cordes.

TRAVERSES magazine –

Musiques nouvelles et progressives

Nous évoquions la sonate (comme celles que Claude Debussy a pu écrire, par exemple), mais c’est bien de poèmes qu’il s’agit ici, métaphoriquement, car la musique élaborée par Laurent Rochelle est portée par l’indicible et qu’elle captive la sensibilité de l’auditeur.

La poésie de Les Amours invisibles, c’est aussi deux textes :

l’un, romantique, de la poétesse américaine Emily Dickinson (1830–1886), « I Died for Beauty », l’autre, « Serpentine Streams », de la poétesse hongroise Edit Gergely – amie du compositeur -, traduit en français sur le livret.

Les voix de la poétesse lisant ce dernier, et celle d’Alima Hamel chantant le premier, intègrent ces mots dans l’esthétique sonore raffinée de cet album.

Musicalement, la poésie se traduit en effet par un sens des nuances,

une délicatesse que l’on ne rencontre plus désormais que chez quelques artistes ou groupes bien précis

(feu Hadouk Trio, par exemple) ou, plus généralement, sur les productions du label ECM, fondé en 1969 et toujours dirigé par Manfred Eicher. Il est d’ailleurs permis d’évoquer les artistes de cette maison allemande bienfaitrice lorsque l’on écoute attentivement les percussions, les cymbales (notamment le jeu de charleston) sur cet album de Linoleum Records, label fondé, lui, par. Laurent Rochelle.

Laurent Rochelle, Loïc Schild / Gyergyószentmiklós, 2010. Fotó: Figura

La subtilité avec laquelle Loïc Schild, Laurent Paris et Cedric Marcucci installent leur rythmique (sans basse, ni contrebasse) évoquent irrésistiblement les introductions complexes inventées par Jack DeJohnette ou John Christensen sur nombre de « délices » ECM (Cf leurs collaborations avec le guitariste Terje Rypdal). Quant aux boucles de piano, établissant, elles, une structure sonore circulaire (cf Tubular Bells de Mike Oldfield), elles sonnent comme un écho au travail de John Surman, compositeur de jazz britannique, qui se fit connaître des mélomanes du grand public par des boucles d’orgue ou de synthétiseur sur lesquelles il développait ses soli de saxophones et de clarinettes (l’album le plus connu pour cela est sans doute Private City).

Ici, grâce au superbe travail du quatuor à cordes (un violon, un alto, deux violoncelles joués respectivement par : Nathalie Boulanger, Marie-Florence Ricard, Julianne Trémoulet, Marie-Madeleine Mille) nous parviennent des réminiscences de l’album Coruscating de cet artiste d’outre-Manche, connu pour ses multiples collaborations.

Mais là où ce dernier cd pouvait lasser quelque peu, LES AMOURS INVISIBLES paraît trop court grâce à la fascination que ses différentes pièces exercent sur l’ouïe et l’âme, grandes ouvertes, comme si cette musique déverrouillait les portes derrière lesquelles nous cachons notre sensibilité.

Si l’on n’éprouve pas une seconde d’ennui à son écoute, c’est grâce à la diversité des climats de chacun de ces poèmes, se déroulant pourtant tout au long de ce cd dans une unité de ton relativement mélancolique, parfois sombre, le plus souvent éthérée.

Et l’on peut évoquer le compositeur breton Yann Tiersen – sur certaines pièces et surtout pas celle du film Amélie Poulain -, particulièrement par rapport à « Green Forest Song », chanté en anglais par Laurent (Yann, lui aussi, utilise parfois cette langue) et appuyé par le chant d’Audrey Durand.

Si l’on a tant de plaisir à revenir à cet album si familier après la première écoute, c’est aussi grâce au choix des instruments dont joue notre saxophoniste-clarinettiste.

Il ajoute à ses compétences premières : le piano, le mélodica, l’accordéon, des violons, du Fender Rhodes (piano électrique), du Thérémine (instrument à ondes). Les guitares électriques de Laurent Avizou puis celle de Denis Frâjerman, la flûte de Masako Ishimura (un album poétique serait sans doute incomplet sans flûte) s’immiscent pour y déranger un peu cet univers acoustique.

Tous ces instruments, sont parfaitement audibles, individuellement, grâce à la prise de son et au mixage par le compositeur. Ils enrichissent la partition de cet opus dont les lignes mélodiques simples, le choix des harmonies émouvantes (le plus souvent en mineur), attirera les esprits impatients de quitter pour quelques minutes un monde devenu un gros fond sonore marketing vulgaire et conformiste.

Les Amours invisibles scellent un pacte invisible entre celles et ceux pour qui la Musique, refuge providentiel, doit s’écrire avec un grand « M », comme celui de la Muse, divinité protectrice des arts.

Mescalito, Traverses Magazine / via Linoleum Records

• Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE