Mi történik, ha a diák kimarad a döntéshozatalból és a WhatsApp csoportokból? | Dr. Brassai László Kovászna megyei kutatása [4. rész]

A sorozatunk a román nyelvű kutatás fordítása, és az eredeti, cca. 40 oldal alapján készült: terjedelemre való tekintettel több bejegyzésben publikáljuk a Magánterületen – minden résznél linkben jelöljük a kapcsolódó elemeket.

INFÓ AZ OLVASATHOZ: A kutatáshoz az adatfelvétel 2025 novembere és 2026 januárja között zajlott kérdőíves módszerrel. Az online kérdőív kitöltetését az iskolai tanácsadó pedagógusok koordinálták, véletlenszerűen kiválasztott mintán. A kérdőíveket osztályszinten töltötték ki a tanulók, a részvétel minden esetben önkéntes volt.

Az adatbázis a következő almintákból áll:

• 5–6. osztály: 248 kérdőív;
• 7–8. osztály: 333 kérdőív;
• 9–12. osztály: 808 kérdőív.

Összesen 1389 tanuló vett részt a vizsgálatban.

A lentiekben közzétett fordításunkhoz a lektorálás során kapott észreveteleket is folyamatosan beépítjük. (Kiemelések tőlem, Szerk.,ge)

Brassai László:

Nem elég PUSZTÁN jelen lenni – Az iskolai kirekesztődés indikátorai az oktatási közösségekben

Kutatási jelentés

(4.rész.)

Olvasd el EREDETIBEN: Dincolo de prezența la școală: indicatori ai
excluziunii școlare în comunitățile educaționale

1. rész magyarul ITT,

2. rész magyarul ITT.

3. Rész magyarul ITT.

A döntéshozatali folyamatokban való részvételi lehetőségek hiánya az iskolában

Elméleti háttér

Elméleti megközelítésben a tanulói hang (student voice) fogalma a tanuló azon képességét jelenti, hogy véleményét megfogalmazza,

befolyásolja a rá vonatkozó döntéseket,

valamint aktív szerepet vállaljon az oktatási környezet alakításában (Fielding, 2012; Lundy, 2020).

Az ilyen részvétel hiánya csökkenti a tanulók saját tanulási útjuk feletti kontrollérzetét, és távolságtartóbb viszony kialakulásához vezethet az iskola és a tanulási folyamat iránt. A döntéshozatalban való részvétel szoros összefüggésben áll

• a civil részvétellel,
• az iskolához tartozás érzésével,
• valamint azzal, hogy a tanulók miként érzékelik saját szerepüket az iskolai közösségben.

A szakirodalom a tanulói részvételt a demokratikus és inkluzív oktatás egyik alapelvének tekinti.

A valódi részvétel hozzájárul

• a felelősségérzet kialakulásához,
• az autonómia fejlődéséhez,
• valamint a szociális kompetenciák erősödéséhez (Fielding, 2012).

Azok a tanulók, akik nem vesznek részt az iskola döntési folyamataiban, általában

• alacsonyabb tanulási motivációt,
• gyengébb iskolai elköteleződést,
• valamint passzívabb viszonyulást mutatnak az iskola életéhez (Lundy, 2020). A részvételi lehetőségek hiánya hozzájárul a marginalizáció érzésének kialakulásához, és ahhoz a tapasztalathoz, hogy a tanuló hangja nem számít az iskola működésében (Fielding, 2012).

A szerző egy másik fontos jelenségre is felhívja a figyelmet. A döntéshozatali kirekesztés egyik tipikus jele, amikor a tanulókat

• nem kérdezik meg az osztály szabályairól,

• nem vonják be a közös programok megtervezésébe,

• vagy a diáktanács működése csupán formális, valódi döntési jogosítványok nélkül.

Ilyen helyzetekben a tanulói részvétel szimbolikussá válik, amely hosszabb távon csökkentheti a felelősségérzetet és az iskolai aktivitást.

A vizsgálatban alkalmazott mérőeszközök

A részvételi lehetőségek hiányának vizsgálatához a kutatás két nemzetközileg elfogadott modell kérdéseit adaptálta:

• Student Voice and Participation Framework (Fielding, 2012)
• Model of Participation (Lundy, 2020).

A vizsgálat során a tanulók az alábbi állításokra reagáltak:

1. Nem érzem, hogy aktív szerepem lenne az iskola életében; inkább passzív szemlélője vagyok annak, ami történik.
2. Nem vonnak be azokba a döntésekbe, amelyek a tanulási tevékenységeket vagy az iskola fejlesztését érintik.
3. Amikor közös döntések születnek az iskolában, a hozzájárulásomat nem veszik figyelembe.
4. Nem érzem úgy, hogy ugyanolyan esélyem lenne csoportos tevékenységekbe bekerülni, mint másoknak.
5. A tanárok nem kérik ki a véleményemet, és nem vonnak be az osztályprogramok vagy projektek megtervezésébe.

