Verniolle, 2026.02.14. Relais de poche #jazzTRIPinFrance Project. Fotó: gergely Edit.
Előszó
Most, hogy újból Magánterület van alattam, nekiállok bespájzolni a saját birtokra. Ebbe a rovatba olyan vintage interjúkat tárolok be, direkt kéziratból, amelyeknek a közlési helyeit illetve avatott szerkesztői kezek által véglegesre szabott formátumát már sehol föl nem lelni a világhálón.
[Megj.2026.03.10. Bárdi Nándorék Adatbankja bejelentette, hogy a Transindex-et kereshetővé tette. Viszont: Holt Költőket nem találunk a mentésben még. KommEnt-vitagyökereket se. Erdélyi Teraszt, mivel önkéntes-projekt volt (majd külön erről is) soha, senki, sehol sem. ].
Ijesztő szembesülni a ténnyel: odaveszett a magyar netes kult-sajtóarchívum jelentős része. Kihullott 15-20 évnyi tény- és véleményadat a kattintásra lévő kollektív közkönyvtárból.
Papírformátum híján az ezalatt született, s a valaha megszülető generációnak immár lehivatkozhatatlan ez a valóságszelet.
A Terasz.hu Erdélyi Teraszostul és Fórumok-ostul, az Új Magyar Szó és a régi Maszol kultrovatostul és cikkek alatti kommentestül, a Manna.ro cakompakk a Kulissza színházi bloggal együtt, a régi A Hét, Népszabadság, a régi Krónika kultúrrovat és a Szempont melléklete, a régi ÚjKönyvpiac.
Nem csak a kulturális, hanem integrált hírportálok esetében a társadalmi-politikai-gazdasági-sport tartalmak is.
És az alattuk zajló hozzászólások véleményütköztetései. A tematizált és kommentben izmosodó közviták. Ügyek, vétkek, bármily közérdekű szövetségek témakövetési lánca visszanézve teljes terjedelmében kiáshatatlan.
– noha kivonatosan, társadalomtörténeti aspektusban itt még menedékben van, ami erdélyi.
De ha benyitunk az Adatbankba, éppen a mentési koncepció-szűrőn átjutott tartalmak kivonata az, ami érzékelteti a mögülük elvesző forrástartalom tragédiáját.
Az Adatbank (vagy Digitéka) feladata nyilván nem a behalt portálok backupja volt.
Szemlézett összefüggéseik a jelen online tartalommenedzsmenthez elérhetetlenek.
Nem visz tőlük link a jelenbe.
S így az elillant, adatbankilag nem szemlézett tartalmak előállításán dolgozók energiája, emlékezete is elvész.
A megmaradt, hiányzó múltadatot fölülíró anyag billeg, torzíthat. Manipulálható.
A kár fölbecsülhetetlen.
És a mindehhez képest parányi Magánterület.tk első webotthonom (2002-2012, az első és saját domainre is épült magyar blog a romániai blogtörténelemben) – már mind sehol. Így a Spájzban nem tudok linkelni forrást, illetve a saját képek is mind odavesztek.
Ahogy beleolvastam a nálam megmaradt saját- és Terasz-munkatársként anno korrektúrára kapott Erdélyi Terasz kéziratokba, azt érzem: valami lényeges összefüggés a jelennel valahogyan átjön a múltból.
Ezért.
A szerk.
Vida Gábor: Irodalomkritika Erdélyben
Vida Gábor és a messzilátó. Forrás
A megjelenés eredeti helye: Erdélyi Terasz, Vita-min rovat, 2004.
Onnan kezdem a hozzászólást Zsidó Ferenc írásához [Megj.2026.03.24. Ez a szöveg jelen pill nincs meg. Mihelyst hozzáférünk, befrissítjük alul. ge], hogy „miért került hullámvölgybe az erdélyi irodalomkritika”.
Ez a hullám természete.
És mivel nem tudok röviden válaszolni, javaslok egy kis kitérőt. Van a Látó szerkesztőségében egy plakát 1977-ből, akkori fiatal írók névsorát tartalmazza, vannak legalább ötvenen.
Egyszer megkérdeztem Gálfalvi Györgytől, hogy ez a rengeteg akkori fiatal író hol van?
És ő elkezdte sorolni: elment, meghalt, alkoholista, abbahagyta, politikus…
Az ötvenből maradt öt vagy hat, aki a 90-es években még írt, még Erdélyben.
Annyi történt, hogy a 70-es évek nagy nemzedéke felszívódott,
mint minden (nagy) nemzedék, azelőtt is meg azután is, már ha érdemes nemzedékekről beszélni, mert szerintem nem érdemes.
A másik
probléma
az egyetem,
vagyis a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom Tanszéke. Vegye mindenki elő a két kezét és számolja össze, hány embert érdekel ott a kortárs irodalom. Tanárakról jót vagy semmit, de a filó mindig olyan volt, hogy: „két ember ír, két ember iszik, a többi férjhez akar menni” (ez a szállóige forrás megjelölése nélkül felhasználható).
A harmadik
probléma, hogy
exportra kell termelni,
mert akit Pesten közölnek, az magyar író, akit nem, az tehetséges erdélyi marad élete végéig. (Érdemes összevetni ebből a szempontból Krasznahorkai László: Sátántangó c. regényének és Mózes Attila: Egyidejűségek c. könyvének fogadtatását meg utóéletét).
A negyedik
probléma, hogy a fiatal erdélyi írónak meg kritikusnak meg kell valamiből élnie, mert a lapok és kiadók hatalmas honoráriumokkal és az alapítványok iszonyatosan sok ösztöndíjakkal bombázzák őket. Szóval:
hobbi.
Óriási pénzeket kasszíroznak különben a polgári foglalkozásúak is, bár még senki nem halt éhen. Ígértem valakinek egyszer, hogy megveszem azt a könyvet, amelyikről írni akar, csak írjon róla, hát nem egy Rembrandt-albumról akart a drága…
Ötödik.
Rothad az alapműveltségünk,
és ez a legnagyobb baj.
Elfogyott az a „középosztály”, amelynek képviselői valamilyen átlagos műveltséget, tájékozottságot otthon vagy legalább a középiskolában kaptak. Székely János mondta, hogy filozófia-szakos hallgató volt, de azt a szót, hogy Kant senki nem említette az egyetemen. Ő azért elolvasta, de hányan nem olvasták a filozófia-szakosok közül?
És még tudnék ilyen szavakat mondani (lábjegyzet: itt nem csak az 50-es évekről van szó meg Kantról, különben én sem olvastam).
A szindróma a következő:
a tanárom hallott róla, de nem olvasta, nekem pedig nem is szólt…
Nem elég az aktuális elméletet tudni és a divatos diskurzust görgetni, mert
ha nincs feltöltve a műveltség-directory, akkor úgy jár az ember, mint a székely az erdőn(?): mindenről Derrida jut eszébe.
Az elméletet generáló elmélet hálás dolog, de ha kimegy divatból, mi marad? Úgy esik össze a lábjegyzetekből és hivatkozásokból épült tudás, mint a rossz lisztből gyúrt kőttestészta.
Hatodik.
Javaslom, hogy az Erdélyi Tudományos Akadémia keretében irodalomkritikai szekció is működjön.
Hetedik.
Kéretik némi komolyság. Fiúk, írjatok álnéven a saját könyveitekről, jó stílusgyakorlat. Aki egyetlen egyszer megpróbált magáról egy tízsoros méltatást összehozni, és pirulás vagy röhögés nélkül kibírta, mindent kibír, még azt is, hogy nem írnak róla. És a magunk művét lehordani, az ám a jó iskola…
Utolsó megjegyzés:
ahol nincs működő társadalom, nincs kritikai élet sem.
Illúzió azt hinni, hogy az irodalmi életben kampányszerűen, programokkal, pályázatokkal, házi feladatokkal pótolható az, ami nem szívből jön. Aki magától nem tud jó verset írni, azt hiába támogatja a mindenkori alapítvány.
Nem a kritikával van baj Erdélyben, a jó művek lettek egyre ritkábbak.
Utolsó utáni megjegyzés:
Közismerten pesszimista ember vagyok. Ha optimista lettem volna, most Ausztráliából írnék. Üdv.
Vida Gábor, ErTe 2004.
Kapcsolódó:
#musicHeals
#ArtHeals contact@gergelyedit.com
Laurent Rochelle feat. Gergely Edit itt.
Exkluzív interjúink:
Weber Kristóf Fotó: Lenthár Balázs • Laurent Rochelle Stéphane Migot • Gergely Edit Winter Zeev • Balázsi Gábor • Gyalai István • Arena Minda Gertrud Gozner
Olvasd el Laurent Rochelle zeneszerző-szaxofonművész-lemezkiadóval készült friss interjúnkat. • Weber Kristóf zeneszerző-kritikus a művészet- és AI kapcsolatáról gondolkodik. • Balázsi Gábor newyork-i rákkutató emberi léptékben enged közel egy FLOWinterjúban. HAMAROSAN: Gyalai István bécsi grafikus.
És Neked miben segíthetek? • GEpress-referenciák.
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Arena Minda / Photo: Δούλος Ιωάννης • Gergely Edit / Fotó: Winter Zeev
Koncepció:
A Magánterület 2.0 – geXperience független microsite és ArtHeals fórum.
Műfaja: Serious matters & elitbulvár. Glamdoire.
Stratégiai cél: femicide-tribute.
Fenntartó, szerk.: Gergely Edit
A Történet:
Arena Minda – hivatásos modell, via Párizs www.arenaminda.com
Gergely Edit – hivatásos kommunikátor, Székelyföld szívében.
Ikertestvérek, akik két világot élnek át, egyszerre. Még ebben az Életben.
PARTNEREK:
Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
HANGmérnök: Winter Zeev
microsite Háttérkép: Kovács Zsolt
Köszönöm, hogy a Magánterület 2.0 megépítésekor a KZSfluxus-Octosonicra támaszkodhattam.
Az arenaminda-gergelyedit projekt: LÉPJ BE
Fotók: Attila Simon • Δούλος Ιωάννης • Gertrud Gozner