Eredmények

Az alsó tagozat felső évfolyamain (V–VI. osztály) a két vizsgált tétel alapján a tanulók 13–16% körüli aránya érzi úgy, hogy véleményét nem veszik figyelembe sem az osztályban, sem a pedagógusok részéről. A skála megbízhatósága megfelelő (Cronbach-alfa = 0,674).

A VII–VIII. osztályosoknál három kérdés vizsgálta ugyanezt a dimenziót. A válaszok alapján a tanulók egy része azt éli meg, hogy fontos iskolai kérdésekben nem kérik ki a véleményét, illetve a tanárok nem érdeklődnek álláspontja iránt.

A skála belső megbízhatósága magas (Cronbach-alfa = 0,815).

A középiskolások (IX–XII. osztály) esetében már öt állítás mérte ezt a jelenséget. Különösen figyelemre méltó, hogy:

• 22%-uk inkább vagy teljes mértékben úgy érzi, hogy csupán passzív szemlélője az iskola életének;
• közel 15%-uk szerint nem vonják be az iskola fejlesztését érintő döntésekbe;
• hasonló arányban érzik úgy, hogy hozzászólásaikat nem veszik figyelembe a közös döntéshozatal során.

A három korcsoport összehasonlítása alapján a döntéshozatali részvétel hiányát nagy mértékben megélő tanulók aránya 13,9% és 14,7% között mozog, a legmagasabb értéket pedig a középiskolások körében találta a kutatás.

Az osztály online csoportjaiban (WhatsApp, Classroom, Teams) való részvétel hiánya

Elméleti háttér

A digitális részvétel napjainkra az oktatási inklúzió alapvető elemévé vált. Nem csupán azt jelenti, hogy a tanuló rendelkezik internet-hozzáféréssel vagy digitális eszközzel, hanem azt is, hogy képes ezeket a kommunikáció, az együttműködés és a tudásépítés szolgálatába állítani (OECD, 2021). Ebben az értelemben

a digitális környezet már nem pusztán technikai háttér, hanem olyan társas és pedagógiai tér, amelyben kapcsolatok épülnek, információk cserélődnek, és megerősödik az iskolai közösséghez tartozás érzése.

A kutatások rámutatnak arra, hogy az internethez és a digitális eszközökhöz való egyenlőtlen hozzáférés az oktatási sérülékenység új formáit hozza létre, és felerősítheti a marginalizáció, illetve az iskolai kirekesztődés folyamatait (OECD, 2021). A digitális részvétel hiánya megnyilvánulhat objektív akadályokban – például stabil internetkapcsolat vagy megfelelő eszköz hiányában –, ugyanakkor szubjektív tényezőkben is, mint a digitális szorongás, az önbizalom hiánya vagy a virtuális osztályközösséghez való nem tartozás érzése (Marin, 2022).

A világjárványt követő időszakban a digitális jelenlét jelentősége tovább növekedett.

Az online tér az iskolai élet természetes kiterjesztésévé vált:

a WhatsApp-, Google Classroom– vagy Microsoft Teams-csoportok ma már elsődleges csatornái az információáramlásnak, a szervezésnek és a tanulók közötti kapcsolattartásnak.

Aki ezekből a közösségekből kimarad, nem egyszerűen technikai hátrányba kerül, hanem a közösségi életből is részben kiszorul.

A dimenzió értelmezése

A szerző hangsúlyozza, hogy

a digitális kirekesztés nem kizárólag technológiai probléma.

A jelenség mögött gyakran társas folyamatok húzódnak meg: egy tanuló azért marad ki az online osztályközösségből, mert nem hívják meg a csoportba, kizárják a kommunikációból, vagy nem jut hozzá ugyanahhoz az információhoz, mint társai.

Ebben az értelemben a digitális részvétel hiánya az iskolai kirekesztődés egyik korszerű indikátorává vált.

A vizsgálat célja

E fejezet annak feltárására irányul, hogy a tanulók milyen mértékben érzik magukat bevonva az osztály online kommunikációs hálózataiba, illetve előfordul-e, hogy a közösség digitális felületein kívül rekednek. A vizsgált dimenzió így nem pusztán az eszközhasználatot méri, hanem a digitális közösséghez való tartozás élményét is.

(Folytatjuk)

A kutató névjegye:

Dr. BRASSAI LÁSZLÓ

pszichológus, kutató, iskolai tanácsadó, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ koordinátora.

A Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolájában 2011-ben megvédett doktori értekezésében az élet értelmességét vizsgálta mint a serdülőkori egészségmagatartás védőfaktorát.

Kötetei: (Bustya Jánossal) Jelentés a veteményeskertből: Hozzáadott értékek a református felekezeti iskolában, Romániai Református Pedagógiai Intézet, Kolozsvár, 2014.

Jelen kutatásában az iskolai inklúzió és a kirekesztődés korai indikátorait elemzi, 1389 Kovászna megyei diák válaszai alapján.

#MusicHeals

Exkluzív interjúink: